A Kiválasztottak |Befejezett|

25.

Mesélő
A kiválasztottak estéje gyorsan telt. Közös megegyezés alapján megengedték, hogy Aaron a társaságukban maradjon. Ezen az estén mindenki eldöntötte bízik e az új srácban. Természetesen Alex érzései testvére iránt nem változtak semmit. Aztán a késői órában mindenki elment a saját szobájába, Aaron pedig eltűnt az éjszakában.

Zack szemszöge
A gondolat menetemet megszakította a fa ház ajtajának éles nyikorgása.

- Ki az?

- Nyugalom - Cortez úr lépett a szobába. - Azt szeretném tudni, hogy mire jutottál?

- Az az igazság, hogy nem sok mindenre eddig. Sok lehetőséget végig kellett gondolnom, mire letudtam szűrni bármit is.

- Nem baj. Halljuk mire jutottál. - azzal behuppant a székbe. - Először is, hogy tudnánk megfigyelni, hogy aztán elkaphassuk őket?

- Ha el akarjuk őket kapni, rettentő óvatosnak kell lennünk... Mivel azt is megérzik, hogy ha figyelik őket. Tehát a megfigyeléseket vagy kamerákkal vagy egy emberrel kell végeztetni.

- Ha jól sejtem most egy emberemet kéred. Vagy tévedek?

- Téved. Ugyan is erre megvan a saját emberem. - elgondolkodva nézett rám.

- Tudhatom ki az? - halk kacajt hallattam.

- Sejtettem, hogy előáll ezzel a kérdéssel uram.. De a válaszom nem.

- Ugyan miért döntöttél így Zack?

- Úgy vélem jobb, ha titokban tartom egy ideig. De be aggódjon, ha eljön az ideje megtudja.

Alex szemszöge

- Tracy beszélhetünk?

- Persze, miről van szó? - megálltunk a lépcső fordulóban.

- Aaron-ról. Nézd az, hogy most felbukkant az koránt sem véletlen. Ahogy az sem, hogy pont most, pont itt találkoztunk vele.

- Alex. Ezek csak rémképek, hidd el.

- Nem Tracy! Nem azok! Én régebb óta ismerem őt mint te, én jobban tudom mit akar.

- Tudom, hogy nem szereted az öcsédet, de amit most mondtál.. Félek bem teljesen értem.

- Elmagyarázom. - Tracy bólintott. - Azt, hogy miért pont most, úgy értettem miért most bukkan fel amikor Summer apja üldöz minket? Azt, hogy pont itt találkozunk vele arra értettem, hogy miért a szobában amikor minden együtt vagyunk. Ha ezt magától csinálta volna, hogy ha magától jött volna ide, biztos, hogy először velem beszélt volna. Hát nem érted?

- Nincs semmi értelme annak amit mondasz Alex. Talán arra gondolsz, hogy Summer apja fegyverként veti be Aaron-t?

- Ha nem is fegyverként, de kémnek jó lehet.

- Alex szeretnék hinni neked, de ennek nincs semmi értelme.

Nagyon rosszul esik, hogy Tracy ennyire nem hisz nekem. Pedig a vak is látja, hogy Aaron valami rosszban sántikál. De én kiderítem ha törik ha szakad. És egy olyas valakivel beszélek aki minden bizonnyal meg fog érteni engem.
A reggeli után:

Írtam egy SMS-t Polla-nak, hogy beszélnem kell vele a szobámban a reggeli után.

- Köszönöm, hogy eljöttél.

- Érzem az érzéseid Alex. De annyira még nem vagy sebezhető, hogy meg is értsem őket. Szóval kezdd az elején kérlek.

Polla-nak is elmondtam mindent amit Tarcy-nek is. Igazából többet is.

- Sajnálom, hogy Tracy nem hisz neked..

- Azzal nem megyek semmire. A sajnálatoddal. De legalább te hiszel nekem?

- Hiszek. Talán az segített benne, hogy teljes mértékben át érezhettem az álláspontodat az érzelmeid segítségével. Ha Tracy is..

És ekkor eszembe jutott egy érdekes elgondolás.

- Polla. Ki tudod terjeszteni a képességedet? Hogy Tracy meg értsen?

- Sajnos nem. Sok mindent tanultam 9 éves korom óta, de ezt nem tudom megtenni.

Akkor mégis, hogy hitessem el vele, hogy nem vagyok dilis? Tegyük fel, ha igazam van, Aaron nem fogja feladni magát, és ha van a megbízóját sem. Eszes gyerek ám, ami ez esetben nekem borzalmas hátrányt jelent.
Megköszöntem Polla-nak, hogy végighallgatott, majd elment. Háton feküdtem az ágyamon, a lezeim a fejem alatt pihentek. Egyedül maradtam, én és a gondolataim.

Legalábbis vagy egy fél percig ezt hittem. Mert egy vörös árnyat láttam be surranni az ablakon.

- Miért vagy itt? - vissza változott.

- Mert kérdezni akartam valamit.

- Nem úgy értem. Mit keresel pont itt, pont most? Mi keresni valód lenne a barátaim közelében?

- Ja vagy úgy. - mintha egy pillanatig el gondkozott volna a válaszán. - Azt hiszed valami rossz dologban sántikálok, igaz?

- Nem. A legkevésbé sem hiszem.. Tudom, hogy valamiben sántikálsz. Ismerlek ennyire. Hiába próbálod elrejteni a célod, mert nem sikerül.

- Hiába próbálom tagadni igaz? Ha azt mondom nem, te azt fogod hinni hazudok. Ha azt mondom igen hivatalosan be ismerném, hogy rosszat akarok.

- Igazad van. - hatás szünetet tartottam, ugyanis be villant egy csodálatos ötlet. - Kössünk üzletet.

- Hmm.. Miféle üzletről van szó?

- Majd idővel megtudod Aaron. Idővel.. Szóval mit is akartál kézdezni tőlem?

- Oh, inkább csak mondok valamit. Ma este is találkozunk. És nem tudom, hogy még kinek adtad be ezt az Aaron rosszfiú szöveget, de ez nem igaz. Ha így lenne már egyikőtök sem élne..
Gondolkodj el ezen Alex. Így ismertél meg? Ilyen türelmesnek? Emellett ha valakinek dolgoznék, miért követném a parancsait? Aaron senkinek sem a szolgája. Miitán ezt végig gondoltad, tőlem utána nyugodtan ítélkezhetsz felettem, de addig nem.

Zack szemszöge
Már késő este van. Még mindig itt ülünk Cortez úrral, és gondolkodunk, miként kapjuk el a kiválasztottakat. Amikor egyszer csak kopognak a szekrény ajtón. Cortez úr persze semmit sem értett.

- Cortez úr, semmi ok a pánikra. Aki a szekrényben van az én saját emberem. Ha nem bánja bemutatom önöket egymásnak.

- Rendben.

Cortez úr felállt a székből, és várta vajon ki lép elő a szekrényből. Hogy esetleg ismeri, vagy látta e már őt valahol.

- Gyere be!

Ekkor a szekrényajtó résnyire kinyílt majd egy árny suhant ki a szekrényből, majd ritka színű haját megfújta a kintről jövő hűvös szél.