A Kiválasztottak |Befejezett|

3.

Reggel a telefonom csörgése zavart meg a reggilizésben. A kijelzőn ,,Anya'' díszelgett.

- Szia anya. - a hangom álmos volt pedig már vagy egy negyed órája fent voltam.

- Szia Kicsim! Csak azt akarom mondani, hogy holnap haza megyünk apáddal.

- Jó mikor jö... - nem tudtam végig mondani mert letette a telefont. A saját anyám ki nyomott a telefonban! Nem hiszem el. Ráadásul kérdezni akartam, hogy mikor is jönnek pontosan haza. Ma szombat van így nem kell suliba menni (azta ezt az okosságot 😂🤣) Lépteket hallottam az emeleti lépcső felől.

- Jó reggelt hugi.

- Jó reggelt.

- Van valami kaja?

- Hát van szalonna, tojás, müzli és holnap lesz anya meg apa is.

- Oké. Akkor müzli. Vegyél lécci elő nekem e.... - meg állt. Szerintem csak most fogta fel, hogy mit is mondtam neki az előbb a reggeli kapcsán.

- Hogy anya meg apa? Haza jönnek?

- Holnap. Anya felhívott, de nem tudom mikor mert le tette a telefont. - közben elővettem egy müzlis tányért, a tejet, és a müzlit. Majd le tetten a bátyám elé, aki közben le ült az asztal főre.

Nem az a hatalmas étkező asztalunk van, hanem az ami pont meg felel. Se kicsi se nagy. Egy szóval tökéletes.

Én már befejeztem a reggelizést és le ültem a kanapéra és elindítottam egy kaland filmet. Közben írtam Anne-nak hogy elmehetnénk a parkba.

Én: Szia. Fél óra múlva a parkban ráérsz?

Anne: Igen. Puszi

Én: Puszi

- Adam én fél óra múlva elmegyek Anne-val a parkba.

- Jó. - a válasza csak ennyi volt. Felmentek a szobámba majd a fürdőbe és le tusoltam. Felvettem egy fekete has pólót és egy vékony sötét kék farmert. Hajamat copfba fogtam és fel mázoltam magamra egy kis szempilla spirált. Le robogtam a lépcsőn és felvettem a fehér szandálomat. A telefonom a zsebembe tettem és el köszöntem Adamtól. Ell még aludt. Köztudott, hogy Ell hétvégén képes fél 12-ig is aludni.

Oda értem a parkba, és le ültem egy padra.

- Jenna! Szia.

- Szia Anne.

- Miért akartál beszélni?

- Csak úgy. Tudod csak úgy.

- Jaj Jenna. Ismerlek. Nem tudsz be csapni, tudom, hogy valami van. Legjobb barátnők vagyunk.

- Jó jó. Igazad van. Ma reggel felhívott anya.

- Anyám! - fel nevettem a poénon.

- Ez jó volt de... Szóval azt mondta, hogy holnap haza utaznak apával. Nem tudtam meg kérdezni, hogy mikor mert le tette a telefont.

- Durva.

- Már meg szoktam. - hátra dőltem a padon és egy nagyot sóhajtottam.

- Szerintem nem is foglalkozz velük.
- Ja csak hát ez nem olyan egyszerű. Hisz ők a szüleim. Mindig mellettem voltak, felneveltek és... - Anne közbe vágott.

- Mindig melletted voltak? Fel neveltek? Már bocs. Mindig ,,üzleti'' úton vannak. - az üzleti szót meg nyomta. - Egy évben két hónaponta jönnek haza két-három napra. Konkrétan a bátyád nevelt fel. Ez nem normális Jenna. Ez szülőnek nem így kéne viselkednie. - Eddig valami kiabálásnak tűnt valamit produkált, de az utolsó mondatra le halkította a hangját. Már nem bírtam tovább.

- Köszönöm hogy ezt a fejemhez vágtad! Erre most igazán szükségem volt! Szóval kösz mégegyszer! Most egy ideig ha lehet nem hívj.

Elmentem. Nem akartam látni. Legalábbis egy ideig. Út közben el sírtam magam. Beléptem a kerti kis kapun, majd a gesztenye barna színű ajtónkon. Nem néztem sehova, nem is köszöntem. Nem akartam semmilyen kérdésre sem válaszolni. Le szenvedtem magamról a cipőmet és majd a lélegzetem is elakadt.