Lights /Changlix (Befejezett)

Clear Sky

Mivel előző este nem volt erejük egy forró zuhanyra, így az reggelre maradt.
Jó sokáig henyéltek, mert tudták, Somin egy darabig még aludni fog.
Délelőtt fél tízkor még az ágyban fekve beszélgettek, hogy mennyi mindent akarnak majd csinálni a szünetben, és jó sok tervet felhalmoztak maguknak.
Ragaszkodtak pár kiránduláshoz, közös koreográfia tanuláshoz, és persze jó sok filmezéshez bekuckózva.

De sajnos nem henyélhettek egész nap, így először Felix ment zuhanyozni, majd Changbin is gyorsan elkészült.
Hiába volt éhes Felix, inkább éhezett volna mintsem találkozzon párja szüleivel. De Changbin ragaszkodott a reggelihez, nem mellesleg azt is megígért hogy mindent elintéz.

Így történt hogy ketten sétáltak be a szobába, ahol csak az édesanyát találták, aki éppen a tűzhelynél tevékenykedett.

-Csakhogy fent vagytok! - pillantott hátra - Az a két tányér a tiétek, egyétek meg, biztos éhesek vagytok!

-Kösz.

-Köszönöm...- hajolt meg Felix elvéve a tányérat, s megszeppenve foglalt helyet Changbin mellett.

-Somin még nem ébredt fel? - kérdezte Bin.

-Nem, még nem. - rázta a fejét a nő - De jobb is. - sóhajtotta kikapcsolva a tűzhelyet.

-Miért is? - zavarodott össze Changbin.

-Beszédem van veletek. - foglalt helyet a nő.

A vöröske kishíján félrenyelte a rántottát, amit persze mindenki észre is vett. Changbin kis mosollyal, mégis aggódó tekintettel simított hátára, hátha egy kicsit megnyugtatja vele.
Nem sikerült, hiszen a nő is folyamatosan Felixet nézte.

-Hallgatunk. - bökte ki a fekete hajú.

-Míg nem voltál itthon, apáddal sokat gondolkoztunk. - kezdte el - Arra jutottunk, hogy hiába nem támogatjuk ami köztetek van, nem tehetünk ellene semmit.

-Aha.

-És nem is akarunk eltiltani tőle - biccentett a vöröske felé.

-Még mindig Felix...

-Fekixtől - bólintott a nő - De szeretném ha bizonyos keretekben maradnátok.

-Ez mit akar jelenteni? - ráncolta Changbin a szemöldökét.

-Szeretném ha előttünk, és mások előtt visszafogottabban kezelnétek a kapcsolatotokat. Nem kell titkolni, ilyet nem kérek tőletek, de nem kell egymás szájába mászni...

Míg Felix arca vörösebb lett mint egy paradicsom, addig Changbin faarccal ülve bólintott, elfogadva a "feltételeket".
Nagyon úgy tűnt, megkapták a szülők áldását, immár mind a két oldalról is.
Ez pedig csak egy dolgot jelentett. Hogy innentől minden akadály nélkül alkotnak egy párt, és végülis...nem is kellett annyit szenvedni érte, ami pedig még egy plusz jósága a dolognak.

-És szeretném ha már hazajönnél. Nem zavar ha ottalszol, sem az ha Felix alszik itt. - mosolyodott el a nő.

-Ez múltkor nem úgy tűnt...

-Ugyan fiam - forgatta szemeit az édesanya - közölted hogy hazahozod a párod. Nyilván nem egy fiúra számítottunk apáddal, semmit nem sejtettünk, és te sem mondtál semmit.

-Ebben igaza van... - nézett párjára óvatosan Felix.

-Na szép! - tettetett sértődöttséget Bin -Átpártolsz hozzá?

-Dehogy... - mosolyodott el a vöröske is.

Az édesanya jókedvűen figyelte őket, és ahogy egymásra néznek. Akkor értette meg csak igazán, hogy ezek ketten teljesen bele vannak esve a másikba. Ráadásul úgy passzolnak egymáshoz mint két kirakós darab.

Az idillt egy hatalmas puffanás zavarta meg, ami egyetlen helyről jöhetett csak.
Mind a hárman egyszerre pattantak fel, és a lány szobája felé szaladtak, ahova aztán Changbin rontott be legelőször.

Somin a padlón ült, s össze gömbölyödve, a hajába túrva sírt. Nagyon úgy tűnt, mindenre emlékszik. Vagy ha nem is mindenre, a feltűrt felsője arról árulkodik, látta a jeleket a derekán.

-Hé, hé! - guggolt le mellé Changbin, s finoman átölelte.

Somin sírva bújt az öccse ölelésébe, de annyira rázta a sírás, hogy nem tudott mit mondani.
Éppen ezért hosszú percekig maradtak így, míg Felix és az édesanya az ajtóból figyelték őket.

-Mi történt...? - kérdezte a lány remegő hanggon.

-Nem hagytuk, elhoztunk időben. Chanyeol átvert Somin...

-Éreztem. - szipogta a lány - De akkor nem...

-Nem, nem történt meg - szakította félbe Changbin - Elhoztunk.

-Ne haragudjatok... - kezdett sírni Felixre, majd Changbinra nézve - Nem hittem el hogy Chanyeol milyen ember...

-Nem a te hibád, nagyon jól megtéveszti az embereket - szólalt meg az eddig csöndben ácsorgó.

-A lényeg hogy kihoztunk.

-Köszönöm! - mondta ki Somin megkönnyebbülten.

Felix halványan mosolyogva bólintott. De Sominnak ez nem volt elég. Felállt, s odasétálva átölelte a fiút, aki a hirtelenségtől megszeppenve hirtelen nem tudta azt viszonozni.
Rövidesen viszont ő is a lány köré fonta karjait.
Másodpercekkel később Changbin is csatlakozott az öleléhez.

Ez egy nagyon fontos pillanat volt. Főleg Felix és Changbin számára.
Somin nem tudta, de megmentették az életét. Ezzel Felixék számára tisztává vált, hogy mi történt az "álomban". Chanyeol nem csak Felixxel szórakozott, hanem Sominnal is. De a lány nem volt elég erős, hogy feldolgozza a történteket. Így vesztették el.
De most...most ezt megakadályozták. Sikerült megakadályozni a bajt, és úgy tűnt, minden rendben lesz innentől kezdve.

Aznap próbáltak figyelni Sominra, a lány nagyon össze volt zuhanva a történtek miatt, de ez teljesen érthető is volt ezek után.
De Bin és Felix egy percig sem hagyták hogy nyomasszák a történtek! Egész nap hurcolták sétálni, forró csokizni, elvitték karaoke szobába, és este addig filneztek míg a lány el nem aludt a kanapén.
Elégedetten vették tudomásul hogy legalább egy napra sikerült elterelni a lány figyelmét. De azt is tudták, hogy nem fogják feladni, egészen addig, míg Somin rendbe nem jön. Az pedig nem mostanság fog bekövetkezni...