Lights /Changlix (Befejezett)

Phobia

Alig egy órával később Felix éppen a forró vízbe öntötte a tésztát, s azt kevergette, míg mellete Olivia készítette a szószt.

-Hát te hova mész? - pillantott fel a tésztáról Felix, mikor feltűnt neki hogy anyukája éppen kabátot és cipőt vesz.

-Elugrok egy ismerőshöz, mire vacsizunk itt is vagyok! - dobott egy puszit, s távozott a már sokkal jobban lehült külvilágba.

Miközben Felix a vacsorával segédkezett, nem is számított arra, hogy édesanyja Changbin felé vette az irányt egy nem túl baráti csevejre.
Persze erre Bin sem számított, így rettenetesen meglepődött mikor a nőnek nyitott ajtót.

-Jó estét!

-Van egy kis időd számomra Changbin? - ugrotta át az illedelmes köszönést a nő.

-Persze, kerüljön beljebb - tárta ki az ajtót a fiú, majd a nő belépett a lakásba.

-Köszönöm. Felixről van szó.

Nem kezdődött jól a dolog, de ennek ellenére Changbin bevezette a váratlan vendéget az asztalhoz, s még egy kávét is felajánlott neki, bár azt nem fogadta el.

-Tudja hogy eljött?

-Természetesen nem, és szeretném ha ez így is maradna. - húzta beljebb a székét, s kezeit összekulcsolta az asztalon, komoly testtartást felvéve.

Changbin bólintott egyet, de egyre jobban tartott ettől.

-Miről lenne szó?

-A kettőtökről. - a kiejtett szavak egy részén Changbin örült. Volt olyan hogy kettőjük. Másik fele viszont érezte a beszélgetés lényegét - A fiam nehezen barátkozik, sokan kihasználták, bántották. Nem bízik meg ezért senkiben sem olyan könnyen, veled ellentétben. Nem vagyok vak, az első alkalommal láttam hogy ez nem csupán bizalom. De reméltem hogy csak tévedek.

-Nem egészen értem mire céloz ezzel...

-Úgy látom nincs értelme sokat kertelnem. - sóhajtott az édesanya hátradőlve a székén - Láttalak titeket tegnap a parkolóban. Pont rosszkor értem ki. Pontosabban pont remek időben, hiszen így van időm megelőzni egy tragédiát.

Changbin érezte a hatalmas csomót a torkában, már tudta hogy ez nemcsak hogy nem kedves látogatás, de éppen a kettőjüket akarja megszüntetni.

-Tragédia? - kérdezte rekedt hangon.

-Gondolom tisztában vagy Felix szexualitásával, ami nem különösen lep meg. Azt is sejtem, hogy pontosan tudod min ment keresztül ennek köszönhetően. - Changbin fejét lehajtva bólintott - Gondolj csak bele, ha ez kiderülne, nem csak a fiataloknak válnátok célpontjává, de mit kezdenénk a szomszédokkal, vagy a rokonokkal?

-Tehát leegyszerűsítve nem Felix lelki állapota érdekli, hanem mások véleménye. - suttogta Bin.

-Nyilván érdekelnek a fiam érzelmei, pont ezért akarom megvédeni őt attól, ho...

-Ha érdekelné Felix érzelmei, megértené mi zajlik vele éppen! - emelte fel hangját Changbin.

-Meg is értem, nem véletlenül ülök most itt! Ne hidd hogy ti fiatalok mindent jobban tudtok!

-De...

-Időben vettem észre hogy megállítsam - szakította félbe a nő.

-Hogy...megállítsa?

-Azt akarom hogy maradj távol tőle.

-Nem. - egyszerű, s várható válasz volt, mégis úgy tűnt hogy Minjung nem számított rá.

-Akkor máshogy fejezem ki magam. Vagy önszántadból lépsz ki az életéből, kevesebb fájdalmat okozva neki...

-Vagy?

-Vagy elintézem hogy ő akarja ezt, csakhogy akkor nem éppen fog rád szép emlékként gondolni. Sőt, sokkal jobban fog ő is sérülni.

-Leegyszerűsítem amit mond. - horkant fel a fiatal - Azzal fenyeget hogy vagy megbántom a fiát, vagy majd ön fogja, de sokkal jobban. Ahelyett, hogy hagyná eldönteni mit szeretne, és kivel szeretné azt tenni! Jól mondtam?

-Ne legyél negatív. Túlzod a helyzetet. A legjobbat akarom neki, és az egy lány mellett sokkal jobban elérhető számára.

-Esetleg ön Felix hogy ezt így tudja? - pattant fel Changbin már idegesen.

-Sejtettem hogy nem megy majd könnyen ez a beszélgetés, éppen ezért... - kezdte, majd kicipzározta a táskáját.

Egy vaskos boríték került elő a fekete darabból, és nem kellett tudósnak lenni hogy az ember rájöjjön mit rejt.

- Azt ezzel az energiával vissza is teheti! Nem kell nekem a szaros pénz! - emelte fel hangját Changbin, de a nő nem mozdult.

-Biztos vagy benne?

-Megteszem anélkül is...de nem azért hogy maga meg a férje boldogok legyenek! Csak Felixért. Hogy ne az anyjától kapjon egy szúrást. Hogy inkább rám gondoljon szar alakként. Mert rajtam kívül neki csak a családja van...élete végéig, és eddig is az volt. Maradjon is meg neki.

A kezdeti indulatok teljesen eltűntek, Changbin a végére teljesen megtört. A szeme előtt semmi más nem lebegett, csakis Felix. Hogy ezek szerint az volt az utolsó napjuk együtt. Pedig annyira sokat szeretett volna még.

-Remek! Akkor megértettük egymást, és egyet is értünk abban hogy Felixnek nem rád van szüksége!

-És mit kellene mondanom neki? Hogy nem lehet velem mert az anyja azt mondta?

-Természetesen nem! - kacagott - Mond hogy csak kíváncsi voltál, vagy bánom is én! Ha tényleg fontos számodra, tudni fogod mit kell mondani - kezdett szedelőcködni a nő - Én akkor most...

-Jó lenne, igen... - helyeselt Changbin, s szinte futva ment az ajtóig, majd nyitotta azt ki a nőnek.

Azt hitte hogy az orrára csukja az ajtót, mikor az minden jót kívánt neki.
Amint becsukhatta a falapot, már nem tartotta vissza ami benne volt. Legelőször egy hatalmas ökölcsapást mért a fára, ami keménysége miatt meg sem reccsent. Azonban Changbinban nagyonis eltört valami.

Rázkódó vállal döntötte homlokát az ajtónak, s ekkor könnyei is feltörtek belőle.

Utálta az életet. Utálta hogy neki soha semmi jó nem jut. Utálta hogy minden számára fontos embert el kell hogy veszítsen. Utálta hogy mindenkit maga elé helyez. De legfőképpen: utálta hogy Felix anyukája csak az igazat mondta.

Tudta hogy egy dologban igaza volt. Hogy a kettőjük kapcsolata valahogy tönkre tenné Felixet. Hogy bántanák érte, és ezért sérülne a fiú. Ezt pedig a legkevésbé sem akarta.

Talán így lesz a legjobb. Changbin nehezen, de elfelejti a másikat. Azaz nem. Felixet nem lehet elfelejteni. Azt a személyiséget. Az arcot. A vörös haját. A szeplőket, amiket annyira imádott...
De muszáj lesz...az ő Felixe érdekében meg fogja próbálni. Csakhogy ő egyedül.

Két opciója volt. Vagy kilép magától, s akkor ő szenved a legjobban talán, vagy Felix szemében rombolják le a róla kialakult képet. S akkor semmi jó emléket nem tudna róla megtartani. De ezt Changbin nem akarta. Azt akarta, hogy a vöröskének szép emlékei maradjanak róla.

Ő nem számított...csak Felix legyen rendben...

Azt érezte hogy a szíve szakad meg, miközben a földön ülve sírt, s egy mondatot narrált magában...

Csak neki legyen jó...csak ő legyen boldog...

Azt hittétek hogy minden cukrospite lesz innentől? HAH SIKEEEE