Lights /Changlix (Befejezett)

Thanks

Ezúttal Felix nem úgy reagált mint legutóbb. Egyáltalán nem érezte szégyenlősnek magát közelebb bújni párjához mikor felébredt. Múltkor ugyanis hirtelen bepánikolt, ezért is kászálódott ki hogy reggelit készítsen.
Bár most az is erősen közre játszott hogy nem nagyon szeretett volna felkelni. Az ugyanis azt jelentette volna hogy szembe kell néznie a problémáival. Nem mellesleg még azért is felelnie kell hogy egy szó nélkül maradt ki éjszakára.

De számára mindez jelentéktelen apróságnak tűnt mindaddig amíg Changbinhoz bújhatott, érezve a fiú nyugtató illatát. Nem lehetett tudni hogy Bin álmában húzta közelebb magához Felixet, vagy már ébren volt, de teljesen mindegy volt. A vöröske boldogan hunyta le szemeit, hogy még aludjon egy picit.

De nem gondolta volna hogy két órával később ébred meg, ráadásul az üres ágyban. Telefonján megnézve az időt rájött hogy lassan kilenc óra lesz, és kedd van. Changbin pedig iskolába jár.
Kómásan, szemét dörzsölve ment a nappali felé, ám meglepetésére Bin a kanapén ülve görnyedt egy füzet főlé.

-Hát te?

-Jó reggelt Csipkerózsika! - kapta fel fejét Changbin, s könyvét letéve pattant fel.

Azonnal Felix mellé lépett, s megsimítva arcát lehelt csókot a vöröske ajkaira. Az első reggeli csókot.

-Nem suliban kellene lenned? - kérdezte Felix mikor letelepedtek a kanapéra.

-Kaptam igazolást a hétre. Féltem hogy ott keresnél.

-Kerestelek is...

-Tudom, láttalak. - húzta el a száját - Majdnem meghülyültem hogy el kellett hogy húzzam a csíkot...

-Ahelyett hogy elmondtad volna mi van! - bökte meg Felix a mellkasát.

Bin csuklóját megragadva tartotta ott kezét, s bűnbánóan nézett.

-Nagyon aggódtál?

-Inkább csak nem értettem hogy mi a fene van...a semmiből jött a dolog és olyan fura volt. De gondoltam hogy valami van a háttérben. - magyarázta Lix - De ha mondtad volna...az okosabb döntés!

-A franc gondolta hogy ennyire meg tudod állapítani ki mikor hazudik!

-Mindegy...a lényeg hogy megoldódott. - eresztett meg egy lágy mosolyt.

Changbin ajkára hajolva adott neki egy lágy csókot, majd ajkaira suttogva szólt.

-Valahogy csak ki tudlak engesztelni...

-Száz százalék. - ment bele Felix a dologba, s élvezte ahogy Changbin puszikkal halmozza el először száján, majd arca egész felületén.

Épp ajkaira tért volna vissza, mikor a hálóból megszólalt Felix csengőhangja. Changbin kelletlenül engedte el, de érezte hogy fontos hívás.

Igaza is volt, Felix fal fehéren hozta ki a telefont.

-Anya az...

-Vedd fel! - vágta rá Changbin.

Felix feszült bólintással húzta el a zöld ikont, s bizonytalanul szólt bele.

-Igen?

-Szia Felix, szeretném ha tudnánk egy kicsit beszélni. Changbin ott van, ugye? - hallatszott a hang.

-Igen.

-Akkor kérlek hangosíts ki.

Felix egy szó nélkül lépdelt vissza párjához, s fél pillanatig habozott hogy amellé, vagy az ölébe üljön. Végül a második opciót választotta, így helyet foglalva nyomta be a gombot.

-Ki vagy hangosítva - jelezte miközben Changbin a dereka köré fonta karjait.

-Köszönöm. Rögtön mondom is a lényeget. Sajnálom hogy ekkora hibát követtünk el, és hogy megpróbáltuk megmásítani az érzelmeiteket.

-Igen, ez hiba volt. - értett egyet Felix.

-De legfőképp tőled kérek elnézést Changbin. Helytelen volt választás elé állítanom téged, és ilyeneket kérni tőled.

-Vegyük úgy hogy meg sem történt. - lágyult meg a fiú.

Hiszen nincs miért mérgesnek lennie. Ha ez nem történik lehet rágódtak volna még egy kicsit érzelmeiken. Mellesleg ez még közelebb is hozta őket egymáshoz.

-Örülök hogy ezt mondod, és köszönöm a második esélyt is! Remélem Felix te is meg tudsz majd bocsájtani.

-Csak ne legyen ilyen többet... El tudom dönteni hogy mi a jó nekem.

-Azt látom...bár bevallom segítség nélkül nem jöttem volna rá. Sem én, sem apád.

-Segítség? - ráncolták.

-Nem fontos...ma hazajössz?

Témaváltás. Felix tudta hogy igenis fontos. És már sejtette ki áll mögötte.

-Még maradnék ha nem baj. - mondta leginkább Changbintól várva a választ. Persze ő csak nemlegesen rázta a fejét.

-Dehogy, maradj csak. Vigyek valamit?

Őszintén elgondolkozott kell e valami, de nem. Töltő van itt is. Pizsama is megvan. Fogkefét is tud venni a sarkon, nem kell otthonról neki semmi.

-Nem, megvagyok.

-Akkor el is köszönök. Majd beszélünk, sziasztok!

-Viszlát!

-Szia! - köszöntek el mindannyian.

-Mi lehetett az a segítség? - tanakodott Bin, de párja már egy lépéssel előtte járt. Már ugyanis nyomta is be a hívást, s a kihangosító gombot.

-Van egy erős sejtésem... - motyogott, épp mikor megszűnt a csöngés.

-Hopp, egy nap alig telt el. Ennyire hiányzom?

-Miért? - tért a lényegre Felix. Túlságosan össze volt zavarodva hogy visszavágjon.

-Szóval ma sem vagy csevegős kedvedben. Egyszerű a válasz. Megmondtam hogy sajnálom. De nem tudom helyretenni a dolgokat teljesen, szóval gondoltam ha már tudok, segítek valahol.

-Nagy segítség volt, de komolyan.

-Akkor örülök hogy ennyit tehettem. Rendben van minden? - puhatolózott.

-A legnagyobban. - vágta rá Felix helyett Changbin.

-Szóval ki vagyok hangosítva.

-Vág az eszed mint egy borotva... - forgatta szemeit Changbin, mire Felix kissé megcsípte.

-Hogy tudtál beszélni velük?

-Jaaa hogy az is! Csak simán besétáltam anyukáddal és összehívtam a családi kupaktanácsot - röhögött fel.

Hihetetlennek tűnt hogy ez tényleg megtörtént, pedig így volt. És Felix alig várja hogy Olivia elmondja neki mi is volt.

-Köszönöm. - mondta őszintén.

-Ha valahol még tudok tenni valamit...tudod a számom.

-Szia Chanyeol...

-Bye! - nyomta ki ismét a másik.

Boldogan realizálták hogy nyertek, és már minden jól fog alakulni körülöttük.
Felix hagyta tanulni Changbint, addig ő ebédet kezdett alkotni, persze nem túl nagy durranást.

Időközben az is az eszébe jutott hogy holnap muszáj hazamenni, mert nővére jön haza. Egyrészt régen találkoztak, másrészt kíváncsi hogy ő mit fog gondolni a párjáról.

Tehát Felix izgatottan adott egy esti, jó éjt csókot Changbinnak, még mielőtt álomra hajtotta volna fejét annak a mellkasán...

2 dolog...

1, a kövi rész az utolsó, sorry guys...

2, give love to my new Jikook book please😶
(flexelek az angol tudásommal nah)