Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

Az elvarázsolt vörös rózsa

Az arcomról lecsorgó könnyek a padlóra patagzottak.
Körűl néztem az eszelős tekintetem végig siklott mindenkin. A tekintetem megálapodott Friggán és nem tudom, de mintha csak a nézésemből tudná mit akarok. Bólintott eggyet, majd felállt és elment én pedig utána.
Hogy mit akartam? Varázsolni.
Most úgy éreztem csak evvel tudnám az energiám lekötni, ami bennem áramlik.
Az udvarra kiérve felém fordult.
-Kezdjük akkor.-örült meg.
-Rendben.-mondtam magabiztosan.
-Nem tudom mire vagy képes, ezért mindent kipróbálunk. Jó?-kérdezt, majd bólintottam.
-Rendben. Kezdjük a tűzzel.-mondta, majd a kezében megjelent egy tűzcsóva. Mire ámúltam csak.
Jó oké, Frigga boszik között nevelkedett.
Fogadtattam el magammal.
-Oké.-mondtam, mire Frigga felém dobta a tüzet,mire felemeltem a kezem.
És a tűz hozzám érve meg égetett.
-Áhhhh.-eresztettem le a kezem.
-Jaj, sajnálom!-jött oda Frigga aggódóan, majd egy pár suhintás után, már jobban is voltam.

-Rendben, jöjjön a víz.-állt megint elém, mire egy hirtelen suhintással, a közeli kis-tóból rám öntött egy nagy adag vizet.
Mire hirtelen pruszkölés közepedte csak ennyit mondtam Friggának:-Hát ez sem jött be.-mire bólintott.

-Rendben. Mit szólsz a növényekhez?-jött oda egy maggal, majd a kezembe vettem.
-Legyen belőle virág.-mondta.
Mire értetlen fejjel meredtem a kis magra.
Na és evvel mit csináljak? Egyem meg? Dobjam el? Temessem a földbe?
-Hát, inkább koncetrálj arra, hogy kinyíljon.-mondta.
-Oké.-mondtam.
A szememet becsukva koncetráltam, hogy a virág csírát eresszen, majd ki virágozzon.
A szememet kinyitva láttam a történeteseket. Az újjam bizsergésbe kezdett és a magból virág lett.
Elsem hittem, hogy sikerült.
Frigga felé fordulva örűltem meg neki.
-Nagyon ügyes vagy.-nézett rám anyai büszkeséggel, mire fel álltam és meg öleltem, majd elmentem a szobámba.
Hogy mit csináltam?
Gyakoroltam. Mivel értek a növényekhez, ezért a könyvtárból kivettem egy könyvet, ami erről ad leírást és elmentem olvasni.

Egész estig olvastam az esti partyig vagy mi. De rá jöttem, hogy a növények itt Asgardban csodálatosak!

A könyvet becsukva indultam meg az étkezde felé.
Feszűlt volta és nyugtalan. Féltem apám szemébe nézni, mert fogalmam sincs, hogy érez.
Féltem bele nézni a testvéreim szemébe, mert nem tudom, hogy mit godolnak rólam.
Féltem bele nézni a királyi család szemébe, mert szerintem el itélnek.
Féltem bele nézni a Bosszúállók szemébe, mert tudtam, hogy már nem bírnak ki engem....

Ilyen kétejekkel bámúltam a kilincset, majd szép lassan lenyomtam.
Fogalmam sincs mi vár oda bent, de nem várom.
A kezem remegett, ahogy rájöttem hogy a kilincset nem lehet jobban lenyomni.
Belöktem az ajtót és ahelyett, hogy minden szem rám szegeződött volna, ahelyett rám sem néztek.
Mindenki mással volt elfoglalva.
Nem az, hogy rosszúl esett, hogy nem figyelnek rám, hanem azért, mert úgy éreztem nincs rám szükség, abban a pillanatba.
Oda mentem a helyemre, majd a kristály poharamat tele öntöttem borral, aztán lehajtott fejjel távoztam.
A szobámba be érve, elvettem az asztalról a könyvet és kimentem az erkélyre.

Olvastam, néha bele ittam a borba, majd csak az lett belőle, hogy a korlátnál állva kortyolgattam.
A csillagos égre meredve, azon gondolkodva, hogy vajon meddig tűrnek itt engem Asgardba és meddig maradjak még, hogy vajon apám megbocsát e nekem.
Hogy vajon a tesóim mit gondolhatnak.
Hogy Loki szeretett e igazán, vagy csak kihasznált, mert úgy esett neki jól. Hogy megtalálom e valaha az igaz szerelmet és az nem csak egy mese, hogy létezik.
Hogy Thor mennyire megváltozott, mióta itt van Jane, boldogabb lett és kivirúlt.
És, hogy Jane mennyire íllik hozzá, és hogy én is olyan férjet akarok, majd aki ennyiee íllik hozzám.
Hogy Peter és Tina eggyütt vannak, és milyen jó ez nekik.
Hogy egyszer szeretnék fontos lenni egy férfinek, aki ha kell megvéd bármi áron....