Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

Átjáró Midgárdra

A temetés utáni nap nem történt semmi.
De a második nap....szörnyű volt.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyenek is vannak.
De térjünk csak vissza a dolgok elejére.....

Reggel hamar kippantantam az ágyból, mert ma is azt csinálom, amit tegnap, vagyis kilovagolok a vízesés másik oldalára és ültetek egy fekete rózsát, amit felküldök Friggának.
Erre akkor jöttem rá, mikór tegnap éppen valamit próbálgadtam és mikór nagyon magasra jutott a rózsa elkezdtem a kezemmel körkörös mozdulatokat tenni, mire a rózsa pici ragyogö pontokká vált és felment arra helyre, ahová Frigga.
Először megijedtem, majd miután nem történt semmi abszurd, megnyugodtan.

Felkeltem az ágyból és szomorúan kivettem egy fekete ruhát, arra pedig egy fekete köppenyt húztam és elmentem az istállóba, onnan pedig ellovagoltam a főtérig.
Mikor elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon Thor mikor lessz király és, mikor lessz a koronázása.
Majd a lovamról leszállva elmentem a vízesés széléhez, letérdeltem és ráűltem a bokámra.
A kezembe lévő virágmagból rózsát fakasztottam, majd felrepíte kis köröket írtam le a kezemmel, majd az kis világító pontokká vált és felfelé repülve csillaggá változott.
-Miért csinálom én ezt?-kérdeztem magamtól, csorgó könnyekkel, ami végig szántotta sápadt arcomat.
-A hiány nehezen pótolható.-szólalt meg valaki mögöttem, mire hátrakaptam a fejem és Odin állt mögöttem. Gyorsan letöröltem a könnyimet és felállt.
-Elnézést...-hajoltam meg.
-Nem kell az elnézést kérni.-intett le.
-Frigga szinte az anyám volt...-tördeltem az ujjam.-És lehet, hogy az igazival nem fogok soha találkozni, de nekem....Ő volt az anyám. Mèg ha alig egy évig is. De Ő.-mondtam könnyes szemmel.-És lehet, hogy Thornak tényleg Ő a valódi anyja és Lokinak pedig csak a nevelője , még Ő is nagyon szerette. Sőt...csak Őt...-mondtam.-Ha lehetne lehetőségem rá...soha nem jöttem el volna ide bele rondítani a családba, mert így is sok zűr volt.
De belegondolva...-suttogtam.-Kicsit sem bántam meg...-halkult a hangom el, majd a könnyeim folyni kezdtek.
-Bocsánat...-töröltem meg a szemem, majd Odin mellett elsietve felszálltam a lovamra és elsiettem vissza.
-Siess!-mondtam a lovamnak sírva, a sörényét fogva, abba temetve az arcom.
Az istállóba beérve leugrottam a lovamról és az istállós fiú kezébe nyomtam a szárat, majd a palotába futottam.
A szobám felé futva beleütköztem egy melkhasba és hátra estem.
-Banyek...-keltem fel. És Thort pillantottam meg, akinek ijedt tekintete volt.
-Mi az?-kérdeztem rosszat sejtve.
-Itt vannak.-mondta.
-Kik?-kérdeztem.
-Hela meg a csicskásai!
-És? Mit csinálunk?-kérdeztem.
-Hát...Janeből már kikerűlt a cucc. Őt leviszem a földre, hogy biztonságba legyen. És téged pedig...
-Velem? Igen?-kérdeztem.
-Beteszlek Loki mellé.-nekem meg elkerekedett a szemem.
-Hogy...MIVAN? Ezteztezt...NEM TEHETED!-csattantam fel.
-De megkell védenem.-mondta.
-És a többiekkel mi lessz? Őket kivédi meg?-kérdeztem.
-Őket is én.-mondta.
-Ennyire nem lehetsz önző!-csaptam a combomra idegesen.
-De az apád kinyír, ha bajod esik.
-Leszarom mi lessz!-mondtam.
Thor a beszélgetést meg elégelve hirtelen oda jött és felkapott a hátára.
Én meg rúg-kapálózva próbáltam kiszabadúlni az erős szorításából ,de ez az akció sikertelennek bizonyúlt.
-Thorrr! Engedj el!-csapkodtam a hátát.
De Ő nem szólt, csak ment előre, vagyis lefele, mert a cellák lent vannak.
Oda ment Lokiéhoz kinyitotta a cellát, majd bedobott.
-Sajnálom.-mondta, majd ott hagyott.
-EZT NEM TEHETED!-kiabáltam utána sikertelenűl.
Majd körűl néztem Loki cellájába, ahol továbbra is rumli volt, vér és egyéb törött dolog.
De valami nem láttam.
Lokit. Hol van? Nem itt kéne lennie?
Kérdeztem magamtól.
Ezt nem hiszem el....hogyan szökött meg?
Basszus, basszus, basszus.
Ezt Thor nem tudja! Ezezzezez kész. Thor csak úgy bedobott ide, anélkűl, hogy szétnézett volna.
De akkor miért nem vették észre?
Fel álltam és elmentem a sárgán virító rácshoz, majd megfordúlt és nem hittem a szememnek.
Loki ott olvasott az eggyik széken, minden rendben volt.
Semmi sem volt rumlis.
Vissza mentem, ahol voltam, és ennél jobban megsem lepődthettem volna.
Megint rumli volt és Loki sehol.
Varázslat...valahogy kiszabadúlt, de nem vehette ezt senki észre a szemfényvesztés miatt...
Hogy az a....
Egyszerűen nem hittem el....

》Egy hét múlva《

Már itt poshadok egy hete. Na igen.
Vegyük számon a dolgokat, mi is történt pontosan.
1.
Kapok kaját normálisan, ne féltsetek.
2.
Egy gonosz elf megszökött vagy mi. Nagy durrogtatás volt meg minden.
3.
Loki azóta sem kerűlt elő.
4.
Hela rombol össze-vissza.
5.
A csicskásai a piros cuccot akarják.
6.
Unatkozom.
7.
Hiányzik az emberi társaság.
8.
Itt van Thor...Mi?

A nagy gondolkodás közepedte észre sem vettem, hogy ez a seggfej itt van.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Megmenteni a világot és kell a segítséged.
-Aha, persze.
-Loki pedig....-kezdte volna
-Nincs itt. Megszökött villámagyú(#Thorpoén6)
-Tudom.
-És? Hol volt?-kérdeztem.
-Itt volt végig.-mondta kicsit mérgesen.
-De hol?-kérdeztem ingerűlten.
-Odin bőrébe bújva.-mondta, mire lesokkolódtam.
-Mi-van?????-kérdeztem.-Mióta? Ez egyaltalán, hogyan történhetett meg? Hol van Odin? Megölte?
-Nem...de ezt, majd elmondja Ő maga.-mondta, majd a fémrács megszűnt és én meg kiléphettem.
Ilyen dühös, amilyen most vagyok, szinte sohasem voltam.
Most minden féle képpen képes lennék fejbe vágni azt az s-fejet.
Ahogy oda értünk a trón terembe, Loki fogadott.
-Szia.-köszönt, mire behúztam neki eggyet.
-Te barom! Te utolsó vadbarom! Te címeres ökör! Te utolsó féreg!-mondta neki magamból kikelve és neki is mentem volna, ha Thor nem fog le és húz elonnan, de én a kezébe rúg-kapálóztam.
-Engedj el! Meg verem!-mondtam.
-Nem. Nem vered meg, csak késöbb. Elöbb látogatást teszünk a Midgárdon-mondta, mire azonnal lenyugodtam és felé fordúltam
-Hogy..mi?-kérdeztem döbbentem.-Miért is?-kérdeztem.
-Odin ott van.-mondták egyszerre.
-Te!-fordúltam Loki felé, hogy behúzzak neki még eggyett, de Thor újjonnan megint lefogott.
-Jó, oké....szóval...le vietted...a földre?-mondtam nyugodtan.
-Igen.-mondta.
-Most, ha nem lenne itt Thor. Laposra vernélek.-mondtam nyugodtan , de halál komolyan.
-Oké...-csapta össze a kezét idegesen.
-És, addig mi lessz itt? Asgardba?
-Egy Valkyre, majd addig itt lessz.-mondta Thor.
-Egy...mi? Valkyre? Ők nem...kihaltak?-kérdeztem.
-Sok minden történt az egy hét allatt Aurora.-mondta Loki.
-Vettem észre.-mondtam a szemem forgatva.
-És ,akkor? Megyünk?-kérdeztem.
-Ja ,persze!-mondta Thor kezét össze csapva.
Szemforgatva elmentem a pince felé és lefelé kezdtem menni.
-Hova mész?-jöttek utánam Lokiék.
-A földre.-mondtam.
-A pincén keresztűl?-kérdezte Thor.
-Persze.-mondtam egy sunyi mosollyal az arcomon.
Megálltam a pince ajtó elött.
Rá tettem az ajtóra a kezem és koncetráltam, majd a kezeimmel oldalra suhintottam, majd hatalmas háromszöget leírva a kezeimmel, ami egy lebegő háromszög lett, amit becsukott szemmel, vállból meglöktem és széthúztam.
-Azta.-jött oda Thor. -Ez mi volt?-kérdezte.
-Ez.-nyitottam ki a pince ajtót. Azon át nem volt semmi csak az ajtó körűl körözött egy fehér fény. -Az átjárónk a földre.-mondtam.
-Ezt...ki tanította?-kérdezte Loki és Thor egyszerre.
-A Tanárom.-mosolyogotam büszkén, mire Ők tudták kire gondolok. Persze, hogy Friggára.
-Hova akkor?-kérdezem.
-New York.-mondta Loki.
-Oké. Ahova akartok oda mentek.-mondtam, majd átsétáltam az ajtón a Szentéjre gondolva, amit csak megszemlélhettem eddig. Be nem mehettem.

A szememet kinyitva hirtelen fény ütött meg, majd hunyorogva, de kivettem a Szentéj alakját.
-Hát itt vagyunk.-mentem az ajtóhoz, majd fogtam a kopogtatót és jó erősen háromszór rá vágtam az ajtóra.
-Azért ne ennyire erősen.-suttogott egy ismerős hang, majd az ajtót nyilott és..............