Hybrid in Love

6. Fejezet - Hangos játék

2041.04.15.

Reggel Connor édes szuszogására ébredtem. Óvatosan végighúztam ujjaim hegyét az arcán, még a szájáig el nem értem.
— Jó reggelt! — leheltem ajkaira egy gyenge csókot.
— Neked is! — nézett a szemembe mosolyogva, majd felült.
Ránéztem a mobilomra, ami szerint 10:22 volt. Szokatlanul sokáig aludtunk, de későn is feküdtünk ugyebár. Kikászálódva a sátorból Connor nyújtózkodott egyet.
— Jó reggelt, fiatalok! Remélem jót aludtatok! — köszöntött anya. — Mi elmegyünk bevásárolni, talán nézek magamnak valamilyen cipőt.
— Okés, akkor majd délután találkozunk! —adtam anyukámnak egy puszit és elindultam befelé a házba.
— Reggeli a kunyhapulton! — kiáltott utánam anya.
— Okés!

Bementem a konyhába főzni egy kávét. Éreztem, hogy egy pár erős kar öleli át a derekamat, és meleg lehelet csókolja a nyakamat. Elmosolyodtam és megsimogattam Connor nyakát.
— El sem hiszem, hogy ez megtörténhetett! — fordultam meg és néztem Connor szemeibe.
Az arcán komolyság ült, nem értettem miért.
— Valami rosszat mondtam? — kérdeztem elbátortalanodva. — Baj van?
— Nem, csak, — túrt barna tincsei közé. — ugye tudod, hogy erről nem tudhat senki?
— Persze! — mosolyogtam rá. — Ezzel nincs baj, így még izgalmasabb és intenzívebb lehet köztünk ez a dolog.
Átöleltem biztatóan, hogy érezze, engem ez nem tántorít el.
— Se család, se barátok, még a legbizalmasabbak sem. — folytatta, de félbeszakítottam.
— Nem érdekel! — mondtam ellentmondást nem tűrően. — Apropó család, neked vannak olyan személyek, akik olyanok mintha a családod lennének?
— Igen, van. — mosolygott. — Hank a partnerem, szinte olyan, mint az apám, nála lakom. És ott van még Nines, ő az úgynevezett utódom. RK900-as modell. Olyan, mintha a bátyám lenne, bár gyakran irritáló és a szöges ellentétem. De külsőre nagyon hasonlítunk.
— Vigyázz! A végén még lecseréllek! — böktem meg az orrát pimaszul. — Hogy érted azt, hogy a szöges ellentéted?
— Ő sokkal "szabadabb" életet él mióta deviáns. Talán ez betudható annak, hogy sokkal erősebb volt a programozása, de talán annak is, hogy ő ébresztett Android, nem magától lett deviáns. — sorolta. — Ő sokkal vadabb és mellesleg udvariatlan, erkölcstelen is akár. Olyan mint egy lázadó tini, aki rosszfiú akar lenni. Talán Gavintől tanulta. — nevetett.
— Ki az a Gavin? — ezt a nevet még nem említette.
— Gavin egy detektív. — mondta enyhe undorral az arcán. — Egy igazi bunkó, mióta Nines a partnere azóta már megszokta az Androidokat, de előtte gyűlölt minket.
— Megismerném őket élőben is. — próbáltam kicsit húzni az agyát. — Lehet ideált váltok és a rosszfiúk felé veszem az irányt.
— Tudom, hogy csak féltékennyé akarsz tenni. — hajolt közelebb hozzám. — De nem fog sikerülni, átlátok rajtad.
Egyre közelebb hajolt, azt hittem meg fog csókolni, de hirtelen felkapott a vállára és bevitt a szobájába. Lerakott az ágyra és elkezdett csikizni.
— Ne, Ne! Hagyd abba! Nem szivatlak többet, esküszöm! — kiabáltam, de a röhögéstől alig kaptam levegőt.
Nem hagyta abba, kutatni kezdtem, hogy mivel tudnám kizökkenteni. Megláttam egy párnát. Felkaptam és hozzávágtam. Ezen nagyon meglepődött, és egy ravasz mosoly kíséretében a párna után nyúlt.
Egy kicsit megijesztett, túl elszánt volt, és tudtam, hogy nem tudom megállítani akármit is akar. A párnán lévő huzatnak kihúzta a zipzárját. És hallottam, ahogy ujjával egy ici-pici lyukat fúr a párna hálós fedőanyagába. Ekkor jöttem csak rá, hogy a párnából azt a puha tömést szeretné kiszedni. Egyből elkerekedett a szemem és próbáltam elmenekülni, de ő gyorsabb és erősebb volt. Vissza lökött az ágyra és elkapta a lábamat. Lefogott és a talpamat kezdte el csiklandozni.
— Ne! Hagyj békén! Soha többet nem mondok semmit! Kérlek, fejezd be! — könyörögtem kacagva.
Megint kutatni kezdtem, találtam még egy párnát, - ezen nem volt semmiféle nyitható zár - de most nem vágtam hozzá, hanem ütlegelni kezdtem. Egy idő után megunta és inkább felkapta a másik párnát.
— Ha ezt akarod! — vigyorgott ádázul. — Akkor párnacsatázzunk!
Felém dobta a párnát, ami nála volt de én elkaptam.
— Há! — kiáltottam diadalittasan.
De nem sokáig örülhettem, ugyanis ő ez idő alatt megszerezte a másik párnát és hozzám vágta.
Gyermeteg kis játékunknak a csengőszó vetett véget. Ilyen sokáig szórakoztunk volna? A falon lógó órára pillantottam. 11:04, az lehetetlen, hogy anyáék ilyen gyorsan hazaértek volna. De akkor ki lehet az?

Kikászálódtunk az ágyból és az ajtó felé indultunk. Kinyitottam, egy ismerős járőr állt az ajtóban, Mike.
— Szia, Mike! — köszöntem.
— Szervusz, Kiki! — bólintott. — Bejelentés érkezett, erre a címre. Az egyik szomszéd kiabálást, segélykiáltásokat hallott a házból kiszűrődni, kénytelen voltam kijönni, hogy lássam minden rendben van-e.
Ekkor látta meg mögöttem Connort, végig mérte, majd hozzá szólt:
— Maga kicsoda? — ráncolta a homlokát.
— Connor vagyok, Android nyomozó, Detroitból. — jelentette.
— Igazolja magát! — szólította fel a helyi.
Connor felmutatta a tenyerét, amin egy kicsi, holografikus igazolvány jelent meg.
— Köszönöm, elnézést a zavarásért, további szép délutánt! — intett, majd távozott.
— Huh, már megijedtem! — sóhajtottam.
— De hogyan hallottak? Nem hiszem, hogy olyan hangosan kiabáltál volna, hogy elhallatszik a szomszédokig. — karikázott sárgán a LED-je.
Visszamentünk a szobába. Akkor vettem csak észre, hogy az ablak nyitva volt.
— Itt van a kutya elásva. — állapítottam meg és becsuktam az ablakot.

Ledőltem az ágyra.
— Kifárasztottalak? — kérdezte kacéran.
— Te teljesen bolond vagy! — vörösödtem el, aztán megpusziltam kikékült arcát.
- Mivel a vére kék ezért nem kipirosodott, hanem kikékült. -

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Próbáltam egy kicsit izgalmasabb részt írni, hát szerintem nem jött össze! De legalább vicces lett, vagy röhejes. Nem tudom, döntsétek el ti! Nézzétek el nekem ezt a részt, hihetetlen fáradt vagyok, és késő is van már. De most éreztem azt, hogy van ihletem.😂
És bocsi mindenkitől, hogy már lassan egy hete nem volt rész. Beteg vagyok/voltam, én sem tudom teljesen.🤒Próbálkoztam minden tőlem telhetőt megtenni!
Köszi ha elolvastad! Legyen szép napod!😉