Lights /Changlix (Befejezett)

First Day

Uwu üdvözlök mindenkit a második évad első részénél! Kicsit előbb hoztam, remélem nem baj
Mint ahogy látjátok máris van egy kis változás... Az előző évadban minden részhez társítottam egy dalt is, de mivel ez sokszor nem jött össze, úgy döntöttem mostantól csak adok egy címet...
Na mindegy, have fun!

Felix nagyon próbált a múltban élni. Próbált mindent úgy tenni mintha semmi sem történt volna, de tekintve hogy semmire nem emlékezett a jelenlegi énje életéből, nehéz dolga volt. Az első megpróbáltatás a családja volt, hiszen ők teljesen idiótának nézték.
Testvéreinek is feltűnt hogy izgága és ideges. Persze hogy az volt, hiszen megálmodott magának egy boldog jövőt egy random sráccal. Aki nem mellesleg ugyan azt álmodta vele kapcsolatban.

A reggeli közben szinte teljesen némán ült, állandóan az járt a fejében, mi fog történni vele és Binnel. Folytatják a kapcsolatukat, vagy az túl fura lenne? Miről fognak beszélni? Biztos hogy nagyon kínos lesz a találkozás, de elkerülhetetlen. Ha elkerülhető lenne sem hagyná ki egyikőjük sem.

Changbin agya is hasonlóan járt, bár nem annyit mint a másiknak. Changbin ugyanis ki akarta használni hogy vissza kapta nővérét, így egész reggel a lányon csüngött és hirtelen minden apróságot meg akart vele beszélni. Bár a másik ezt nem értette, nem bánta fiatalabb testvére közelségét. Még abba is belement hogy elvigye iskolába, mielőtt ő is elmenne.

Felix ezzel ellenben szinte hozzá sem szólt a családjához.
Mikor nagy nehezen kiszállt az autóból, a gyomra teljesen görcsbe rándult.
Remélte hogy az álma Chanyeol része máshogy alakul, vagy esetleg nincs is olyan hogy Chanyeol. A legjobban ezt remélte.

Az iskola olyan volt mint ahogy az emlékeiben - azaz álmában - élt. Ugyan azok a sárgás fehéres falak, ugyan azok a szürke szekrények.
Az emberek hömpölygő tömegén próbálta átverekedni magát, hogy megkereshesse a titkárságot.
Egyre több ismerős arcot vett észre ahogy bolyongott, de Chanyeolt még sehol nem látta. Ez valahogy megnyugtatta kicsit.

-Bocsi, meg tudnád mondani hogy a titkárság? - szólított le egy nála sokkal idősebbnek tűnő lányt.

-Persze! - mosolygott rá a szőke. Olyan ismerős volt az arca Felixnek, de nem jött rá honnan - A másodikon van. Felmész a lépcsőn, és egyből balra meg is találod!

-Köszönöm! - hajolt meg illedelmesen.

-Elsős vagy, igaz?

-Igen, ez az első napom - bólintott Felix belemenve a beszélgetésbe.

-Nekem ez a második évem. Nagyon jó ez a hely, imádni fogod! Egyébként Soyeon vagyok! - hajolt meg a lány.

-Felix, örülök hogy megismerhettelek! - mosolygott a vöröske.

-Hű! Imádom hogy szeplőid vannak és vörös is vagy!

-Legalább van valaki - nevette el magát kínosan Felix.

Az eszébe jutott hogy ez nem egészen igaz. Changbinnak is tetszettek. De vajon most is fognak? Most hogy nem az álmaikban, hanem élőben találkoznak?
Felix agyalt már azon, mi lesz most velük. Nagyon szerette volna ha onnan folytathatnák ahol abba hagyták, de nem volt benne biztos hogy Changbin is ezt akarná. Ő pedig akkor majd türelmesen várni fog.

-Naa biztos sokakat lenyűgöz!

-Lehetséges, csak nekem nem mondják.

-Pontosan! Biztos hogy így van! - bólintott határozottan a lány - Mit szólnál ha elkísérnélek a titkársághoz? Nincs semmi dolgom, és addig sem bolyongsz egyedül!

-Jó lenne!

És Felix tényleg így gondolta.
Ám akkor jutott az eszébe, honnan volt neki ilyen ismerős Soyeon! Ő volt az a lány aki útba igazította a másik helyen, a teszt előtt. Ebben csak egy bibi volt. Hogy került oda, abba az iskolába, mikor most itt van? És a jelek szerint egy évvel idősebb is a lány, tehát buknia kellett hogy még ott legyen. Vagy az egész álma egy katyvasz volt. Könnyen lehet.

-Szóval...vannak testvéreid? - kérdezte a lány a lépcsőhöz érve.

-Van egy nővérem, és egy húgom, Rachel és Olivia. És neked van?

-Nekem csak egy húgom van, Sohee. De sokszor még ez is sok!

-Egyet értek, borzalmasak tudnak lenni! - sóhajtott Felix - De néha jó hogy vannak.

-Szerintem is - bólintott Soyeon igazat adva - Jó érzés hogy van kire számítanod, bármit teszel.

-Csak ne lennének idegesítőek!

-Nincs mit tenni - nevettek felérve a lépcsőn.

Felix a nevetéstől alig látott, így történt hogy neki ütközött valaminek. Pontosabban valaki hátának.

-Bocsánat! Nem figyeltem! - hajolt meg azonnal.

-Semmi ba...

A nagyon is ismerős hangra gyomra ismét borsó méretűre zsugorodott. A szíve kalapálni kezdett, mintha csak ki akarna szakadni a helyéről.
Felkapta fejét hogy megbizonyosodjon arról, ki is áll előtte.
A másik is döbbenten, lélegzetét vissza tartva figyelte a vörös hajút.

-Felix?! - szólalt meg először Changbin.

-Szia... - suttogta Lix elmosolyodva.

Ahogy Changbin rájött hogy nem halucinált, valóban az ő Felixe állt előtte, az ő ajka is mosolyra húzódott. Egy széles, boldog mosolyra.

-Szia!

-Ti ismeritek egymást, ezek szerint. - szólalt meg Soyeon. Mind a ketten csak bólintottak.

A lány kettejük közt kapkodta tekintetét, majd mintha végre leesett volna neki, úgy vigyorgott.

-Akkor én most megyek is, hagylak titeket bejelentkezni! Sok sikert! - simított Felix vállára, majd el is tűnt a diákok között.

-Szóval...eredetileg egy suliba járunk...

-Azt hiszem, igen. - bólintott Bin - De ezek szerint nem egy osztályba... C-s vagyok. Na és te?

-A. Szóval ha jól gondolom közös óráink sem lesznek.

-Nem, szerintem sem.

-Seo Changbin! - nyitódott a titkárság ajtaja, miközben egy nő kukucskált ki rajta.

-Itt vagyok! - jelentkezett - Jövök vissza, el ne tűnj! - simított Felix hajára, ki mosolyogva bólintott.

Verdeső szívvel figyelte ahogy Changbin eltűnik a becsukódó ajtó mögött. Nem gondolta volna hogy előbb fognak találkozni, mint a megbeszélt idő. Egyáltalán nem számított erre a fordulatra, de igazából nagyon örült neki, így ugyanis közelebb van Changbinhez. Még akkor is ha csak barátként folytatják.

Tényleg nem telt sok időbe míg ismét nyílt az ajtó, és Changbin lépett ki, de ezúttal sok könyvvel és papírral. Nyomában az előbbi nő.

-Kim Minsoo! - hívta a következőt, majd Felixre pillantott - Osztály?

-A, asszonyom!

-Negyed óra múlva jöttök csak, addig nyugodtan menj ahova akarsz! - bólintott kedvesen, s bevezette a hívott lányt.

-Szóval ráérsz. - vonta le a következtetést Changbin.

-Aham.

-Elkísérsz a szekrényemhez?

-Persze! - bólintott az alacsonyabb - Adj pár könyvet, hadd vigyek én is!

-Nem kell, elbírom én.

-Kérlek! - vetette be boci szemeit, aminek Changbin soha nem tudott ellen állni.

Így hát, habár csak három könyvet, de átadta Felixnek hogy az elégedett lehessen.
Egy ideig csöndben sétáltak egymás mellett, de egyikőjük arcáról sem lehetett levakarni a mosolyt. Boldogok voltak hogy nem vesztik el a másikat, bár mind ketten ugyan attól féltek. Hogy a másik csak barátként folytatná...