Lights /Changlix (Befejezett)

Saturday

Changbin sokkal hamarabb ébredezett mint Felix, ki még az igazak álmát aludta. A másik ezt ki is használva kezdte őt nézni. Oldalára fordulva fürkészte másik arcát, mibe belelógott pár vörös fürt, de nem merte kisimítani onnan. Nem akarta hogy Felix felébredjen. Addig akarta nézni azt a békés arcocskát ameddig csak lehet.
Bal orcájával felé fordulva aludt ugyanis, száját résnyire kinyitva.
Changbin nem is gondolta volna hogy így még aranyosabb, mint ébren. De ezentúl minél többet akarja így is látni őt.

Gondolatai elterelődtek érzelmei irányába. Nem tudta pontosan megmondani mi az az érzés amit a másikkal érez. A szíve sokszor gyorsabban vert mióta ismerte, s emellett mellette úgy érezte hogy teljesen más ember. Igaz, eddig senkit sem akart megvédeni.
De a vöröske teljesen más eset volt. Érezte hogy szüksége van közelségére, és remélte hogy ez kölcsönös.

-Ha befejezted a bámulást mehetnénk reggelizni.

Ahogy Bin visszatért a valóságba, feltűnt neki hogy Felix szemei már nyitva vannak, és íziszeivel őt bámulja. Nyilván nem vette észre hogy felkelt.

-Bocs, csak elbambultam.

-Azt látom. - reagálta le a kifogást, s felpattant.

-Te mindig ilyen könnyen kelsz?

-Persze - rántott vállat - Sok dolgot lehet csinálni alvás helyett. Szeretem értelmesen tölteni a napjaimat.

-És az mit is jelent? - kérdezte a sötét hajú nehezen ülő helyzetbe kényszerítve magát.

-Tanulok, vagy segítek, vagy animézek...ilyesmik.

-Éés van ma valami dolgod?

Felix nem igazán értette hogy Changbin miért érdeklődik ennyire, de remélte hogy nem akarja itt hagyni őt már reggel. Igazából sokat kellene ma tanulnia, de gondolta nem érne sokat, a gondolatát teljesen lefoglalja az elmúlt este.

-Nem nagyon. - hazudott vállat rántva.

-Szuper! Akkor ma én viszlek el egy számomra fontos helyre!

Bin vigyorogva várta Felix válaszát, ami természetesen igen volt. Ígyhát nem kellett sokat noszogatni hogy felkeljen végre az ágyból, és elkezdhessék a napot.
Reggelinél Changbin és Felix kishúga is megismerkedhettek, és a vöröske nagyon örült valamiért hogy úgy néz ki, jól kijönnek egymással.

Ugyan nem merte felidézni álmát, néha akaratán kívül is Felix szeme elé került.
Az álom, melyben Changbin ismét egymáshoz érintette ajkaikat. Szinte érezte az érzést amit azon a délutánon. A különös érzést gyomrában. Hogy szinte beleszédül, s hogy a külvilág hirtelen nincs is. Mintha egy csettintésre megváltozna minden, egyetlen apró érintéstől.
Felix titkon vágyott erre az érintésre, de ezt nem akarta még bevallani magának, s főleg nem Changbinnak.

A reggeli után végül abban egyeztek meg, hogy Felix is eltesz magának egy lenge, kényelmes ruhát, míg Changbin is elszalad a sajátjáért.

Amint Bin után becsukódott az ajtó, Felixet azonnal kérdések érték.

-Hogy hogy együtt értetek le? - érkezett az első húga irányából.

-Olyan mintha régóta ismernétek egymást! Biztos nem titkolsz el semmit? - aggódott édesanyja.

Így felidézve reggelüket, Felix rájött hogy ez a gyanú nem alaptalan. Ugyanis a két fiatal úgy viselkedett egymással, mintha legalább egy éve élveznék egymás társaságát, pedig nem.
Az este sok mindent felfedett a másikról, s ezt mind a ketten érezték. Bár egyelőre inkább felszínes dolgok kerültek szóba, így is megtudtak egymásról pár dolgot.
Changbin például nagy vonalakban megkapta választ egy kérdésére.
Míg Felix az este egy nem is gondolt pontjában érzékeny, Changbin nővéréről szóló részbe nyúlt. De amint megérezte hogy nem jó helyen nyúlkál, témát is váltott.