Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

A csata tér kint, és mélyen belűl is

(A zenét, ha akarjátok közben hallgatni....)

Gyorsan ki vágtam az ajtót és ki csőrtettem(csak szép nőiesen) és oda mentem egy őrhöz. Először hülyén nézett rám, majd rendeződtek az arcvonásai.
-Hol van Loki?-kérdeztem.
-A tárgyaló terembe.-válaszolt.
-Köszönöm.-mondtam unott arcal, majd elindúltam.

Pár perc múlva meg is találtam a tárgyaló termet, majd be is rontottam.
Mindenki mikór be értem végig mért, majd oda mentem én is.
-Áh Oli....vagyis Aurora.-bólintottam.-már vártunk.-mondta Thor.
-Mi kapcsán is?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hogy jó lennél hadsereg kiképzőnek.-mondta vállat vonva.
-A minek?-néztem meredtem szemmel. Mire Loki gúnyósan felnevetett.
-Tudod Tündérkém, aki eddzi a sereget.-nevetett tovább.
-Nem vagyok a Tündéred!-mondtam idegesen.-És értettem mit mondott te barom!-mondtam fújtatva. Hadsereg eddzés? Hm...nem rossz.
-Elfogadom.-mondtam Thornak komolyan.
-Rendben. Akkor ha vége a csatának, te eddzed ezeket a nyafkákat.
-Oké.-mosolyogtam pszihopatán.
Mire Thor ijedten felhúzta a szemöldökét. Majd megjelentek a nevető ráncai.
-Csak ne hogy átt vedd az öcsém őrűlt stílusát.-mondta szinte nevetve. Mire résniyre össze szükűlt a szemem.
-Na erről beszéltem.-nevetett Thor.
-Haggyál.-legyintettem a kezemmel. Mire Thor hátra esett.
Ijedten rá néztem a kezemre.
-Mit csináltál?-kérdezte össze húzott szemmel Loki.
Mire ijedten meg vontam a vállam, és oda rohantam Thorhoz.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódó hanggal.
-Persze.-válaszolt.
-Bocsi....nem tudom mi történik velem....-mondtam ijedten.
-Én sem...-mondta nyőgve Thor.
-Bocsi....-és felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. Mire elfogadta én meg könnyedén felhúztam.
-Lehet, hogy most jön ki az a bizonyos elf éned.-mondta Thor.
-Aha persze.-nevettem fel irónikusan.
-Igaza lehet.-mondta Loki is, vállat vonva.
-Hülyék.-mondtam a fejemet az kezembe temetve.-Megyünk akkor?-Kérdeztem.
-Hova?-kérdezte Thor.
-Kinyírni a varázslókat.-Suhintottam a kezemmel össze-vissza , mint a varázslók, mire Loki is meg Thor is egy oszlopnak csapódtak.
-Be kéne fejezned a hadonászást.-mondta Loki nyőgve.
-Bocsi...-tettem hátra a kezem, vörös arcal.
-És, ha varázslókkal kell küzdeni, akkor Őket csak Frigga, én, és talán Oliv....vagyis Aurora tudná legyőzni.-Vontva meg a vállát miután felkellt nagy nehezen.
-Akkor mi lenne ha össze dolgoznánk?-kérdezte Thor.-Lefogjátok Őket én meg szét nyiszantom Őket.
-Az nem olyan könnyű báttyám. És anyánkat nem visszük harcba.-mondta szúros szemmel Loki.
-Nem is akartam. De ti ketten.-mutogatott rànk.-megoldanàtok.
-Thor! Azt sem tudom, hogy kell használni! Össze-vissza hadonáztam eddig velük. Fogalmam sincs, hogyan kell!-hadonásztam megint össze-vissza, magyarázva.
-Inkább ne.-fogott le Loki, mert a  hatalmas csillár fölöttünk mozgott egy kicsit.
-Oké.-maradtam nyugton.
-Akkor is. Remek harcos vagy. És...mellesleg...egy varázsló tanítványa, és lánya.-mondta Thor az ujját fel mutatva.
-Tényleg?-nézett le rám Loki,mivel még mindíg le voltam fogva.
-Igen....Mr.Wong remek tanár. Mellesleg tőle tanúltam tört varázsolni.-varázsóltam tőröket, és úgy fogtam, mint a kártyákat.
-Ooh...így mindent értek.-nézett a szemembe.
-Mit is?-kérdeztem zavartan.

-Rendben gerlicék! Csatába!-mondta Thor megzavarva.
-Oké.-eggyeztem bele.-Loki.-néztem fel rá.
-Igen?
-Elengednél?-kérdeztem bunkóan.
-Oh. Persze.-lazított a szórításon, de nem engedett el.
-Ok.-majd kitéptem magam a szorításából.-Barátnőd van te idióta!-mondtam rá förmedve és Thor után mentem.
-Ez hülye.-motyogtam magamba.
Ez egy címeres ökör, komolyan mondom!

///Loki szemszög///

Nem hiszem el! Miért nem tud soha be dőlni nekem? Állandóan ezen gondolkodom. Miért nem? Mi történt vele, hogy nem akar?
Mert valami történt vele, hogy nem akar senkivel... Talán Midgárdon már van valakije? Vagy történt valami a múltban, amiért nem?
A gondolat menetemet Aurora szakította meg.
-Loki.-rángadta meg a ruhám szélét.
-Hm?-néztem rá a gondolataimtól mámorosan.
-Jössz? Mert már vagy tizenöt perce várunk rád, és te még mindíg itt vagy és...és...gondolkozól??
-Persze jövök.-majd elindultunk.
Ahogy melletten lépdelt Őt néztem. A ruhája teljesen hasonló volt az enyémhez. A köppeny az biztos, hogy a múltkori, amit rá terítettem, és a nyaklánc...
Ezen elmosolyodtam.
-Mit bámúlsz?-kérdezte meg, közben még mindíg maga elé figyelt.
-Érdekes a ruhád, meg a nyakláncod.-mondtam mosolyogva.
-Aha, értem.-mondta hűvösen.
Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Én Őt néztem a tér látásommal, Ő meg maga elé figyelt.
Mikór kiértünk. Nem várt vérengzés fogadott.
Mindenhol testek, fegyverek.
A föld nem csak sáros, véres is. A két anyag össze keveredett.
A bűz a levegőben a hullákra utalt. Ne de a tűz? Azt nem tudom.
Oldalra néztem, és Aurora teljesen le volt fehérűlve(még a szokásosnál is jobban).
-Figyelj.-itt rám nézett-Ha két ellenséges katona egymásnak támad, az egyik mindíg meghal. Ezek az életek kárba mentek, igaz. De mindenért kell áldozat, minden csatáért.-fejeztem be a nyugtatás képpen elő adott beszédemet. Mire csak bólintott eggyet, majd nyelt egy nagyot.
-Értem...-mondta. És már lassan a  színe is helyre állt.
-Hol vannak...a varázslók?-kérdezte félve.
A válasz magától jött, ugyanis hirtelen mögülünk le ugrottak valakik föntről.
-Itt vannak!-mondta ez eggyik a csukjások közűl.-És a hercegnőért jöttünk.-mondta rá emelve a tekintetét.
-Áh. Alfehimiek.-bólintottam.-Nem lehetne ezt barátságosabban meg oldani?-kérdeztem ingerűlten.
-El lopták a hercegnőt, és most tudtuk meg, hogy itt van.
-Akkor nagyon rosszúl vannak informálva, ugyanis tizenkilenc évvel ezelött, a királynő megbízott avval, hogy vigyázzak Aurora hercegnőre Midgárdon.-fejeztem be a magyarázatot.
Mire elkezdtek támadni.

\\\Aurora szemszöge\\\

Az egyik varázsló meg támadott, mire én a lándzsámmal át döftem a testét.-itt még fogalmam sem volt, mit is csinálok valójában.
Majd jött egy másik, akinek a kezéből tűz csóva volt a kezében. Mire én a reggelihez hasonlóan legyintettem eggyet, majd neki repűlt egy falnak.
Majd legyintettem még eggyet, megint neki csapódott, majd még eggyet, és még eggyet.
-Aurora! Ennyi elég neki!-kiabálta Loki oda.
Majd jött a következő.
Nekem támadott, mire elkezdtünk harcolni.
Át akartam döfni, de Ő hárított, majd ki akartam gáncsolni, mire meg a akarta vágni a lábam, de én hárítottam.
Nem annyira figyelt, mert éppen segített egy kicsit a társának, majd le akartam szúrni, de Ő a saját kezével le fogtam a csuklóm. És a keze, tűz forró volt.
Mikór hozzám ért üvőltöttem eggyet fájdalmamba, majd le vágtam a kezét, és Ő elvérzésben meg halt.
Rá néztem a karomra, a húsomig égetett meg, és véreztem is. A tüzes érintést éreztem a csuklómon. És nagyon fájt.
De erre idő nem volt gondolni, mert jött a következő elf mögülem.
Ugrottam egy szaltót úgy, hogy átugrojam fölülről, majd le érkeztem mögé és hátba szúrtam.
-Ha te is hátúlról támadsz, akkor én is.-mondtam, majd még mélyebbre fúrtam a lándzsámat.
-Ügyes.-mondta Loki gonosz mosollyal.
Amire csak vállat vontam.
-Végeztünk már?-kérdeztem.
-Hát, a nagyrésze már ki volt nyírva. De...lehet. Mennyünk vissza.-mondta Loki,majd bementünk a palotába.
A véres lándzsámmal magam mellett, végig figyeltem. Bármikór elő bukkanhat az ellenség.
Lépteket hallottam magam mögűl,majd a mellettem lévő Lokira néztem. Bólintott eggyet, majd mind a ketten, fegyverrel a kezünk hátra fordultunk.
-Jaj gyerekek. Csak én vagyok az.-nevetett Frigga.
Kifújtam a levegőt, és le engedtem a fegyverem. Frigga oda ment a fiához és szorosan meg ölelte. Loki is vissza ölelt. Tudom, hogy szereti az anyját, és hogy nála jobban senkit sem szeret. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen anyám, aki így szeret engem.
-Aurora.-nyújtotta a kezét Frigga.-Mostmár végre, a mágia részét is tudjuk fejleszteni benned!-nondta  büszkén.
-Igen, és remélem, majd jól teljesítek.-bólogadtam maga biztosan.
-Oh. Az alapok már benn vannak a fejedben.  (Lol#1HarryPotterpoén) Hisz elf csemete vagy. Ez eggyértelmű.-mondta Frigga. Mire Loki elkezdett nevetni.
-Csemete....-fogta a fejét nevetve.
-Nem vicces.-fontam magam elött össze a karom.
-Pedig az Tündérkém.-nevetett tovább.
-Loki. Ne. Nevezz. Mégegyszer. A. Tündérkédnek!-mondtam neki ingerűlten.
-Jól van gyerekek. Mennyetek pihenni, ne azért vesszetek össze, mert fáradtak vagytok.-lepett meg Frigga, avval hogy szigorúan le nyugtat minket.
-Rendben....-hajtottam le a fejem.-Jó pihenést!-pukkedliztem, majd el mentem a szobámba.
Holnap végre Frigga valami normálissat is tanít!!!
Ennek annyira meg örűltem, hogy össze vissza futocsgáltam a szobámba( nem , nem vagyon 5 éves) és közben ugráltam össze vissza.

Miután ki örömködtem magam, elmentem le fürödni, mert rá jöttem, hogy egy picit véres vagyok.
Eléggé fáradt voltam, úgyhogy vacsora nélkűl elmendtem aludni. De.....
Bárcsak ne tettem volna..........

Há' Pókicák. Most mondjátok meg! Olyan béna vagyok. Ez a rész is az! Mondjátok meg komolyan, mi a gáz ebben a storyban. Most ne sajnáljátok a kritizáló éneteket, hajrá! 😍🕷🌻