A Kiválasztottak |Befejezett|

5.

Vasárnap anyám elment és el sem köszönt. Hétfőn Anne-val mentem iskolába és nagyon jót beszélgettünk, és nevettünk. Semmi említésre méltó dolog nem történt aznap.

Kedd
Reggel az ébresztőmre keltem. Le battyogtam reggelizni. Miután végeztem fel mentem, hogy fel keltsem a többieket. Azt hittem el aludtak. De nem.

Otthon csak én voltam. Senki más.

De nem is foglalkoztam vele, elmentem fogat mosni, és fel öltöztem. Egy lila pólót, és egy kék farmert vettem fel. Felkaptam a táskámat és fel húztam a fehér cipőmet. Nagyon furcsa érzés fogott el. Mintha nem egyedül lettem volna otthon. Csak képzelődsz Jenna, egyedül vagy itthon, nyugi! Ezt mondogattam magamban. Anne tegnap felhívott, hogy rosszul érzi magát, de nem lesz semmi komoly.

Na az emlegetett szamár. Csörrent egyet a telefonom és látom, hogy Anne írt.

Anne: Szia. Ma nem tudok menni. Mond az ofőnek, hogy rosszul vagyok ha kérdezi. Puszi 😘

Én: Oké. Gyógyulj meg hamar! Puszi 😘

Így hát egyedül mentem el a suliba. Az ofőnk Mr. Peterson nem kérdezett Anne felől, de nagyon boldog születésnapot kívánt nekem.

Ma nem találkoztam a bátyámmal se Harryvel. Úgy tudom, hogy Harry ma meglátogatja az anyját és ezért nincs ma. Adam-et nem tudom, hogy miért nem láttam ma. De mindegy. Az utolsó óránk matek. De jó 😫.

Mellettem most nem Anne hanem Sofi ült. Sofi-val is jóban vagyunk, de nem annyira mint Anne-val.

Gondolkodásomból Sofi zökkentett ki.

- Boldog Születésnapot Jenna.

- Köszönöm. - csak ennyit tudtam ki nyögni mert a tanár belépett a terembe, és az óra elkezdődött.

Ki csöngettek. Haza felé menet nem gondoltam semmire. Csak mentem. Fura volt. Nem irányítani, csak benne lenni. Kinyitottam a kerti kis kaput és bementem a házba. Le dobtam a táskám meg a cipőmet és elindultam a konyhába enni valamit, mert majdnem ki jukadt a gyomrom az éhségtől.

- MEGLEPETÉS! - sokkot kaptam. Apa, Adam, és Ell voltak azok. Nem sokkal a meglepetés mondat után Zack, Hexy, Alex és Tracy is elő bukkantak. Mosolyogtam. Nagyon.

- Boldog Szülinapot Jenna! - egyszerre mondta mindenki. Nagyon boldog lettem hirtelen.

- Köszönöm! De ez hogy, mikor mi?

- Ma nem voltunk suliba. - mondta Adam.

- Na igen vettem észre.

- De nem csak mi nem voltunk. - huncut vigyora el árulta, hogy valamire készül. Rámutatott az ajtóra. A kilincs lenyomódott és belépett rajta két ember.

- Anne, Harry! - a nyakukba ugrottam. - Annyira örülök, hogy itt vagytok! Várj ez az egész csak ezért volt? - az utolsó kérdésem apám felé fordulva kérdeztem.

- Igen. De remélem örülsz.

- Persze. Ennél jobb meglepi már nem is lehetett volna. Apa hoznál fel a pincéből valami gyümölcs levet, vagy piát?

- Mind kettőt úrnőm. - ezt a mondtatot ő is és mi is elröhögtük. Mi után apa ki ment;

- Na mit akarsz mondani? - kérdezte Harry.

- Micsoda? Semmit. - mondtam.

- Na ne már. Ismerünk. - Anne sem hagyta annyiban.

- Na jó. El szeretném neki mondani, hogy milyenek a gyerekei és a gyerekei barátai ha nem baj. - mindenki értette, hogy mit akarok, csak Anne nem.

- Hogy jó tanulók vagytok? Vagy mi?

- Nem. Tudod... - nem fejeztem be mert apa lépett be. Le tette az asztalra amit fel hozott és mindenkinek töltött.

- Apa, valami iszonyúan fontosat kell el mondanunk neked. Fogd fel úgy mint egy jó meglepetést. - mondtam.

Le ültünk a kanapéra és nagy nehezen elkezdtem.
- Na, tudod apa, hogy ha itthon lettetek volna lehet, hogy előbb meg tudod... De ezt nagyon nehéz elmondani mivel itt ez mindenkit érint kivéve titeket. - Anne-ra és apára mutattam. Ők értetlenül néztek. - Úgy hogy inkább meg mutatjuk.

Nem hittem el, hogy ezt teszem.

Hali mindenki!
A hatás kedve ért lett ilyenkor vége. A következő részben kiderül, hogy mi történik.
Ha tetszett csillagozz ✨ és kommentelj mert ebből látom, hogy meg éri folytatni.