Miután Olivia rosszúl lett, Thor és Loki elviszik Asgardba az ottani gyógyitókhoz,hogy meg vizsgálják a lányt, akinek a Térkő a kezében van. Neki jutott az a hatalom,hogy irányíthatja a teret. Ő a kiválasztott
Az I.Évadból:
,,-Tér kő utazni akar, Ő...
Nem is tudom. Mióta itt vagyok Asgardba, annyira meglepődök dolgokon, hogy köpni nyelni tudok. Nem tudom mik lepnek meg jobban, de inkább kik. Loki nagyon meglep. Minden nap egy meglepetés tőle. Kedves. Nagyon.
Ahogy ezt meg említettem magamnak, le űltem az ablakhoz. Lesüpedtem a kényelmes kanapéra, és el kondolkodtam.
Mivan a családommal? Hogy van apa? A veszekedésünk óta eséjem sem lett volna vele beszélni. És Thor? Ő szokott vele beszélni, ha Midgárdon van dolga? És miért beszélek így? Miért vagyok itt? Azt sem tudom már... Apu iszik még? Bár nem hinném...a munkája lefoglalja, és nem hinném, hogy hiányzok is neki. Na és a báttyáim? James és Will? Velük mi a frász van? Will, hogy van? Mennyire beteg? Milyen a tüdő kapacitása? Hány százalékos? James? Azóta talált normális barátnőt? Mert nagyon akart. Vajon a Bosszúállók alapjába véve, hogy vannak? Nat? Peter? És Tina? Ő nagyon hiányzik... nagyon. Mindenki hiányzik. Miért nem mentem még vissza? Van itt még dolgom? Jó értem, meg tudtam ki vagyok, ki az anyám, milyen. De az biztos, hogy nem találkozok vele soha. És egyaltalán, miért zavar, hogy Erena nem mént még el? És ez, hogy jött ide? Loki mért nem szakított még vele? És ez? Ez miért zavar? Loki mért ilyen bunkó velem? Ő mindenkivel egy tuskó? Hm lehet. Azért nem szeretik. Jogos. Meg akart ölni.... Jutott eszembe. Loki meg akart ölni! Mi a baja velem? Miért gyógyitott utána meg? Miért törődik velem? Ott van a barátjőne. Vigyel el Őt csillagokat nézni! Bár valszeg' Őt már el vitte. Miért hiányzik ennyire mindneki? Pedig alig két hete mentem el.
A kanapén űlve fel húztam a lábamat, rá hajtottam a fejem, és néztem a hatalmas ablakból a csillagokat. Annyira szeretem Őket. Olyan más minden velük. Mindíg mikór felnézek, úgy érzem otthonn vagyok. Mintha valaki vigyázna rám. Onnan föntről.
Észre sem vettem, de egy könny szántotta végig az arcomat. Végig akartam gondolni mindent. Jó alaposan. Minden információt fel kell dolgoznom, ami velem történt a napokban. Sokat gondolkoztam. Végűl annyit agyaltam, hogy szép lassan el nyomott az álom.
Reggel ugyan ott keltem, ahol el aludtam. Avval a változatossággal, hogy volt rajtam egy takaró. Biztos a szobalány. Vontam meg a vállam. Majd lassan felkeltem. Nyújtózkódtam eggyet, majd el indúltam a ruhás szekrényhez. Kiakartam választani valami laza, nem olyan hosszú ruhát. De mindeggyiket, amit találtam nagyon kivágott volt. És én nem akarom magamnak kivívni az "Erena stílusát követő" címet. Nem akartam.
Kutattam össze-vissza a szekrénybe. Már szinte hisztiztem magamba, hogy nem találok semmit. Hihetetlen! Nincs egy ruha ,amit szívesen felhúznék! Pedig annyi van! Oda mentem az ágyamhoz, és ledőltem rá. A plafon bámulása közben, meg éreztem valami kényelmetlent. Fel űltem, és magam allatt találtam valami zöld csipkézett anyagot. -Ezt nem hiszem el...-mosolyogtam. A ruha pont olyan volt, mintha csak az a valaki tudta volna, hogy nekem ilyen ruhára van szükségem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
