Lights /Changlix (Befejezett)

Together

Egyikőjük sem volt annyira biztos a dolgában, hogy a másik keze után nyúljon. Így egymás mellett sétáltak ki az iskola kapuján.

-Van kedved sétálni egyet a parkban? - vetette fel az ötletet Changbin.

Felix bólintva egyezett be az ötletbe. Ugyan ő nem tudhatta, de ez bizony egy randi meghívás volt. Ha úgy tetszik, az első igazi randijuk.
Az egyetlen bökkenő viszont az volt, hogy nem tudták hogy álljanak a dolgokhoz. Együtt vannak-e, vagy nem...
Remélték hogy rövidesen kiderül majd. Azaz Felix remélt, Changbin pedig még délután ki akarta deríteni mi van közte, és Felix között.

-Felix...

-Hm? - nézett rá a vörös.

Olyan fiatal és gyerekes arca volt, hogy Changbin arcán már csak ezért is egy apró mosoly húzódott el. Még az emlékeiben élt az idősebb, sokkal férfiasabb arc. A párja arca.

-Más vagy...mint az álomban? Ugyan az vagy, ugye?

Felix tudta hogy mire irányul pontosan a kérdés. Ugyan ezt akarta feltenni Changbinnak. Ő is tudni akarta, vajon a másik ugyan az e, akinek ő megismerte. Remélte hogy a válasz majd igen lesz, ahogy Changbin is.

-Igen. És te?

-Én is. - bólintott Bin.

Nem is beszéltek többet úton a park felé, kellemes csenddel hagyták hogy elteljen. Mind a ketten a gondolataikba temetkeztek, és csendesen lépkedtek egymás mellett. Szerencsére hamar elértek a parkhoz, ahol a sok zöld várta őket, amit mindig is imádtak. És persze, ahonnan már elég sok közös emlékük is van.

-Emlékszel mikor a csillagokat néztük? - vetette fel az egyiket Changbin a kővel kirakott úton sétálgatva.

-Rettenetesen féltem - mosolygott Felix bólintva.

-Még úgy is hogy melletted voltam?

-Épp ellenkezőleg. Amikor elvittél féltem, de aztán megnyugodtam melletted. Mintha soha nem is féltem volna. Megint biztonságban éreztem magam, és nézhettem a csillagokat.

Felix nem vette észre hogy Changbin lemaradt pár lépésre, olyannyira elmerült az emlékeiben.

-Felix...

Neve hallatára fordult csak meg, akkor vette észre hogy jó három méter is van közöttük.

-Szeretnék kérdezni valamit.

-Én is. - szedte össze bátorságát csökkentve a távolságot.

-Akkor kezd te.

-Inkább te. Én még megfogalmazom - húzta el a száját.

Changbin lélegzet vett, s ki is fújta a levegőt.
Bátorságát összeszedve nyúlt Felix kezéért, aki meglepetten, de elfogadta azt, hagyva a másiknak hogy közelebb húzza magához.
Még kellett pár másodperc, mire Changbin készen állt a kérdésére.

-Mik vagyunk mi?

Felix síri csendben állt, Changbin a szájából vette ki a szót.

-Nem akarok csak a barátod lenni...-válaszolta végül alig hallhatóan.

-Folytathatnánk ott, ahol befejeztük?

Felix megkönnyebbülten bólintott, hiszen végül nem neki kellett feltennie a kérdést, és teljesült amire vágyott. Changbin is folytatni akarta a kapcsolatukat.
Mindeközben Bin sem állt tétlenül tovább. Végre Felix derekára fogva rántotta még közelebb magához, míg Lix egyik kezét párja mellkasára, másikat pedig tarkójára vezette.
Így szemeztek egymással egy röpke pillanat erejéig, de a fekete hajú ezt hamar megelégelte.
Hosszúnak tűnő idő után érintette össze párnácskáikat, első valóságos csokukat elindítva.
Finoman mozgatták ajkaikat, kiélvezve a másik közelségét. Felix úgy érezte, mintha ez lenne az álom. Mintha teljessé vált volna, ahogy Changbin párnácskáit ízlelgette.

-Erre vártam egész nap! - suttogta Changbin mindössze miliméterekre.

Felix szorosan hozzá bújt, mélyen beszívva Changbin illatát, hogy akkor is emlékezzen majd rá, mikor épp nincs vele.

-Én is...

-Te mit akartál kérdezni? - simított a kisebb hajára Bin.

-Ugyan ezt. Csak én makogva tudtam volna megkérdezni.

-Azért hallhatom hogyan csináltad volna?

-Maradhatok így? - motyogta.

-Ha szeretnél...- kuncogott Bin.

-Azon gondolkodtam, hogy mi lesz így velünk? - kezdte el a jól kidolgozott szöveget - Megálmodtuk a kapcsolatunkat, és most meg a valóságban vagyunk. Én ugyan az vagyok, ahogy szerintem te is. Ugyan úgy szeretlek, mint akkor, és remélem hogy te is így vagy vele. De ha nem, akkor azt is megértem mert elég abszurd helyzetben vagyunk!

-Ez lenne az?

-Nagyjából. - ölelte szorosabban magához Felix.

-Sokkal jobb mint az enyém. - nevetett Changbin.

-De csak mert reggel óta ezen agyaltam.

-Na az úgy már más. Mehetünk? - kérdezte Changbin Felix hajába puszilva.

Még mielőtt útnak indultak, egy apró csókot lehelt a másik ajkaira. S ezúttal kézen fogva sétáltak, szorosan egymás mellett.

A kávézóba már ismét egy párként érkeztek, de nagyjából semmiről sem beszéltek, a napukon kívül. Sokat nevettek, és érdeklődve hallgatták a másikat. Egészen addig, míg Changbin arca el nem sötétült.

-Chanyeol?

-Van. Mármint igen, egy osztályba járunk és együtt ülünk pár órán. - ivott egy kortyot Lix az üdítőből.

-Felix... - morgott a másik.

-Tudom, tudom! - vágott közbe a vöröske - De ártalmatlan, ha nem tud semmit amivel bántani tud. Márpedig nem mondok neki semmi olyat, amivel ki tudna készíteni!

-Nem örülök neki. - ingatta fejét párja rosszallóan -De tiszteletben tartom a döntésed, mert a tiéd! Csak vigyázz, jó?

-Ígérem - mosolyodott el Lix, kezét Changbin asztalon heverő kézfejére téve.

-Mi legyen a kapcsolatunkkal?

Ahogy Changbin, úgy Felix is gondolt erre a kérdésre, mert elég kényes. Nem tudják pontosan mi lenne rájuk a reakció, jó ötlet e felvállalni a dolgot. Illetve, a szülőkkel is lehet lenne egy kis gubanc, ahogy volt. Mindezek ellenére, mégis jutott valamire.

-Mi lenne ha nem kifejezetten titkolnák, csak nem mutatnánk ki annyira?

-Szóval titkoljuk, csak finomabban kifejezve? - zavarodott össze a fekete hajú.

-Nem! Csak mondjuk nem kell a suliban annyira kimutatni a dolgot...

-Lefordítva, nem csókolhatlak meg?

-Nem. - rázta a fejét Felix.

-És a szájra puszi? - próbálkozott Bin. Felix belepirult, a gondolatba, de bólintott - Ezaz!

-De van még valami...

-A szülők...

-Mi lenne ha hétvégén megmondanánk nekik? - vetette fel Lix.

Mivel az ötlet Changbinnak is tetszett, így megegyeztek hogy szombaton Felix családjával kezdenek, vasárnap pedig Changbinéval fogják folytatni. Bár, nem lesz túl könnyű menet, az egyszer biztos.