Lights /Changlix (Befejezett)

Yes Or Yes

Changbin úgy érezte, még sosem volt ennyire ideges. Ő maga sem értette miért is az. Hiszen csak Felixhez ment filmezni, mégis az volt. Mégis vacakolt mit vegyen fel. Mégis azon agyalt vinni kell-e ilyenkor valamit. Végül azonban üres kézzel indult el, mert hát nem beszéltek meg időpontot, nem akarta vesztegetni közös idejüket.

Így egyik lábáról másikra állva várta hogy nyíljon előtte az ajtó.
Felix pedig a másik oldalon vett mély lélegzetet, s kitárta a falapot.

-Szia

-Szia...  - bámulták egymást mosolyogva.

-Izé...gyere beljebb! - állt ki az útból észbe kapva a vörös.

Changbin besétált a meleg otthonba, ami sokkal otthonosabb volt mint az ő helye. Itt képek lógtak a falon. Kabátok a fogason, cipők pedig alatta. Melegséget és kedvességet árasztott az egész, nem mint az ő lakása.
Ha valaki belépne annak az ajtaján, azt gondolná hogy jó ott élni. Persze. Valakinek aki nem Changbin, tökéletes hely lenne.

Már az előszoba is elkápráztatta az érkezőt, hát még mikor a kabát meg cipő letétel után a nappaliba érkezett.
Nagyon tetszett neki a tágas tér s a nagy kanapé, előtte a televízióval.
Hiába látta mindezt egyszer, akkor az orráig sem látott a sötétben.

-Á szervusz! - hallott egy kedves női hangot a konyha irányából.

Nem tévedett, Felix anyukája tevékenykedett a pult mögött az üdítő töltésével.

-Jó estét!

-Illedelmes fiatal, ez tetszik! - jelent meg a kertből egy nagyjából a 40es éveiben járó férfi - Felix apukája vagyok, JongSoo.

Bin meghajolt, majd ő is bemutatkozott.

-Én pedig MinJung vagyok, örülök hogy megismerhettelek! - mutatta be magát végül a másik édesanyja is.

-Én is örülök a szerencsének! Köszönöm a vendéglátást!

-Ugyan! - legyintett a nő - Felix vendége vagy, neki köszönd. Bár úgy hiszem arra nincs szükség...

-Anya! - hangzott Felix felháborodásának jele.

Édesanyja nem igazán foglalkozott ezzel, kuncogva fia kezébe nyomta a tálcát, rajta az üdítőkkel és teli poharakkal.

-Felix mesélte hogy egyből kijöttetek, és nem tagadom furcsálltam is. Felix nem egy...mindennapi gyerek.

-Az biztos! - bólogatott mosolyogva Bin. Felettébb szórakoztatta a helyzet, tekintve hogy Felix arcát is pír lepte el.

-Csak tudod, történt már bajunk ilyen esetből. Nagyon ajánlom, hogy ne tervezz semmi turpisságot! - komolyodott meg az édesapa. Changbin sejtette hogy Chanyeolról van szó, és ez csak jobban felpiszkálta a fantáziáját.

-Biztosíthatom hogy semmi turpisságot nem tervezek, az ön szavaival élve.

Habár sokan rácsodálkoztak mindig, Changbin igenis illedelmes és jól nevelt fiú volt. Hiába nem viselkedett úgy a vele egyidősekkel, de az idegenekkel és felnőttekkel mindig tisztelettel beszélt. Soha senkinek nem adott okot arra, hogy neveletlennek könyveljék el. És erre ő büszke is volt.

-Azt hiszem mi elindulunk filmezni... - szólt közbe az emlegetett, s egyből a lépcső irányába indult.

-Jó szórakozást!

-Köszi apa...

Bin bujkáló mosollyal hajolt meg, s a fiatalabb után indult.
Szinte azonnal elvette a tálcáról az üdítőket, hogy ne a másiknak kelljen cipelnie.