Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

Haldokló csillag

(A zenét közben pls, hallgassátok, de csak akkor kezdjétek,ha el indúl a szöveg;))

Sötétség.
Ez az első szó,ami eszembe jut,ha kellene valamit mondanom.
Itt vagyok valahol, és lebegek. Sötét felszínen, végtelenűl, egyedűl. A hideg át járja a testem, kellemesen nyugtatóan.
Fel akarok ébredni, vagy csak jelezni, ébren vagyok.
Fogalmam sincs mivan velem, csak lebegek a semmi felszínén.
Olyan,mintha egy végtelen álomban lennék ami nem ér véget soha, állandóan meg történik.
Hogy mi?
Ez a vissza térő álmom...
Az Óceán partján ülök, a hajamat fújja a kellemes nyári szellő.
A langyos hullámok csapdossák a lábujjaimat, kellemesen meg csiklandozzák.
Az idő olyan,mintha nekem kedvezne. A Nap lemegy, és helyette meg jelennek a csillagok.
Az imádott barátim. Nyáron rengetegszer nézem Őket, hajnalig nyúló órákig.
Olyan fényesek, és olyan mintha nekem integetnének,hogy mennyek közelebb hozzájuk, és közelebb. Látom a tej út rendszert, a csillag képeket.
Vajon mi vagyok én?
Ez a kérdés a fejemben motoszkál,mióta itt vagyok a semmiben.
Utána az álmom rossz fordulatot vesz.
Hirtelen minden elsötétedik, és meg jelenik egy feket hajú, és szemű nő. A ruhája fekete, a bőre fehér,mint a frissen esett hó.
Az aurája meg rettentően taszító és ijesztő.
Oda jön hozzám, és elkezd folytogatni,közben meg azt ismételegeti,hogy a csillagok egyszer,mind ki húnynak.
Ez lennék? Egy haldolkló csillag?
Aztán el enged én le esek a földre de, végre kapok levegőt, és végre érzem,hogy az oxigén feljut az agyamba és tisztán látok.
Majd elő vesz egy hatalmas tőrt, oda jön mellém. Felemeli,engem félelem jár át, akkor előszőr,majd  le sújt rám, de mielőtt át szúrná rajtam, az álom megszűnik...
És újra ott vagyok. A sötétben.  A semmi felszínén.
Nem is értem,mit történt az után,hogy majdnem le szúrt?
Mindíg ezen gondolkozok, aztán újra meg látom a Óceán partot....

|Thor szemszöge|

Olivia már kómában van.....
Biztos ezen kéne gondolkoznom?
Már... öt hónapja kómában van....
Minden nap meg látogatom,hogy mivan vele,hátha fel ébred, de semmi....még csak jele sincs,hogy itt van velünk ebben a világban.
És Loki? Ő alig foglalkozik vele. Bejön, át nézi az orvosi leleteket és kimegy.
Ő sajnos mással van elfoglalva...
Eléggé idegesítő.
Én csak azt várom,hogy Loki újra....újra találjon magának egy verseny társat, akinél jobb akar lenni, mert ez a lány lenyűgözte. És én azt akarom,hogy vetélytársat találjon benne,mert abban boldogságát leli az öcsém...

/Loki szemszöge/

A lány csak alszik,nem csinál semmit, meg sem moccan. Thor meg állandóan meg látogatja,milyen egy érzelgős tipús...mindíg ilyen volt.
Mikór meg látogatom a lányt...akkor mindíg arra,gondolok,hogy megnézem mit gondol...,de azt...nem tehetem meg.
Igyekszem valamit ki tervelni,hogy hogyan ébreszthetem fel. De nincs,nincs semmi! És ez kezd idegesíteni...

\Olivia szemszöge\

Az a nő megint folytogat, megint belém akarja szúrni, és aztán megint vissza térek...de most nem.
Közeleg felém az a hatalmas tőr, majdnem megint belém szúródik, de mielőtt belém szúrodna, Thor és Loki is felém úgrik,hogy meg akadályozza.
De Loki gyorsabb és az oldalába fúródik, én meg hangosan felüvöltőm a nevét...

|Thor szemszöge|

Oliviánál most mind a ketten ott vagyunk a váróban. És éppen be akarunk menni, amikór meg haljuk Olivia ordítását.
-LOKIIII, NEEE LOKIIII!-Üvöltt síró hangon.
A tetsvéremmel berontunk a terembe, de addigra a lány már nem üvőlt és békésen alszik.
Lokivak egymásra nézünk, és leülünk a székekre amik ki vannak rakva....

/Loki szemszöge/
A lány fel üvöltötte nevem. Gyorsan rohantam,hogy lássam mivan vele.
De addigra már nem csinált semmit.
Most itt maradok, hátha meg csinálja még egyszer.