Lights /Changlix (Befejezett)

Lie

Felix aznap este sem aludt szinte semmit. Végig a megoldáson gondolkozott, de nem jött rá. Rengetegszer hívta, s üzent Changbinnak, de egyikre sem válaszolt. Az üzeneteket pedig meg sem nézte. Rövidesen rájött hogy így semmi értelme, a másikat nem fogja telefonon elérni egyhamar.

Másnap nagy volt a készülődés, amit kihasználva próbálta elterelni gondolatait. Segített feldíszíteni a házat, ebédet főzni, majd felajánlotta hogy segít elhozni a tortát.
Arra viszont nem gondolt hogy a parkoló ilyen élethű emlékképet hoz létre első csókunkról. Azonnal megbánta hogy elment, de nem mutathatta ki mennyire rosszul is érintette a helyszín, így próbálta tartani magát.

Azonban amint betette a lábát a házba, még több nem fogadott hívást rittyentett Changbin hívásai közé. Természetesen hasztalanul.

A meglepetés persze nem volt teljes, hiszen édesapja számított rá, de azért nagyon örült a partinak, meg a kedvenc ebédjének, ami így négy órakor is jól hatott.
Mikor a torta jött, Felix még mindig fejét támasztva szomorkodott.

-Ne karózd már a tököt Felix! Asztalnál vagy! - pillantott a fiúra az anyja.

-Hát te miért vagy még mindig elkenve? Ennyire rosszul sikerült a teszt? - mosolygott a szülinapos

-Az is, de inkább Changbin miatt... - sóhajtott fel, először megszólalva szomorúságáról.

-Ugyan Felix ha kilépett az életből, akkor neked tovább kell lépned! - szaladt ki száján, s látszott hogy meg is bánta abban a pillanatban.

-Tessék?-kerekedtek el Felix szemei.

-Semmi kincsem, mekkora szeletet kérsz?

-Ne tereld a témát! - pirított az éppen tortát megkezdő anyára.

-Nincs milyen témát terelni, Felix!

-Várjunk egy percet... - jutott eszébe amit Jisung mondott - Miért nem kérdeztél semmit? Nem mondtam semmit, honnan tudod hogy nem érem el?!

-Tiszteletben akartam tartani a bajod. Tudtam hogy elmondod egyszer! Meg aztán látszott hogy mi történik... - magyarázkodott remegő kezekkel az édesanyja, csakhogy Felix tudta hogy mindez hazugság.

-Látom hogy hazudsz anya! - állt fel akkora hévvel az asztaltól, hogy a széke is eldőlt.

Olivia megrezzent mellette, de nem emelte fel a fejét. Édesapja pedig szó nélkül bámulta.

-Hallani akarom mi folyik itt!

-Fe...

-A ti kezetek van a dologban! - esett le végre a vöröskének.

Elképedve bámulta családját, kik nem erősítették meg, de nem is cáfolták az állítást. A hallgatás pedig beleegyezés, s helyeslés. Valóban miattuk van a dolog, ez pedig felemésztette Felixet.

-Mit csináltatok?

-Csak a legjobbat akartuk neked! - adta fel a hazudozást legelőször a nő - Az anyád vagyok, és tudom hogy az pedig nem Changbin mellett van.

-Igen, te az anyám vagy. Nem én! Nem kellene eldöntened helyettem hogy én mit akarok, és mi lenne jó nekem!

-Ne emeld a hangod anyádra! - szólalt meg szigorúan az eddig néma apja is, de Felix nem is törődött vele.

-Végre boldog voltam! Volt valaki mellettem akivel boldog vagyok, erre ti ezt teljesen tönkre akarjátok tenni!

Felix magából kikelve kiabált, hajába túrva. Szívesen leroskadt volna a székébe, de az még mindig fel volt borulva, no meg gyorsan akart innen elmenni.