Lights /Changlix (Befejezett)

Joy...or not...

Az elején Felix kicsit kényelmetlenül érezte magát, hiszen mégis teljesen meztelenül ült a kádban, valaki mással együtt. Kellett neki egy kis idő, s Changbin meleg mosolyai, hogy megnyugodjon, és eltűnjön a szégyenérzete.
Amikor pedig ez megtörtént, láthatóan sokat változott a hangulat. Nevetgéltek, beszélgettek, s néhol még egy kis csatába is keveredtek.
Nem is olyan sokkal később, pedig egészen más pozícióban találták magukat, amibe mind a ketten bele is pirultak kissé.
Felix Changbin mellkasának dőlve lebegtette tenyereit a víz felszínén, míg Changbin derekát átölelve hajtotta vállára a fejét.

-Kedvelem Somint. - mondta Felix váratlanul.

-Tudtam hogy fogod. Somin imádnivaló, és nagyon szereti az új embereket.

-Szerinted engem is kedvel? - fordította felé fejét Lix.

Changbin mosolyogva nyomott egy csókot Felix orrára, majd egy aprót bólintott.

-Téged nem lehet nem szeretni.

-Deee tuti...

-Hidd el hogy nem. Nekem sem sikerült - mondta Bin apró csókot lehelve a fiatalabb ajkaira.

Felix viszont nem érte be ennyivel, a másik tarkójára fogva akadályozta meg, hogy az megállíthassa a csókukat.
Csakhogy minden adott volt...nem voltak ott a ruhák, és egyedül is voltak. Így hirtelen mind a ketten többet akartak.
Felix éppen ezért hamar szembe is fordult Changbinnal, aki a gyengédebb csókot vadabb vizekre terelte.
Átölelve Felixet húzta közelebb magához, de aztán még ha jó mélyen is magában, azt kívánta, bár ne tette volna.

-Te remegsz! - szakította meg a pillanatot.

-Dehogy, csak egy kicsit megborzongtam! - próbálta lezárni Felix, csakhogy Changbin nem hagyta annyiban.

-Mindjárt idefagysz! Teljesen kihült a víz!

-Changbin...

-Kiszállunk, nem hiányzik hogy beteg legyél! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

Felix durcázva ugyan, de kiszenvedte magát a már valóban eléggé kihült vízből, s ezzel pedig szégyenlőssége is pillanatok alatt vissza is tért hozzá. Pont ezért gyorsan kapkodta magára a ruháit, amiket Bintől kért "kölcsön".
De mindezt csalódottan. Le sem tudta volna tagadni hogy többet akart. Persze, ezt Changbin is egyből észre is vette, így mielőtt Felix kilépett volna az ajtón, a csuklójánál fogva rántotta őt magához.

-Ígérem hogy bepótoljuk. Jó? - simogatta hüvelykujjával Felix arcocskáját.

-Biztos? - Bin elmosolyodott azon, hogy Felix mennyire aranyos, annak ellenére hogy a viccelődések idején nem volt oda meg vissza a mai este ötletéért...

-Szegtem meg már az ígéretem?

-Nem...

-Pontosan - bólintott Changbin egy puszit nyomva párja pisze orrára.

-Kééérlek! - könyörgött Felix boci szemekkel az ágyon ücsörögve.

-Azt sem tudom van-e itthon...

-Nézzük meg! - pattant fel a fiatalabb.

Changbin látva hogy párja hajthatatlan, sóhajtva feltápászkodott, s a másik csuklóját megragadva elindult a konyhába.
Ott aztán nyitogatta a szekrény ajtókat, de az a Pocky nem nagyon akart előbújni rejtekéből.
Mikor már reménytelennek tűnt, pont akkor került meg.

-Itt van! - mutatott fel Felix a polcra, ami igencsak magassan volt - Feléred?

-Persze! - húzta ki magát Changbin, majd a következő pillanatban egy széket húzott oda.