Lights /Changlix (Befejezett)

Friends

Felix nehezen, gondolataiba merülve indult el hazafelé, Changbinnal az oldalán, aki sokkal jobban figyelt a fiúra. Nem tudhatta mikor tör rá még egyszer egy ilyen, vagy mikor gyengülnek el a lábai. A fekete hajú ugyanis készen volt arra is, hogy kézben vigye haza újdonsült barátját. Legalábbis remélte hogy azok lesznek. Ugyan úgy mint Felixet, őt is megfogta a másik, de ezt ő sem mutatta ki. Mind a ketten olyan dolgokon vannak túl amiket senki nem kíván még az ellenségének sem. Érthető így hát hogy nem tekintenek bizakodóan a jövő felé, ám hiába tagadnák, mind a ketten kíváncsiak a másikra valamilyen módon.

Az úton Changbin sas szemekkel figyelt, mikor gyengül el Felix annyira hogy fel kelljen kapnia karjaiba, de ez nem történt meg. Felix ugyanis nagyon figyelt rá hogy ne essen meg, nem akart teher lenni az idősebb számára. Nem tudta ugyanis hova tenni a történteket amik azon a napon történtek vele, velük. Elbukott egy fontos dolgozaton, kávézgatott a betörővel, aki aztán később egy kisebb csókkal simította el a Chanyeol által keltett pánikrohamot. Sokkal forgalmasabb napja volt ma mint mostanában bármikor, de valamiért csak annyit bánt belőle hogy nemsokára vége. Szerette a fekete hajú társaságát, mert csendes volt, nem kellett sokat beszélniük ahhoz hogy remekül megértsék a másikat, mégis, jól esett neki ha beszélhetett vele. Changbin más volt.

-Tudod, lehet elhamarkodtam a dolgokat.

-Mármint? - fordult az idősebb felé kíváncsian.

Talán nem is akar a barátja lenni? A kávét hamarkodta el? Vagy hogy segített neki? Felix feje ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal telt meg egy pillanat alatt, de mindezeket Bin ki is verte egy szempillantás alatt.

-Lehet hogy mégsem emlékszem az útra olyan jól mint gondoltam - tarkóját piszkálva tekintett körbe, majd egy szájhúzással jött rá, hogy teljesen rossz felé mentek.

Az igazat megvallva ezt Felix sem igen vette észre, de most hogy minden figyelme erre az apró kis tényre terelődött, rájött mennyire is igaz.

-Akkor... Menjünk vissza az iskolához! - vetette fel az ötletet - Onnan haza tudok találni, és gondolom te is.

-A-a. Nem - rázta hevesen fejét Changbin. Szeplős társa értetlenül nézett rá, mindaddig míg a másik nem folytatta - Szó sem lehet róla, hogy egyedül menj haza! Ezek után biztos hogy nem.

-De...

-Nem.

-Tényleg nincs rá szükség, eltalálok.

-De nem akarom hogy egyedül menj. Mi van ha megint pánikrohamot kapsz? Vagy az utca közepén össze esel? Hm? - fonta össze karjait Changbin.

-Nem fogok. Megleszek. - erősködött Felix. Bin sóhajtva emelte tekintetét az ég felé, majd vissza ejtve azt nézett Felix szemeibe.

-Miért nem akarod hogy haza kísérjelek?

-Nem akarok a terhedre lenni. - suttogta válasz gyanánt, fejét lehajtva.

-Hé! - hallotta a lágy hangot. Kissé meglepődve emelte fel tekintetét, ami Changbin lágy tekinteteivel fonódott össze - egy baráttal töltött idő soha nem teher, senkinek sem.

-Egy...egy baráttal? - lepődött meg Felix.

Changbin arca egy pillanat alatt fagyott meg, és azonnal pirosság terült el rajta.

-Persze csak ha te is így gondolod. Mert ha nem akkor nem mon...

-Szerintem jó barátok leszünk - hallgattatta el Felix a szavakat dobálónak, aki elmosolyodva biccentett a visszafele irányába.