Lights /Changlix (Befejezett)

Winter Flower

Még itt szólok, hogy igen, a történetben Changbin lesz a magasabb mert miért ne...

Ahogy kint is sötétedett, úgy bent is. A vöröses hajú fiút is lassan elkezdte belepni a sötét, megakadályozva hogy lássa a betűk sokaságát a füzetében.
Egy nagyot sóhajtva állt fel, hogy felkapcsolja a villanyt, habár tudta, maximum egyszer olvassa még át a fizikát.  Holnap egy vizsgával kell hogy szembe nézzen, és nagyon sokat tanult már. A villany felé félúton viszont meggondolta magát. Este 8 óra. Okosabb már nem lesz, és egy kis pihenés sem árt neki, így ahelyett hogy visszament volna tanulni, a kapcsolót elkerülve lépett ki a szobájából.

A nem olyan hosszú lépcsőn vezetett le az útja, egyenesen a most üresen álló nappaliba.
Lee Felix nem az a típus aki szeret egyedül otthon lenni este. De most mégis erre kényszerült, méghozzá 3 napig. Szerencsére ez az utolsó. Teljesen más, mint a többi fiú. Nem szeret barátkozni, videójátékozni, de még csak a sport kedvelők közé sem tudja magát sorolni. Hogy mit is csinál akkor ő? Zenét hallgat, agyal, tanul, sorozatokat és filmeket néz, és persze a legfontosabb : dalokat ír. Mióta az eszét tudja, a zene nagy hatással van rá, éppen ezért, 11 éves korától kezdve már dalokat is ír, ez pedig már 7 hosszú éve.

Felix a teraszajtó előtt állva, merengve nézett ki a sötétbe, majd egy hirtelen felindulással kinyitotta az ajtót, és ki is lépett oda. Hirtelen megcsapta a hideg, és azonnal tudta hogy nem marad ott sokáig. Nem szereti a sötétet, ezért kellett lámpákat szerelni a kertbe. Egyenesen fél tőle, habár aki ismeri...mármint, aki JÓL ismeri, tudja is miért. És ilyen emberből bizony nincs sok. A családján kívül 4 ember, de ők sem azért mert Felix megbízik bennük.
Pár percig volt csupán kint, amíg megnézte a
csillagokat, de aztán vissza is lépett a meleg lakásba.

Letelepedett a kanapéra, majd eldőlve rajta be is kapcsolta a TV-t hogy valami  filmre elnyomja az álom.  Megállt az Elrabolvánál , és egy párnát feje alá téve kezdte el nézni, a már hatezer alkalommal látott filmet. Csaj elmegy, elrabolják, apja megy utána... Felix már kívülről tudta, még azt is, hogy mit mondanak.
Nem is tartott sokáig hogy behunyja szemeit.

Amíg Felixet ellepte a mély álom, pár utcával arrébb Seo Changbin bajba keveredett.
A fiúnál ez szinte mindennapi eset volt. Senki nem tudta hogy mi is van vele pontosan, ugyanis senkit nem érdekelt. Sem a szüleit, sem pedig azokat, akikkel minden héten összetűzésbe keveredett.  Maximum nővérét érdekelte volna...na de az meg egy sötét folt Changbin múltjában.

-Értsétek meg, nincs nálam a pénz! – nézett a nála picit magasabb „vezérre".

-Csakhogy ez engem nem érdekelt – vágott vissza Youngjae , szemeivel csak úgy szórva a szikrákat – Tartozol, nem kevéssel, nem fogom neked elnézni! – ragadta meg Changbin pólóját, majd azt fogva közelebb húzta magához.

-Jövő hétre hozom! Esküszöm! – próbálkozott a fekete hajú, de ez a szőkét sem, és annak társait sem érdekelte.

-Rendben. De ez egy kis emlékeztető, hogy tuti ne felejtsd el – mondta majd lendítette a kezét, de Changbin az eszénél volt, és azonnal kihajolt a csapás elől.

Kitépte magát Youngjae kezei közül, majd agyalás nélkül rohanni kezdett.

-Mire vártok?!  Kapjátok már el! – hallotta  Jae hangját, majd hátrapillantva látta, hogy két társa fut utána. Megsokszorozta a tempót, majd a legelképzelhetetlenebb zsákutcákon rohant át, védve magát.

Több percnyi futás után , úgy tűnt lerázta őket, pont amikor egy egész jó környékre írt.

-Tuti erre futott! Gyere már JiYong! – hallotta egyik hangját, és egy hatalmasat nyelt.

Nyílt terepen volt. Semmi zsákutca, csak házak. Ha itt futni kezd, cseszheti.
Tekintetével keresett egy sötétben úszó házat, amit meg is lelt. Átrohant az út túloldalára, és gondolkodás nélkül ragadta meg a kerítést, majd pillanatok múlva  a kertben volt.

-Nem  tudott el futni ilyen gyorsan! Gyerünk, benézünk a kertekbe!

-A rohadt életbe- suttogta, majd megkereste az ajtót. Halk léptekkel közelítette meg, miközben a szíve vadul dobogott. Lassan meglökte az ajtót, ami ki is nyílt.

Nem kis meglepettsége ellenére azonnal bement, majd az ajtót résnyire nyitva felejtve a konyha felé futva bebújt a pult alá.

Seo Changbin nem olyan volt, mint amilyennek magát mutatta. Nem az az erős, nagyképű, bunkó fiú volt. Igazából Changbin nagyon is törékeny colt, de ezt nem merte kimutatni.
Nem mert közel engedni magához eddig senkit, mert félt, hogy az is elhagyná, és ismét egyedül maradna egy újra törött szívvel. Így inkább, megvolt egyedül, tartva a róla kialakult nézetet.

Mikor úgy vélte, hogy elhárult a vész, lassan felállt a pult alól. Szomjas volt a sok futástól.
Azonnal pohár után kezdett nézni, amit meg is lelt , hiszen a pult közepén voltak lefordítva. A csapot megnyitva engedett vizet. Hát, nem volt túl halk, de nem hitte hogy valaki, történetesen a mi Lee Felixünk, a nappaliban szunyókál.
Nyugodt szívvel itta így hát az első pohár, majd a második pohár vizet, és éppen a harmadikat engedte, mikor a villanyt felkapcsolták.

-Ki vagy te?! Mit keresel itt?! – hallott maga mögül egy félénk hangot, mire a pohárral a kezében fordult meg, hogy valami maró gúnnyal felelhessen. Azonban, mikor meglátta a vörös hajú  szeplős fiút, azonnal megváltozott a terve.

-Seo Changbin – rántott vállat, miközben jól végigmérte. Vékony, nála picivel magasabb vöröskére, aki egy szúnyogos felsőben és egy fekete nadrágban állt előtte- És a te neved?

-Semmi közöd hozzá! – vágta oda Felix, miközben ugyan azt tette, amit a másik. Tetszett neki Changbin kinézete. Hogy ne tetszett volna...
A vonásai, a szemei, az éjfekete haja...és természetesen a stílusa. A fekete nadrágján egy lánc díszelgett, miközben egy fehér pólót, és egy bőrdzsekit viselt. De ezt nem mutathatja, hiszen a mint kiderült, Changbin nevű srác, történetesen betört... – Mit keresel itt?

-Ne aggódj kedvesss... – agyalt el Changbin – Kedves Szúnyog. Már itt sem vagyok! – veregette meg a vállát, és az ajtó felé indult. A fiatalabb megszeppenve nézett rá, egyáltalán nem értette mi a franc történik. – Ja! És kösz a vizet! – lépett vissza Bin, majd kacsintva kilépett az ajtón.

Felix percekig állt ott, teljesen sokkolódva, mikor aztán megjött az esze, és az ajtóhoz rohanva, becsukta, majd be is zárta azt.
Kábán sétált fel a lépcsőn, majd az ágyába fekve próbált aludni. De a szemére, nem jött az álom. Ugyanis minden agysejtje egy dolog körül forgott. Seo Changbinen. Ki ő? Mit akart? Mi volt ez az egész? Miért érzi magát furcsán tőle? Felix egyik kérdésre sem tudta a választ...

Mindeközben Changbin sem tudta kiverni a fejéből a Szúnyogot, aki valamiért, belelopta magát a szívébe. Pedig a lakcímén kívül, semmit nem tudott róla... De ezt meg akarta változtatni.
-Meg foglak ismerni – suttogta az úton sétálva hazafelé.

Na, hoztam egy új könyvet, amin már dolgozom egy ideje! Remélem tetszett az első rész, habár egy kicsit lapos lett😅
Próbálok minden részhez egy dalt igazítani, és azt betenni fentre, hátha valaki meghallgatja hozzá🤷🏽‍♀️