Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

2/1: Fóbia előkészítve

(Zene pls közben)

Loki ajka ijesztően közeledett az enyémhez és elkelett akkor döntenem....vajon tényleg ezt akarom? Jó lenne így? Helyes? Nem haragúdna meg érte senki, ha megtudja? Odin persze, hogy nem lehet még örülne is neki, meg az egész familya is. De otthonn? Apu mit mondana? Tuti nem örülne Lokinak.
E gondolatra elmosolyodta, mert rá jöttem....apám NINCS ITT!

Így, hogy már ennek a tudatában voltam.
Loki nyaka köré fontam a kezem, oda hajoltam és megcsokóltam.
Nem tudom ki melyikűnk lepődött meg jobban. Én, mert én kezdeményeztem vagy Loki, aki úgy volt, hogy Ő kezdeményez.
Ez alig egy másodpercig tartott, mert Loki azonnal vissza csókolt.
És puha ajka súrolta az enyémet.
Loki a derekamra csúsztatta az eggyik kezét, a másikat meg az arcomra vezette, amit óvatosan meg simogatott.
Levegő hiány miatt elváltunk és csak álltunk ott egymás szemébe nézve.
Én nem mertem tovább tartani szemkontaktust, ezért inkább óvatosan el engedtem és elfordultam.
-Nem lehetne a lovakhoz menni?-kérdeztem, miközben háttal voltam neki. Majd egy másodperccel késöbb, egy kis villanás és már ott sem vagyok.
A lovak épp legelésztek, mikór oda érkeztem.
Le űltem egy nagy sóhaj közepette a fűre, majd a lovam is utánam.
Mintha meg érezné, hogy szükség van rá.
Rá döntöttem a fejem a lóére és úgy néztem magam elé.
A kis szigetre néztem, ami a tó közepén volt, de Loki nem volt ott.
Hol van Loki?
Kérdeztem magamtól.
-Itt vagyok.-jelent meg mellettem.
A hirtelen érekezéstől, majdnem sikítottam.
-A frászt hozod rám!-néztem fel rá.
Majd egy ideig szemeztem a jéghideg tekintetével, majd meg szólalt.
-Vissza kéne menni.-szólt keményen. Én meg válaszúl bológadtam.
Gyorsan fel pattantam a lovamra, majd indultam vissza felé.
Aztán hirtelen, mintha Lokinak érzéke lenne hozzá elkezdett csepegni az esső.
-Zuhogni fog.-jött mellém Loki.
Oda hajoltam a lovamhoz.
-Siess!-súgtam a lovam fülébe.
Majd a ló nyerített eggyett és vágtatni kezdett.
-Várj!-kiáltott utánam Loki, de nem érdekellt.
Mögöttem Loki is megindult.
Mikór oda ért mellém, fokozatosan lassúltam.
Majd egyre jobban esett az esső.
Imádom az essőt.
Hátra dőltem a lovam hátán becsukott szemmel.
Mélyeket lélegeztem a vizes levegőből. És élveztem, ahogy az arcomra cseppen egy-egy esső csepp.
-Átfog ázni a ruhád.-mondta Loki.
-Nem érdekell.-súgtam.
Loki meg fogta a lovam szárát és vezette a saját lova után.
-Aurora! Zuhogni fog!-mondta ingerűlten Loki.
-Én szeretem az essőt.-mondtam csukott szemmel.
-Én is, de tüdő gyulladást fogsz kapni!-mondta mérgesen. Oda jött, majd a derekamnál fogva fel tolt, ülő pózba.
-De....-mondtam volna.
-Nincs de! Jössz, mert meg fázól!-mondta én meg megforgadtam a szemem. És rá húztam a lovamra, hogy minnél hamarabb ott legyünk.
-Egy verseny?-kiabáltam utána.
-Ez így csalás!-kiáltott utánam, mire az Ő lova is megindult.
Én mosolyogva fogadtam, hogy versenyzik velem.
Loki lova hamar be ért, de nem teljesen.

Pajtához érve nevetve szálltam le a lovamról, győztes mosollyal.
-Győztem!-mentem el mellette.
Majd a lovamat be kísértem a helyére.
-De csak azért, mert előrébb voltál az elején, mert CSaltál!-nézett rám össze ráncolt szemöldökkel.
Majd el nevettem magam, mert így úgy nézett ki, mint egy mérges,cuki, sértődött kis gyerek.
-Így nagyon aranyos vagy!-mondtam nevetve. Aztan rá jöttem, hogy mit kotyogtam ki és elhallgadtam.
Rá néztem és győztes mosollyal állt elöttem.
-Szerintem ezt a versenyt nem is te nyerted meg.-mondta kajánúl mosolyogva.
Én meg zavarba jöttem és ügyetlenűl a fülem mögé türtem egy vizes tincset.

-Na gyere mennyünk vissza, mert így meg fogsz fázni.-mondta egy kínos öt perc hallgatás után.
-Oké.-mondtam.
Majd Lokival sunnyogva végig mentünk a folyosókon nehogy észre vegyenek.
Majd egyszer csak beszélgetéseket hallottunk meg.
-Odin és Frigga.-suttogtam Lokinak pánikolva, mert meg láthatnak minket egy oszlop mögött, ahol ketten vagyunk, az éjszaka közepén és ez nagyon rosszul venné ki magát.
-Gyere!-mondta Loki, majd elkezdett a szobája felé húzni, mivel az volt a legközelebb.
Gyorsan be csukta a szobája ajtaját.
Én nagyot sóhajtva neki dőltem a zöld ajtónak.
Oké, nincs baj. Nem vesznek, nem vettek észre sem. Nem aggódj. És, ha meg látnak Lokival? Akkor mivan? Nem a világ vége. Csak Odin össze kötett vele én meg alig húsz évesen hozzá megyek egy kétezer akárhány éves, HERCEGHEZ ráadásúl. Te jó szagú ég! Én ezt nem akarom! Fiatal vagyok még ehez! Nem akarom! Bár nem lenne rossz...annyira. Ez fura lenne. Herceghez ráadásúl, aki félig egy birodalom királya! Te szent ég....
-Elég bizarr gondolataid vannak.-mondta Loki nevetve. Én meg haragúdva rá oda mentem hozzá és elé állva a szemébe, miközben a kezemet össze fontam magam elött.
-Nem illik, amit csinálsz! Remélem tudod!-néztem rá duzzogva.
-Semmi sem illendő, amit én csinálok.-jött közelebb.
A hirtelen közelségétől megijedtem.
-Oké, akkor mentem a szobámba, biztos már elmentek.-fordtúltam meg.
Majd a szobámba rohanva , becsuktam az ajtóm.
-Basszus, basszus. Már egyszer meg csókóltam. TE JÓ SZAGÚ ÉG! MEGCSÓKOLTAMLOKIT!-Suttogtam kiabálva(igen, olyat is lehet)
Pánikolva be szaladtam a fürdöbe és a ruháimat levetve, be mentem a kádba és vettem egy forró fürdőt.
A fejemből mindent ki akartam zárni. De Őt nem tudtam. A váratlan csókunkat meg biztos nem! Csak erre gondoltam és nem tudtam meg állni a mosolygással.
Minek futamodok meg állandóan? Nem hiszem el! Pedig....
Mérgesen ki szálltam a vízből, majd magamra kaptam a hálóingem:

Nagyon tetszett a hálóing. Baromi kényelmes volt.
Mosolyogva be bújtam az ágyamba, majd le csukni készűltem a szemem, mikór meg hallottam egy dörgést.
Oh nee....
Mondtam már, hogy egy csomó fóbiám van? Hát asztrafóbia.
Félek bármilyen vihartól.
Éreztem a pulzusom növekszik és egyre gyorsabban veszem a levegőt.
Gyorsan ki kelltem az ágyból és gondolkodás nélkűl kirohantam a szobámból, egynesen Lokié felé.
Berontottam hozzá, majd zakatoló szívvel dőltem neki az ajtónak és rogytam össze.
A szobájábn az ablakok nyitva voltak teljesen és tökéletesen be szürődtek a dörgés hangjai.
Loki az ágyán feküdt, kezei a feje allatt és úgy bámúlt fölfelé.
-Ennyire hiányoztam volna?-kérdezte gúnyosan mosolyogva, de nem nèzett rám. Én meg nem válaszoltam csak a melkhasomra szorítva a kezem, bámúltam magam elé.
Loki rám nézett, majd gondolom az arcomat látva, kipantant az ágyból és oda jött.
-Jól vagy?-kérdezte. Nem válaszoltam csak nemlegesen meg ráztam a fejem.
-Mi a baj?-kérdezte nyugodtan.
-Asztrafóbia...-nyőgtem ki.
Loki ki nézett az ablakon, majd vissza rám.
Közelebb jött, majd a derekam alá nyúlt és fel állított.
De én csak az ablakon kifelé néztem a villámokat.
-Hallasz?-kérdezte a kezét meg legyintve elöttem.
Én csak kétségbe esetten egy pillanatra rá néztem, aztán vissza fordítottam a fejem az ablakhoz.
-Rám figyelj ne arra!-nyúlt az állam alá, majd a fejemet maga felé fordítottam.
A szemébe néztem, amiben aggódást véltem felfedezni, de erre nem tudtam sokáig figyelni, mert újjabb villámlás jelent meg az égen én meg össze rezzentem és az ablak felé kaptam a fejem. Majd közelebb húzodtam Lokihoz.
Nyeltem egy nagyot, mert vissza szóritottam egy pár könny cseppet.
Alig bírtam állva maradni.
Loki ezt észre véve a lábhajlatomhoz nyúlt, majd fel emelt és elvitt az ágyához. Óvatosan le tett, majd be feküdt mellém Ő is.
Elfordulva az ablaktól néztem magam elé.
Loki oda fordúlt és nyakamat simogatni, majd végig húzta az ujját a karomon, majd vissza.
Az érintésétől kirázott a hideg és vissza fojtott lélegzettel figyeltem, amit csinált.
-Azért vegyél levegőt is.-súgta a fülembe nevetve.
Óvatosan ki engedtem a benn tartott levegőt, majd közelebb csúsztam hozzá.
Érezni akartam, hogy biztonságba vagyok.

Egyszer csak hirtelen fényt láttam, majd annyira közelebb csúsztam, hogy a hátam neki ütközött, de ez nem foglalkoztatott annyira.
Loki a derekamhoz csúsztatta a kezét és magához ölelt.
-Nem lessz baj. Rendben? Vigyázok rád.-mondta ,én meg bológadtam.
Majd meg fordultam, hogy vele szembe legyek. De, hát elég alacsony vagyok, ezért csak a nyakát láttam. Oda bújtam, hozzá, majd át karoltam, mint egy plüss macit.
-Én bízok benned.-suttogtam.

A karján feküdve, átkarolva, miközben Ő ölel. Kezdtem nyugott lenni teljesen.
A szememet lehunyva próbáltam aludni, de valahogy nem sikerűlt.
-Alszól?-kérdezt egy idő után.
-Nem....őszintén mondva ez elég kényelmetlen.-suttogtam.
-Akkor, hogy akarsz aludni?-kérdezte szórakozottan.
-Miért neked ez kényelmes?-néztem fel rá.
-Igen.-mosolygott fél oldalasan, amitől simán elolvadnék.
-Hát ,ha meg engeded kényelembe helyezem magam.-keltem fel.
-Oké.-engedett el. Loki még mindíg háttal feküdt.
-A múltkór, mikór itt aludtam az kényelmes volt....-suttogtam.
Majd le esett neki, hogy aludtam és elégge meg lepődött.
Majd a lábam át vetettem a dereka fölött, amin még jobban meglepődött.
A csípőjén űltem, majd rá feküdtem a melkhasára és átkaroltam a nyakát.
-Ez is jó így.-mondta maga elé meredve Loki.
Aztán elmosolyodtam és oda hajoltam, majd adtam egy puszit az arcára, majd mikór le tettem volna a fejem, ezt mondta.
-Ennyivel nem érem be.-mondta.
Meglepődve fel néztem a szemébe. Közelebb hajoltam, majd lágyan megcsókoltam.
A világ újjabban forgott velem és azt sem tudtam, hol vagyok.
Loki a kezét a csipőmre vezette, míg én a tarkójára.
-Ennyivel meg elégedtél?-kérdeztem tőle, miután elváltunk egymástól.
-Mondanám, hogy nem, de fáradt vagy.-mosolygott kajánúl.
Én csak meg forgadtam a szemem, majd adtam egy puszit a szájára és rá dőltem a melkhasára. Így aludtunk..........