Dr.Strange lánya 2. kötet (Befejezett)

Neked van gyereked?

(Zene OFF)

Szomorúan baktattam a folyóson, amíg valaki megnem állított.
Hátra néztem a csuklómat fogó emberre.
Loki nem engedett el, sőt szorított.
-Sajnálom.-jött ki a szó a száján. Az emberek nem szokták ezt a szót hallani tőle, csak én. Már kétszer.
Bíztatóan Lokira mosoloygtam, aki magához húzott és óvatosan megcsókolt.

-Legalább ne elöttem!-suhant el mellettünk apu, mire elléptem Lokitól.
-Rendben.-mondta Loki össze szorított szájjal.
-Köszönöm!-mondta apu mérgesen, majd tovább ment.
-Elmegyünk valahova?-kérdeztem Lokitól.-Mármint....-jöttem zabarba.-Hogy ne ezt csináljúk, persze csinálhatjuk ezt is de...-motyogtam össze-vissza paprika vörös fejjel.
-Értem mit akarsz.-nevetett Loki, majd megfogta a kezem.
-Megyünk a szobámba?-kérdezte. Mire kitágúlt a szeme, ahogy rájött mit mondott és, most rajta volt a sor, hogy zavarba jöjjön.
Krákogott eggyet, majd a szemembe nézett, hátha kisegítem a saját szar helyzetéből.
Elnevettem magam.
-Igen értettem. Nyugi. Megyünk, ahogy akarod. Nekem amúgy sincs ötletem.-vontam meg a vállam.

A nap nagy része átlagosan telt.
Főképp Loki ölében töltöttem olvasva.

Éppen az étkezőben ültünk, mikór a Hangya megszólalt.
-Neked van gyereked?-kérdezte random.
Mire e kérdésre a számban lévő ital tartalmát félre nyeltem.
Prüszkölve köptem ki az inni valót.
Majd miután kifulladoztam magam, hozzá fordultam.
-Miért, úgy nézek ki?-vontam fel a szemöldököm meglepődve.
-Hát, csak kérdeztem. Mert fiatalon van a mostani nőknek gyereke.
-Hát....-kezdtem bele.-Nincs gyerekem. Alig húsz éves vagyok. Nem nagyon tervezem, hogy lessz.-mondtam furán.
-Kár. Pedig a gyerekek aranyosak.
-Igen, tudom.-válaszoltam.-Csak....nem érzem magam elégérettnek hozzá és nem hinném, hogy jó anya lennék. És amúgy is. Félig mondhatni egy szörny vagyok! Fél elf! Milyen lenne az egy gyereknél?-kérdeztem, majd fel pattantam, rá mosolyogtam Friggára az ebédet megköszönve, majd elmentem a könyvtárba.
Kicsit idegesen űltem le az eggyik fotelbe, majd rá hajtottam a fejem a hát támlára és lecsuktam a szemem, majd pár perc múlva el is nyomott az álom.

(Zene ON)

Mire kinyitottam a szemem, egy ágyba feküdtem. Fel űltem és körbe néztem. Mindenhol könyvek és könyv.
Loki szobája.
Az ablakon kinézve a naplementét figyelő Lokit vettem észre.
Kimentem hozzá, majd oda osontam és hátúlról megöleltem. Előszőr össze rezzent, majd hagyta, hogy megöleljem.
-Megijedtél?-kuncogtam.
-Nem.-mondta hűvösen, mire elengedtem.
-Baj van?-mentem mellé.
-Csak azon gondolkozom, amit mondtál.-mondta.
-Miért, mit mondtam, ami ennyire elgondolkoztatott?
-Nem vagy szörny.-mondta ki.
Mire nyeltem eggyet.-Velem ellentétben, te nem.-válaszolt.
-Miért Loki? Miért lennél szörny?-kérdeztem.
Mire könnyes, ideges szemmel nézett rám.
-Rohadt sok embert öltem már! Rezzenéstelen arcal képes vagyok embert ölni! És utána nem érzek bűn tudatot, hogy ezt tettem!-kiabált.-Csak napok utána gondolkodom, hogy vajon mivan azokkal az emberekkel, de amúgy nem érdekell!-dühöngött.-Félig egy jégóriás szörny vagyok! Egy Jöttünhein! Laufey fia vagyok! Egy szörnyeteg! Ízig- vérig, az vagyok! Hogy, hogy nem tűnt neked ez föl?-kérdezte.
-Mert nem a külsőt figyelem.-válaszoltam suttogva, ijedten.
-Az apád is észre vette! Jobb, ha te is észre vennéd!-mondta dühöngve.
-Loki fejezd már be!-mondta idegesen.-Ne foglalkozz ennyit az apámmal, attól még nem lessz jobb, ha szidod! Nem vagy szörny!-kiabáltam.
Loki háttal volt nekem. Mire hirtelen nőtt vagy húsz centit és felém fordult.
A szeme vörös volt, teste kék.
-Valóban?-kérdezte. Nem a külsejétől ijedtem meg. Hanem attól, ahogy viselkedett.
Elkezdtem hátrálni.
Már a szobában voltam és egyre szaporábban vettem a levegőt.
A hátam neki ütközötta falnak.
Loki megindult felém. A szeme eszelős volt és jéghideg volt a szobában.
-Mióta létezem egy szörnyeteg él bennem. Ugyan úgy, hideg vérrel megtudnálak ölni téged is, mint akárki mást!-kiabált. Majd oda jött és a nyakamhoz nyúlt és neki szorított a falnak. Alig kaptam levegőt, és valami égető érzést éreztem a nyakamnál.
-Loki ez fáj...-mondta suttogva, könnyes szemmel.-Megijesztesz...-mondtam neki.
Mire könnyes szeme kitisztúl és kitágúlt.
Hirtelen elengedett, mire a padlón össze rogytam.
Köhögtem és levegőért kapkodtam.
Oda nyúltam a nyakamhoz, jéghideg volt és égetett is. Mintha meg égetett volna egyszerre és megfagyasztott volna.
Fel néztem és az ijedt arcú Lokit láttam, akit még nem láttam soha.
Loki már vissza változott és ijedten bámúlt maga elé.
-Loki...-keltem fel és mentem hozzá közelebb, de meghátrált.
-Ne gyere közelebb.-mondta ijedten.
-De Loki, nincsbaj! Jól vagyok! Látod?-mondta neki nyugtatóan.
Közelebb mentem hozzá. De Ő hátrált.
-Loki. Csak engedd meg! Nem lessz baj.-mondtam neki halványan mosolyogva.
Közelebb mentem, mostmár nem távolodott és meg állt egy helyben.
Elé értem és fel néztem a mélyzöld szemeibe.
Oda akartam tenni a kezemtt az arcához, de elhúzta a fejét.
-Csak engedd meg. Nem lessz baj, igérem.-néztem a szemébe.
Mire rá tettem a kezem arcára, mire Ő bele tette a fejét a kezembe. A szeme könnyes volt.
Ahogy bele néztem a szemébe lefolyt egy könny a szeméből. Végig szántotta fehér arcát, mire letöröltem.
-Változz át. Látni akarlak.-kértem meg. Mire hevesen meg rázta a fejét.
-Kérlek!-kértem Őt.
-Nem lehet...nem akarlak bántani.-mondta suttogva.
-Nem fogsz, igérem.-mondta neki könnyes szemmel.
-Nem akarlak megijeszteni.-mondta.
-Nem vagyok az az ijedős fajta.-mondtam nevetve. Mire halványan elmosolyodott és bólintott eggyet.
Kicsit arréb ment, majd becsukta a szemét.
Loki megint nőtt húsz centit és megint kék lett. Majd megjelentek rajta minták, amit eddig nem is láttam. Gyönyörű minták.
Kinyitotta a szemét és a szemembe nézett.
Oda mentem hozzá.
-Nyugi nem lessz baj.-mondta, majd oda emeltem a kezem és megtapogadtam a mintákat. Az újjammal végig rajzoltam őket.
Loki a tekintetével követte az enyémet, ami a mintákat nézte.
-Nem is vagy te szörny.-mondtam és a szemébe néztem.
Lábújjhegyre álltam és a karomat a nyaka köré fontam.
-Nem vagy szörny, sőt egy csodás teremtés vagy. A belső jobban számít. És a lelked mélyén bizony, ugyan olyan érző személy vagy, mint akárki más.-mondtam.
Loki a derekamra fonta a kezét és fejjebb emelt, hogy felérjem.
A lábamat a derekára kulcsoltam és közelebb hajóltam hozzá.
-Köszönöm.-suttogta az ajkaimra hideg leheletével.
Majd oda hajólt és megcsókolt.
A hideg ajka táncot jártak az enyéimmen és engedéjt kért a nyelve. Mire meg engedtem neki.
Loki vissza változott, szerintem tudat alatt tette mind ezt.
Loki elvált tőlem, majd lejebb ment. Ajkai célbe vették a nyakamat és óvatos csókokat nyomott rá.
Mikor a fülem mögött érzékeny ponthoz ért, kis sóhaj hagyta el a számat, mire Loki mosolyogva vissza tért az ajkaimhoz.
-Ha ezt így folytatjuk nem fogok bírni magammal.-mondta miután elváltunk egymástól.
-Mit akarsz, mi legyen?-kérdeztem a tarkóját simogatva.

Eme romantikus pillanatot a kopogás szakította félbe, ami az ajtó felől jött.
Loki szemébe néztem, és leszálltam róla.
Oda últem az eggyik fotelbe, mintha nem történt volna semmi.
Loki az ajtónál csinált valamit, mire oda mentem.
És rájöttem, hogy hülye vagyok. De komolyan.
És szerintem ezt akárki ,kitalálhatná mi történt oda kint.
Ez annyira kiszámítható. Hát persze! Ki más lenne akkora szerencsétlen, mint én? Őszintén? És kigondolta volna, hogy Loki kicseszett Laufeyson ekkora egy tahó? Most komolyan? Senki se számított erre. Tényleg. Soha!
Hogy mitörtént? Oohh...az valami igazán meglepő dolog!
Loki éppen Erenával beszélgetett és mikór kiértem, Erena észre vett és hirtelen az ajkait Lokiére tapasztotta. Persze erre nem haragúdnék annyira, ha ellökné magától Erenát. De nem! Minek az?!?!?
Loki még vissza is csókolt, mert az olyan jó.
-Eggyütt vagyunk, persze!-mondta Lokinak. Aki hirtelen elengedte Erenát.
Majd mérgesen elfutottam.
Hogy tehet ilyet? Most komolyan. És én? Miért szerettem bele?
Idegesen rontottam be a szobámba és rogytam az ágyamra. Elsem hittem, ami történt. Nem úgy van, hogy szakítottak és már nem szereti? Vagy csak...kihasznált?
Milliónyi kérdés volt a fejembe és nem tudtam mi tévő legyek.
Aztán el eredtek a könnyeim és már nem bírtam magammal.
Bele temettem az arcomat a párnámba és hagytam, hogy a párna huzat elázzon.........