Lights /Changlix (Befejezett)

Story That Won't End

A szombatot követő napokban a fiúk elválaszthatatlanok lettek. Changbin iskola után minden nap egyenesen Felixhez vette az irányt, aki pedig egész nap azt várta hogy Bin megérkezzen.
A család is nagyon megszerette a fiút. Úgy kezelték mintha évek óta oda járkálna. Sőt, sokszor legelőször őt kérdezték meg hogy mi legyen az ebéd. Changbin mindenkit elvarázsolt a házban, de ez leginkább Felixre volt igaz.

A vörös hajú ugyanis egyre jobban érezte hogy Changbinnal akarna lenni. De persze nem vallotta volna be senkinek, főleg nem a fekete hajúnak. Örült hogy végre van valaki aki törődik vele és a barátja. Ha pedig Changbin nem viszonozná érzéseit - amiről meggyőződése volt - teljesen tönkre is tenné ezt. Így hát hallgatott, és álmodozott.
Nem is sejtette hogy Changbin bizony viszonozza érzéseit, s gondolatai is hasonlóak voltak, azzal a kivétellel hogy ő nem akarta elijeszteni a másikat.

Pár nap alatt Felix megismerhette Changbin baráti körét, kik habár befogadták a másikat, tartott tőlük. Valahogy nem érezte azt a felhőtlen biztonságot mint amit Changbinnal az elején.
A bizalma pedig egyre inkább nőtt a fekete hajú iránt. Úgy gondolta hogy készen áll arra, hogy elmondjon mindent a másiknak. Hogy elmondja mi is történt vele pontosan, mit tett Chanyeol. És erre tökéletes alkalomnak bizonyult az estéjük.
Ma ugyanis Felix fog Changbin lakásán aludni. A fiú szerda este vetette fel az ötletet, amibe Felix habozás nélkül bele is ment.

Péntek este lévén a szülők sem tiltakoztak, és Binnek sem kellett iskolába mennie, így hát Felix izgatottan várta hogy a barátja megérkezzen érte. Még az újonnan elkezdett anime sem kötötte le, azt sem tudta jelen pillanatban miről van szó.
Már jóval előre bepakolt mindent, bár nem volt szüksége sok dologra. Agyafúrt tervet talált ki, miszerint - véletlenül - otthon hagyja a pizsama felsőjét, így kénytelen lesz kölcsönbe kérni egyet.
Azonban rájött hogy nincs még ehhez mersze, így durcázva, de bedobott egy pólót is.

- Mindened megvan? - hallotta meg a nyugtató hangot.

-Hát te mikor jöttél meg? - pillantott az ajtóban álló barátjára, ki vállat rántva válaszolt.

-Pár perce engedett be anyukád. Azt mondta már készen vagy, csak nem mentél le.

-Animézek - lengette meg a telefont a vöröske.

-Látom - nevetett fel Changbin - Ha a bambulás az, akkor igen!

-Naa! Figyeltem! - kérte ki magának Lix, felkelve az ágyról.

-Igen Felix? Akkor mi is történt most? - kihívóan fonta össze karjait Changbin, pontosan tudva hogy ezzel megfogta a másikat.

-Hát ööh...

-Gondoltam, na menjünk ha kész vagy!

Biccentett a lépő irányába. Felix bólintva felkapta a táskáját, s egy szökkenéssel Bin előtt is termett. Szokásukhoz híven azonnal meg is ölelte a másikat. Changbin szoros ölelésben tartotta a karjai közé bújót.
Felixnek ez volt az egyik kedvenc időtöltése. A másik ölelésébe bújni. Nagyon remélte hogy a ma este ezt nem fogja megváltoztatni.

Az út csendesen telt, Felix egyre idegesebb lett. Eltökélte hogy amint megérkeznek mindent elmond Changbinnek, hogy könnyítsen magán. Csakhogy ez nem olyan könnyű volt mint ahogy gondolta.
Már fél órája az ágyon ülve néztek valami filmet, de Felix folyamatosan próbálta beszédre nyitni száját.
Changbin figyelmét sem kerülte el a különös viselkedés, de úgy gondolta nem kérdez rá.

- Szeretném elmondani mi történt. - hangzott Felix bizonytalan hangja.

Changbin egyből rá kapta a tekintetét, nem kis csodálkozással.