Lights /Changlix (Befejezett)

Sh*t

-Ez nem normális dolog fiam! - kiabált Bin apja, immár az ötödik perce.

Csakhogy ezen kívül mást nagyon nem mondtak. Felix a sírás határán állt, szegény próbálta minél kisebbre összehúzni magát, reménykedett benne hogy a végén még el is tűnik, de ez nem így lett. Felix nem tudott eltűnni, ahogy megszólalni sem. Így Changbin egyedül próbálta jobb belátásra bírni a szüleit.

-Ó igen? Miért is nem? Hm?!

-Ha esetleg nem tűnt volna fel, mind a ketten fiúk vagytok Changbin! - rikácsolta a nő.

-Azta, Nobel díjat kellene nektek adni ezért a megállapításért... - mondta cinikusan a fiú.

Viszont úgy tűnt, ezzel rontott az eseményeken.

-Nem hagyjuk ezt a valamit köztetek!

-Azt hiszem a szó amit keresel vagy a kapcsolat, vagy a szerelem. Karácsonyra szótárat veszek nektek.

-Vegyél vissza de nagyon gyorsan! Hogy beszélsz anyáddal? - gurult dühbe a férfi - Mindjárt akkora pofont kapsz hogy a fal adja a másikat! Majd én illemet verek beléd!

-Ne fáradj, ha benned sincs akkor nincs mit belém verned! - emelte fel a hangját Bin is.

A férfin látszott hogy elszakadt a cérna, nagy hévvel indult meg, ám a felesége azon nyomban meg is állította.

-Taknyos kilencesikes vagy! Mit tudsz te a szerelemről ha?! Semmit!

-Na ide figyelj... - kezdte a nő higgadtan - A fiú...

-Felix - szakította félbe Changbin - A neve Felix.

-Felix - bólintott a nő, maradék türelmét összegyűjtve - azonnal hazamegy. Te pedig egész hétvégén azon fogsz gondolkodni, miért nem helyes ez a "kapcsolat". - monda gúnyosan, idézőjeleket rajzolva a levegőbe - És ha nem jössz rá magadtól, Dr. Park biztosan tud fogadni.

-Ez mind szép és jó, de több helyen is vérzik a terv. - mondta Changbin dühösen - Menj, öltözz át, és tegyél el a székrényemből pár holmit! - nézett Felixre.

A vöröske borzasztóan hálás volt ezért a mondatért, így egy gyors bólintással minden cuccát össze is szedte, meg amit Changbin kért, és ki is slisszolt a dühöngő felnőttek mellett.

-Egyrészt, a kapcsolatunk semmilyen módon sem helytelen. Másodszor, nem megyek pszichológushoz, azért mert a kőkorban regedtetek, és azt hiszitek mindent tudtok, mikor kibaszottul nem! És harmadszor... - kezdte miközben felállt, s az éjjeli szekrényéről a zsebébe csúsztatta telefonját - azt akarjátok hogy Felix elmenjen? Rendben. De akkor én is megyek vele!

-Na azt már nem! - indultak utána a felnőttek amint kiviharzott mellettük.

-Kész vagy? - kopogott be a fürdőbe útközben.

A következő pillanatban az ajtó nyílt, s Felix lépett ki rajta menetre készen. Az igazat megvallva, seperc alatt átvette a ruhákat, és csak várt.
Bin megragadta a kezét, és egészen a bejáratig húzta. A szülők közben pofonnal meg minden fajta bűntetéssel fensegetőztek, de a két fiú mintha meg sem hallaná, úgy húzták fel a cipőjüket, nomeg a kabátjukat.

-Istenemre mondom Seo Changbin! Ha most kilépsz azon az ajtón... - mutatta fel a nő mutató ujját.

-Jó éjszakát! - vágta be maga mögött a falapot Bin.

Alig 20 perc alatt a felhőtlen boldogságból idáig jutottak. Az utcára, ahol sietős léptekkel menetelnek Felixék házához, ahol nem kell tartaniuk semmitől.