Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

Éjjeli tündérek

(Majd szólok, mikór hallgassátok hozzá a zenét, köki, mert naoooon fontos:)

Loki után vágtattam egy ideje, de nagyon gyors volt, én meg nem akartam a lovamat ilyesmivel kínozni.
Mikór már elléggé az erdő mélyén voltunk. Loki lova kezdett lassítani.
-Hol vagyunk?-kérdeztem.
-Az erdőben.-válaszolta szűk szavúan. Most mivan? Most miért ilyen?
-És?-kérdezem-Itt mit fogunk csinálni?-néztem rá furán, de Ő nem nézett rám.
-Várunk.-mondta.
-És mire?-kérdezem egyre érdeklődve. Majd le szálltam a lovamról.
A fű nagyon szép zöld volt, és éreztem a föld illatát az essős idő után. Egy kicsit messzebb, volt egy kis tavacska, ami mellett volt egy szép nagy fa.
A lovamat otthagytam, hisz amúgy sem megy el, tudom.
Közelebb mentem a tóhoz, amit körbevett egy csomó különböző, különleges virág. Csoda szép volt.
A ruhám még vizes volt, meg a csizmám is.
A nyaklámcom segitségével átváltoztattam a ruhát:

Szét néztem magamon és rá jöttem, hogy a ruha nem is olyan rémes. Ez a zöld meg egész jó.
A zöld gondolatára elmosolyodtam, majd meg kerűltem a tavat és oda mentem a fához, amit a tó táplál. Nagyon tetszett és fel akartam mászni rá.
Nem tudom miért.
A fa alá mentem és fel néztem.
Millió elágazó ág, hatalmas zöld lomb korona allatt voltam. Nagyon jól nézett ki.
Hátra néztem, hogy vajon hol lehet Loki, de nem láttam sehol. A lovakat meg ott láttam a tó túl oldalán legelészni.
-Na fel mész?-kérdeztem mögülem egy hang.
Ki akartam kapni a tőröm a hülye önvédelmi reflex miatt, de egy kar le fogott.
-Csak én vagyok az.-jelent meg mögöttem Loki nevető ráncokkal a szeménél. És ááhhh neeeem volt kicsit sem zavarbe ejtően közel.
-Idegesítő vagy.-mondta fa arccal a szemébe nézve, majd vissza fordúltam a fa szugerálásához.
-Ezt bóknak vettem.-súgta a fülembe. Engem meg kirázott a hideg. És rettenetesen zavarba jöttem, szóval azt sem tudtam mit csináljak. Üssem le Lokit, vagy esetleg lökjem a tóba, hipergyorsaságal szaladjak és huppanjak fel a lóra, majd lovagoljak vissza és búljak el vagy esetleg forduljak felé.
Egy gúnyos mosoly jelent meg a számon.
Meg fordultam és Lokival szembe voltam és rohadt közel.
Fel néztem rá, egyenesen a szemébe.
Farkas szemet nèztem a smaragd zöld tekintetével, amiből nem tudtam semmit ki olvasni, de igyekeztem a lelke mélyére nézni.
Loki szórakozottan föl vonta a szemöldökét és óvatos mosolyra húzta a száját, majd lejebb hajolt.
Egyre közelebb hajolt és közelebb. Lassan már személyi jogokat sértett meg evvel, de gúnyosan mosolyogva tűrtem, mert tudtam, hogy most én fogok nyerni.
A szeme a számra vándorolt, majd a szememre. És ez így váltogadta egymást. Tudom mit akart. Tökéletesen biztos voltam benne, hogy mit akart.
És vajon én is akartam?
Óvatosan lábújhegyre álltam, miközben óvatosan a vállára tettem a kezem.
Én csak a szemébe néztem, semmi mást nem csináltam.
Semmi mást.
Oda hajoltam hozzá, majd már csak pár centi valasztott egy attól, hogy meg tegyem.
Már csak egy centi.
Óvatosan feljebb hajoltam, hogy az arcával egy magasságba legyek.
Oda hajoltam, majd nyomtam egy puszit az arcára ahelyett, hogy AZT tenném.
Nagyon meg lepődött rajta, ugyanis az arc izma meg feszűlt a váratlan fordulattól.
Magamba éjjeneztem magam, de nem számítottam arra, amit mondani fog.
-Már nem a barátnőm ,Midgárdi.-majd le vette a derekamról a kezét, ami valahogy oda kerűlt. Majd elment a lovakhoz.
Én meg szeppenve álltam ott. Üres aggyal, ami nem jó jel.
Fel néztem a fára, majd elkezdtem mászni rá.
A szoknyám néha beakadt, de nem érdekellt.
Ahogy fel értem a fára, ami baromira magas volt.
A kilátás tökéletes volt.
Mindehol fák, a nap fényesen sütött.
Még a lovakig is el láttam, de Lokit már nem láttam.
Nem nagyon érdekellt.
Óvatosan neki támasztottam a hátam a fatörzsnek.
Majd a leveleket tépkedve elkeztem rózsákat csinálni.
Majd miután kész lett, meg kötöztem valami cuccal, amit a fán találtam.
Miután a rózsákat meg csináltam, a kezembe vettem és le fújtam őket a fáról, ami elkezdett lassan zúhanni.
Rengeteg rózsát csináltam és az idő is elment vele.
Fel tápászkodtam és kinéztem a fa lobjain át.
Loki ott volt a tónál, majd mint aki meg érzi figyelik fel nézett.
-Azt hiszem nem tudok le jönni.-kiabáltam neki szórakozottan.
-Most csak viccelsz ügye?-kérdezte vissza.
-Nem hinném. Azt hiszem tér iszonyom van.-mondtam
-Akkor, miért mentél fel?-kérdezte egyre mérgesebben.
-Mert akkor még nem tudtam róla!-válaszoltam.
-Te jó ég.-csapta össze a könyvet, amit épp olvasott.
-És, hogy szedjelek le onnan?-kérdezte.
-Fel repülhetnél.-mondtam.
-Nagyon vicces Midgárdi, de ezt komolyan kérdeztem.
-Nem tudom, meg próbálok le mászni.-mondtam, majd elkezdtem le felé mászni.
Legalábbis próbáltam.
Aztán a próbálkozásból az lett, hogy egy ág eltört én meg elkezdtem zuhanni. Sikonyálva. Hogy máshogy.
Aztan zuhanás közben egy kéz elkaptam a karomat.
Fel néztem és Loki unott arcával néztem szembe.
Majd óvatosan el eresztett.
Mielött sikonyálhattam volna, a lábam a talajt érintette.
-Oh.-néztem magam alá
-Hülye.-ugrott le Loki e kijelentés kiséretében.
-Oké. Honnan?-fordultam felé.
-Mivel szerencsétlen vagy, ezért ez kiszámítható.-porolta le akezét.
-De te szereted ezt a szerencsétlent.-mentem el mellette nem nézve a szemébe.
Majd győztes mosollyal az arcomon oda mentem a lovamhoz és kiszedtem egy almát.
A tőrömmel ketté vágtam.
Az eggyiket a ló ette a másikat én.
Le űltem a ló mellé, majd Ő is mellém le telepűlt.
Majd oda tolta a nagy fejét a kezemhez az almáért.
-Ne már. Ez az enyém.-löködtem meg a fejét.-Te már kaptál eggyet.-nevettem , mert csikizett az órrán a szőre.
-És te elhiszed, hogy meg érti ,amit mondasz?-telepedett  le mellém Loki a lovával.
-Hát nem? Szerintem meg érti. Ez egy okos ló.-pacskoltam meg a fejét, majd haragból megcsapott a sörényével.
-Kössz.-toltam egy a ló fejét fújtatva.
-Oké.-mondta Loki.
-Oké.-mondtam én is, majd rá hajtottam a fejem a lóra és be csuktam a szemem. És csak élveztem, hogy süt rám a lemenő nap, utolsó csepp napsugara.
-És mire is várunk? Már kellett volna állatokat látni.-mondta csukott szemmel.
-Az estét várjuk. Meg nézheted Asgard állatait.-mondta.
Nekem meg ki pattant a szemem, és rá néztem.
-Nem azt mondat, hogy öngyilkosság este ide jönni?-kérdeztem kétségbe esetten.
-De ide nem. Csak nem jutott eszembe, mert la akartalak koptatni.-mondta fél vállról.
-Aha...hát kössz.-boxoltam bele a hasába játékosan.
E tettemre, idegesen fel nézett.
-Milyen vagy közel harcba fegyver nélkűl?-kérdezte váratlanűl.
-Thor képzett.-mondtam.-Miért?-kérdeztem. Majd egy váratlan fordulatba rám ült.
-Loki. Mit csinálsz?-kérdeztem ijedten.
-El ütöm az időt.-válaszolta.
-Evvel? Engedj eeeel!-kiabáltam Őt ütlegelve. Persze nem erősen.
-Szállj már le!-mondtam egyre fel paprikázva.
De mintha meg sem hallotta volna.
-Basszus már!-kezdtem ki fogyni a levegőből. Túl gyorsan vettem.