Lights /Changlix (Befejezett)

Good Morning

Felix a nap sugaraira ébredt, pontosabban hogy azok meg akarják vakítani. Kelletlenül próbált Changbin mellkasába bújni, ám hiába. A fiú nem volt mellette.
Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, gondolta az megint tanul. Így hát kezeivel próbálta valamelyest takarni arcát.

-Felix! - képzelődik.

Hiszen nem is otthon van, hogyan hallhatná édesanyja hangját? Pedig olyan valóságosnak tűnik...

-Felix ideje felkelni! - hangzik ismét az immár kicsit hangosabb hang.

Ez nem álom...ez a valóság. A felismerésre kipattantak szemei, s azt hitte álmodik.
Nem Changbin szobájában volt, a sajátjában. Bár ebben is kételkedett. A szoba ugyanis nem olyan volt, mint ahogy hagyta. Minden régi poszter a falakon volt. Az ágya sem ugyan ott volt, és még az íróasztal sem ugyan az volt. A szoba kísértetiesen hasonlított a régi formájára.

Egyáltalán nem értette hogy hogyan történt. Azt meg főleg nem, hogy hogyan került haza.
Ijedten a telefonjához kapott, hogy hívja párját.
Ám egy régebbi modell akadt a kezébe. A háttere immár nem Binnel közös kép volt, hanem csak egy sablon. A képek között sem talált semmit, ami a fekete hajúra utalt volna. Már súlyosan kezdett pánikba esni. Remegő ujjakkal kapcsolta be a híváslistát, de azon a szülein meg a testvérein kívül senki sem szerepelt.
A névjegyzékek közt sem lelt egyetlen Changbint, Jisungot, de még Chanyeolt sem!

Ez biztos valami rossz, nagyon rossz vicc!

-FELIX EL FOGSZ KÉSNI!

Késni?! Na de honnan? Heves szívveréssel pattant ki az ágyból, s szinte feltépte az ajtót, olyan hevesen indult a földszintre.
Nem stimmeltek a képek...

-Na végre! - lélegzett fel édesanyja mikor berobogott a konyháig. Fiatalabbnak tűnt.

-Anya ez egy nagyon rossz vicc! - akadt ki a fiú.

-Milyen vicc? - zavarodott össze az asszony.

-Ne szórakozzatok! Nagyon vicces volt, ha ha ha, de már elég! Hogy kerültem haza?! - hadarta zaklatottan, ám csak furcsa pillantást kapott.

-Minden rendben drágám? Nem vagy lázas?

-Nem, nem vagyok! - ellökve édesanyja kezét magától irdatlan mérgesnek érezte magát - Hol van Changbin?!

-Changbin??

-Ne csináld! Seo Changbin anya, a barátom! Hogs kerültem haza?! Az este nála aludtam el! - kiabált Felix már a haját tépve.

-Ejjha, mi ez a csetepaté? - lépett be végszóra a szintén fiatalosabb édesapa is. Felix anyukája a fiukra mutatva kezdte el magyarázni.

-A fiad teljesen megőrült! Valami Changbinről magyaráz, meg hogy hogy került haza...tiszta zagyva, nem értek egy szót sem!

-Biztos csak ideges! Az első nap gimiben soha nem megy enélkül...

-Gimi?! Első nap?! - guvadtak ki Felix szemei.

-Na jó, elég ebből a marhaságból! - elégelte meg a nő - Indulj készülni, el fogsz késni!

Nem is kellett kétszer szólni, Felix lábai alig érték a földet, úgy futott a fürdőbe.
Becsapta az ajtót, s azonnal a tükör elé állt. Ha nem kapaszkodott volna a mosdóba, biztos elájul. Sokkal erősebbek voltak a szeplői. Alacsonyabb volt, és az arca is sokkal gyerekesebb.
Teljesen máshogy nézett ki, s kezdett neki leesni mi történik.

-Az nem lehet... - suttogta, s erősen pofon vágta magát - Nem! NEM! - esett kétségbe, magát csipkedve. De nem hatott.

-ÉBREDJ FEL! GYERÜNK!