Miután Olivia rosszúl lett, Thor és Loki elviszik Asgardba az ottani gyógyitókhoz,hogy meg vizsgálják a lányt, akinek a Térkő a kezében van. Neki jutott az a hatalom,hogy irányíthatja a teret. Ő a kiválasztott
Az I.Évadból:
,,-Tér kő utazni akar, Ő...
Miután kialudtam magam, ami ügye nem tartott olyan sokáig. Gyorsan magamra kaptam a ruhámat:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
És rohantam is a könyvtárba. Kétségbe esetten rontottam be. Rengeteg dolog kavargott bennem. Egy szörny lennék? Mi vagyok? Ki vagyok? Az anyám? Ő pontosan ki? Mivan ha valamit eltitkoltak? Miaz, hogy telekinézis? Mivan? Miaz, hogy ez még nem minden? Kavargó gondolatok közzepedte huppantam le a székbe, a fejemet fogva. Én ezt nem birom! Annyi dolog, teher, meg válaszolatlan kérdés van körülöttem, hogy leszívja az erőmet. A fizikális erőmet. Én ezt...nem hinném, hogy sokáig fogom bírni így. -Mivan velem?-törlöm meg a könnybe lábadt szemem. Aztán hirtelen suttogást hallok. -Ő lenne az utód? Mennyit tudhat? -Kiaz?-kérdeztem. Majd hirtelen minden elhalgatott. Én meg a hang iránya felé indultam. Majd megint suttogás. -Oh nézd, milyen szép! Bárhogy megérinthetném. Erre jön!-mondta újból egy hang. Én meg a könyves polcokhoz mentem. És csak sutyorgás ezt hallom. Vajon keresnem kéne valamit? Egy könyvet? Vagy valaki tényleg hív? A könyv hív engem? Milyen könyv? -Nagyon okos. És nézd szakasztott annya!-suttogott tovább egymással a két rejtéjes hang.-Azt a zöld szemet nézd! Olyan, mint az annya. És a herceggel remélem tesz valamit! Hisz minden nap a könyvtárba van,de nem olvas semmit. A gondolatai aggasztják. -Ki az?-kérdeztem tovább, és kotorásztam a könyvek között. Úgy érzem valami hív. Néztem a könyveket, a címeket, hallgadtam az ijesztően halk suttogó hangokat. Hol van? Egyaltalán mit keresek? Egy könyvet? Vagy a hang forrását? Nem is kellett sokat kutakodnom, ugyanis a kettő ugyanaz volt. A hang, és a könyv. Ki vettem a zöld könyvet, amin arany díszítések voltak. Alfehim. Ez volt a könyv címe. Kinyitottam.
Mint kiderűlt Alfehim egy elfekkel és különleges lényekkel lakott birodalom. Nagyon jó gazdaságuk van, hisz náluk szinte mindent növény borít. De Asgardiakkal nincsenek jóban. Valahogy...
Amint lapoztam, a királyi család volt a következő fejezet. Nagyon szép hercegnők,királynők voltak a képeken. Aztán megakadt a szemem egy képen, vagyis egy nőn, aki a mostani uralkodója a birodalom fölött. A neve Rosemary. Nagyon hasonlított anyámra. Vagyis rám. Vagyis anyámra. Rám. Ahogy lapoztam a könyvben egy kisbaba kép volt ott. A kép alatt pedig egy név. Aurora az elveszett trón örökös
A képen a kisbaba mosolygott. Sötét zöld szeme volt. Nagyon kicsi volt. -Te jó ég...-kezdtem el sírni.-Ez lennék én...?-az arcomat égették a könnyem. -Miért nem mondtad el apa...?-kérdeztem tőle motyogva.-a sós könnyem végig szántották az arcomat. Próbáltam letörölni őket. Da ahogy le törőltem őket, jött másik. -Nem hiszem el...-temettem bele az arcomat a kezembe. Pedig ez a kegyetlen igazság. Egy hercegnő vagyok? Egyaltalán igaz ez? Nem is értem, ez a valóság? Mit történik itt? Miért vagyok Asgardba? Elvakított ez az arany mámóros kastély. Hol vagyok? Ez nem csak egy kóma, ahonnan felkéne ébrednem? Ez a valóság? Nem értem.... Mit kéne tennem? Mit keresek itt?
