Lights /Changlix (Befejezett)

Friend?

-Hogy telt a reggeled? - indított beszélgetést Felix.

-Remekül...veled aludtam el a lakásban. És a halottnak hitt nővérem ébresztett otthon. - ironizált a fekete hajú.

-Engem meg őrültnek néztek mikor lerohantam és kiborultam. - csatlakozott Felix is, a nem túl jó reggel megvitatásához.

-Miket mondtál?

-Először azt hittem hogy az egész valami jól megszervezett, de borzalmas vicc. Aztán rájöttem hogy nem.

-Elképesztő hogy ugyan azt álmodtuk - állt meg Bin egy szekrény előtt - Ez az enyém.

A kódot beírva nyitotta ki a szekrényt, s betette a könyveit. Miután Felix kezéből is a szekrénybe vándoroltak a könyvek, becsukta a szekrényét és mosolyogva dőlt neki.

-Szerinted tényleg csak álom volt? Mármint...hogy tudtuk volna ugyan azt álmodni, olyan részletesen. Egyszerűen lehetetlen!

-Én is agyaltam ezen, de nem jutottam sokra. - bólintott Lix.

-És mi az a nem sok amire jutottál?

Egy pillanatig Bin meg akarta fogni Felix kezét, de inkább nem tette. Nem akart elrontani semmit, és úgy gondolta hogy Felix nem díjazná.
Így hát kordában tartva magát, érdeklődve várta a másik válaszát.

-Butaságnak hangzik, de mi van ha tényleg megéltük?

-Úgy érted, hogy utaztunk az időben valahogy? - próbálta felfogni a fekete hajú.

-Azt hiszem úgy. Tiszta őrület!

-Az egyszer biztos. Felix én...

-Jézus! Ne haragudj de el kell indulnom vissza! Nemsokára csengetnek is! - nézte óráját a vöröske.

Changbin megértően bólintott, habár fontos dolgot akart kérdezni. De gondolta várhat délutánig.
Meg akarta ölelni feltehetőleges párját, de az olyan hamar elviharzott, hogy egy sziát sem tudott neki kinyögni.
Lemondóan döntötte fejét a fém szekrénynek.

Felix ekkor már egyenesen a titkárságra tartott, hiába volt még majdnem 10 perce. Úgy érezte megfullad a másik társaságában, mert nem tudja mi van velük. A köszönést is inkább átugrotta, nem tudta hogy is kellene búcsút inteni. És nem is volt kitől tanácsot kérnie. Ilyen nem történik meg gyakran az emberrel...

Így történt hogy Felix az ajtó előtt állt, várta hogy behívják konzultációra.
Egy kis idő után inkább leguggolva olvasott a telefonján, hallgatva ahogy folyamatosan hívják be az embereket.
A becsengetés már rég megtörtént, mikor ő még mindig várakozott.

-Látom te is A-s vagy.

Még egy túlzottan is ismerős hang. De ez már nem a kellemesebb fajtából származott. Nem árulhatta el magát, minden ellenére mosolyt erőltetett az arcára.

-Te biztos Sherlock lehetsz! - válaszolta Chanyeolnak - És ha én is, akkor te szintén A-s vagy?

-Pontosan. Csatlakozhatok? - mivel nem igen mondhatott nemet, meg el sem küldhette, így Felix bólintott.

Chanyeol mellé lépve guggolt le, és mosolyogva méregette Felixet.
A vöröskének egy dolog járt a fejében. Nem dőlhet be neki. Hiába tűnik ártatlannak, és kedvesnek, Chanyeol megteheti vele mindazt amit az álmában. És Felix nem akart kockáztatni. Rendbe akarta hozni a jövőt. Changbinnal.

-Chanyeol vagyok!

-Felix - fogadta el végül a felé nyújtott kezet.

-Hallom az akcentusodon, hogy nem koreai vagy. Ugye?

-Igazából de. Sokáig ausztráliában éltem, ott is születtem. - igyekezett csak alap információkat megosztani, hogy ne égesse meg magát - Pár éve költöztünk ide, de szerintem mindig lesz egy kis akcentusom.

-Szerintem semmi gáz nincs vele, amíg lehet érteni mit mond az a valaki. Te jól beszéled a nyelvet! - mosolygott Chanyeol.

-Igyekszem.

-És...ismersz itt valakit?

-Eddig három embert - bólintott Lix. Chanyeol elismerően nézett a fiatalra, ő még csak Felixet ismerte.

-Én vagyok a harmadik?

-Azta! Hogy tudtad kiszámolni?

-Miért érzem úgy hogy nem bírsz? - nevetett fel kínosan Chanyeol.

Igaza volt, Felix egyáltalán nem bírta. Csakhogy nem mondhatta miért. És rájött, hogy megváltoztathat mindent amit csak szeretne.
Ha nem hagyja elfajulni a dolgokat, talán barátok lehet. Hiszen látta Chanyeol jó oldalát, miért ne tudná azt kihozni?

-Ne haragudj, csak elég kemény napom volt, pedig alig múlt nyolc óra. - válaszolt végül.

-Megértem. Egyébként... Van kivel ülnöd?

-Nincs.

-Lenne kedved...

-Persze! - mosolyodott el Felix.

-Lee Felix!

-Végre! - állt fel megkönnyebbülten.

Jó sok várakozás után sikerült eljutnia a titkársághoz, és végre átvehette a könyveit, és az óra rendjét.
Ezek szerint Changbin még nem látta a sajátját, mert van két közös órájuk is. Méghozzá biosz, heti kétszer. Felix egyáltalán nem rajongott a tárgyért, de kibírta.

Sok késéssel, de végül ő is beesett az első osztályfőnöki órára, ahol természetesen azonnal be kellett mutatkoznia. Az első három osztályfőnöki után mehetett volna haza, de nem igazán tudta mi legyen Changbinnel.
Ha nem ébredt volna fel, most biztos elé menne, vagy felhívná. De nem volt benne biztos hogy jó lenne-e a telefon szám.
Mindenesetre beütötte a számokat, de a szám nem létezett. Szóval Changbin váltott számot.

Kisebb szenvedés és sok - sok vissza fordulás után végül megkereste a C osztály termét, és várt.
Egyik lábáról másikra állva várta hogy kinyíljon a terem ajtaja, bár jól jött neki az a plusz pár perc. Végig tudta gondolni mit is akar mondani. De aztán nyílt az ajtó, és mintha nem is agyalt volna.

-Szia! Hát te? - lépett ki nem is olyan sokára Changbin.

Nagyon örült hogy Felix elé ment, már alig várta hogy tudjanak beszélni, volt is miről. .

-Végeztem, gondoltam megkérdezem te mikor fogsz, mert akkor mehetnénk a kávézóba előbb is... Csak nem az volt a számod mint én tudtam.

-Ahh igen! Megadom később- jutott Bin eszébe a dolog - Szóval... Mehetünk?

-Mehetünk. - mosolyodott el Felix.

Aztán utána már azon gondolkoztak... Megfoghatják e a másik kezét?