Lights /Changlix (Befejezett)

Sober

Az út ahogy Bin megjósolta hosszú volt, mégis pár percnek érezték csupán. Mind a ketten beszéltek és beszéltek.
Mire megérkeztek fel sem tudták idézni mi mindenről társalogtak. A lényeg az volt hogy sokkal jobban sikerült kideríteni ezt-azt a másikról, és még a séta is rövidnek tűnt.

-Tánc Stúdió? - olvasta le az épületről a feliratot Felix - Te táncolsz?

-Sokszor. - válaszolt Changbin a felé forduló meglepett arcnak.

-Még nem is mondtad.

-Gondoltam legyen meglepetés! - mosolygott - Na gyere, menjünk be!

Kezét Lixnek nyújtotta, ki immár habozás nélkül adta sajátját. Egy szó nélkül tűrte hogy Changbin felvezesse a pár lépcsőfokon, s betuszkolja az üvegajtón.
Rögtön egy nagyobb fajta térbe értek. Kifejezetten fogadó helyiség volt. Padok, puffok, és egy hosszú pult is helyet foglalt.
Amögött egy hosszú, fekete hajú lány olvasott egy könyvet. Nyilván nem volt sok dolga.
A léptekre azonban felkapta fejét.

-Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva.

Changbin elengedte Felix kezét, s kivette zsebéből a terem kulccsának - feltételezhetően - a másolatát.

-A hetes terembe jöttem.

-És kit hoztál magaddal Bin? - a lány hátra dőlve nézte Felixet, kit Bin vállánál fogva vont magához.

-Egy barátomat. Gondoltam elhozom kicsit táncolni.

-Fura...mindig egyedül jössz. Nem gondoltam hogy mostanság megváltoztatod ezt a szokásodat.

-Hát, vannak szokások amiket jó megváltoztatni.

Vágta rá szúrósan, a folyosó felé terelve a vörös hajút. Kicsit lassan haladtak, tekintve hogy Felix a falakon található összes posztert alaposan meg akarta vizsgálni.

-Négyig vagyok. Utána valami új gyerek lesz, csak hogy ne lepődj meg! - hajolt ki a lány a pultból, hogy rálásson a folyosón már éppen eltűnő fiúkra.

Bin intve egyet jelezte hogy megértette, de ennél több reakciót nem mutatott.
Habár Felix figyelmét lekötötték a fellépések, hírességek plakátjai a falon, nem tudta nem észre venni Changbin előbbi hangnemét.

-Nem bírod? - szólalt meg hirtelen.

-Hm?

-A lányt - magyarázta az értetlenül nézőnek, ki mintha megvilágosodott volna, elhúzta a száját.

-Mióta ide járok azóta akar tőlem valamit. De hiába mondtam el neki hogy nem érdekel, mintha meg sem hallaná amit mondok neki. Na gyere - nyitott be egy ajtón.

Maga előtt engedte be Felixet, majd belépve vissza is csukta a kulccsal, hogy ne zavarják majd őket.
A terem egy nagy, bútor nélküli hely volt.
A parketta sima, világosabb színű fa volt, s a szembe lévő fal egészét tükör fedte. Az egyik falon egy rövidebb rúd terült el, nyilván a nyújtás miatt. Amellett egy ajtó helyezkedett el, Felix sejtése szerint mögötte az öltözővel meg a zuhanyzóval. Csodálta hogy ez külön jár a teremhez, de örült is neki.

-És hogy hogy nem érdekel? - fejezte be a terület felfedezését.

-Nem az esetem. - intézte el szűkszavúan az idősebb.

Úgy tűnt Felix megelégedett a válasszal, nem tett fel újabb kérdést. Changbin ezért igazán hálás volt. Az igazság az, hogy soha nem ajándékozott meg senkit nagyobb figyelemmel, de még annyi barátja sem volt hogy esetleg őket. A lányokat meg teljesen figyelmen kívül hagyta, így történetesen Minhee-t is.