Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

De érte azt hiszem...meg teszem

Hogy gondolhat ilyet Odin? Őszintén! Valamelyik fiához hozzá menni?
Miaszar?
Az egyik fia egy tömeg mészárló, kétszínű barom.
A másik meg egy beképzelt, önfejű ember.
Kétség sem fér belé, bírom Thort...deee....
Valahogy nem az esetem.
Nem hinném, hogy ki bírnám.
Loki meg...áh. Ő meg egyszerűen egy barom.

Ilyen csodás gondolatok közepette rohantam Friggáék után. Ezt muszáj el mondanom valakinek, nem hagyhatom ezt csak úgy magára, ezt az izét.
Lehet valami össze esküvés elmélet van az egész mögött. Ráadásúl ellenem, és a józan eszem ellen, mert már elképzeltem magam esküvői ruhába!

Ahogy meg láttam Őket, le lasítottam. Frigga is le lasított és be várt engem. A fiúk mentek tovább.

-Valami baj van?-kérdezte Frigga. Nem tudom mi árúlkodott neki, talán az ijedt arcom vagy esetleg a gondolataim hangos morajlása az elképzelt esküvőm körűl.
A lényeg az, hogy tudta hogy van valami.
-Hát...Odinnal beszéltem...-vallottam szint.
-Oh ne. Csak nem az esküvővel kapcsolatosan?-suttogta az utolsó két szót.
-De igen...-bólogatdam.
-Te jó ég...-csapott a fejére.-Bocsáss meg, sajnos nagyon megakarja házasítani Thort.-mondta ki nagy sóhajtás közepette.
-De nem csak Thort említette...
Azt a szót használta, hogy az Eggyik fiamhoz.-magyaráztam a kialakúlt kínos szituációt.
-Így mindjárt más...-bólogatott.-Egy szóval. Lokira is gondolt.-bólogatott tovább.
-Eszerint igen...-mondtam elhaló hangon.
-Szerintem nem csak arra gondolt, hogy a szerelem miatt.
Alfehim lehendő királynője vagy...a gazdaságot is gyarapítani akarja.-mondta.
-Remek. Csak politikai szempontból vagyok hasznos.
-Nem, dehogy!-legyintett Frigga.-Segítettél változni a fiaimnak. Jó irányba...
Tudod...Loki nem volt ám mindíg ilyen, sem Thor...-mondta.
-Loki Ő...igen. Van benne jó.-bólogadtam.
-Áh, igen. Az Alfehimiek jósága.-mosolygott rám.-De ha nagyon megharagszanak valakire, azt nagyon meg bosszúlják.-tette hozzá mosolyogva.-Loki régen mindíg mosolygott, soha egy rossz szava sem volt. Talán csak a gyerekes csínyei. De...amúgy rettentően jó szívű volt.
Imádott velem sétálni a virágos kertbe. Mindíg font nekem virágból hajót...
-Olyat én is tudok.-mosolyogtam.
-Igen. Sok mindenben hasonlítotok , de mégis rettentően eltértek egymástól...-mondta könnyes szemmel.-Thor...Ő meg rettentően szórakozott volt.-nevetett.-Állandóan harcolni akart.
-Igen, de abban jó.-konstantáltam.
-Igen. De aztán...Thor önfejű lett. Fejébe szállt a dicsőség. Loki meg...Ő meg bosszúszomjas. Miután meg tudta, hogy nem is a fiúnk. Bosszút akart állni mindenen. Uralkodni akart, és a báttya ellen akart menni.
Szörnyű volt. Lement Midgárdra, és bosszút állt,majd a báttya elfogta és börtönbe zárta....
Aztán jöttél te...Lokinak börtönbe kéne lennie...de én akartam, hogy kihozzák.
Nem vagy itt sok ideje, de sok mindent tettél,amivel megváltoztattad a fiaim. Lehet Loki külsőre ellenszenves, és tiltakozik...
-De ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.-idéztem.
-Saint-Exupéry.-mosolygott Frigga. Nekem meg az állam a földet verte a csodálkozástól.
-Jaj ne csodálkozz annyit. Tudod rengeteg Midgárdi könyvet olvastam régebben. Mostmár nem. De ez egy nagyon jó, és tanulságos könyv. De vissza térve igen. Ez igaz. Loki belűl igenis érzékeny ember. Csak elzárja magától nehogy kötődjön valakihez.-mosolygott. Mi meg már kiértünk valami istálló féleséghez.
-Meg is jöttünk.-mosolygott Frigga.
-Ügye nem lovagolni fogunk?-nyeltem egy nagyot az istálóba be érve.
-De igen.-bólogatott.
-Jaj ne...-nyeltem nagyot.
-Mi a baj evvel?-kérdezte hirtelen mögülem Loki.
-Utálom a lovakat.-mondtam ki, mire mindeggyik ló fel nyerített, én meg ijedten néztem körbe.
-Akkor most szeretni fogsz.-mondta hűvösen.
-Kössz nem.-mondtam ijedten.
-Jaj ne már Aurora!-jött oda Thor.
Majd közelebb jött és a fülembe súgta.-Csak Loki kedvéért, kérlek. Tudom, hogy jót akarsz neki, hát tedd meg. Érte.-majd fel egyenesedett, és elment a lovához, majd vissza nézett. Én meg egy aprót bólintottam.