Hybrid in Love

14. Fejezet - Kilences kalandok

Az épület belülről is hasonló hangulatú volt, mint kívülről. Modern, kék fények, Androidok mindenhol. A recepciós pultban bájos, Android-lány állt.
— Szia Connor! — villantotta meg 7000 wattos mosolyát. — Ő pedig ki?
Mért végig a műanyagok gyöngye egy megvető pillantás kíséretében. Úgy érzem nem én vétettem ellene, hanem nem tetszett neki, hogy Connornek társasága van. Bár engem nem túlságosan izgatottan fel a rosszalló pillantásai.
— Szervusz Carmen. — válaszolt unottan Connor. — Köszöni az udvarias érdeklődésed ő itt Kiki, a húgom. Szeretne detektívnek tanulni, és nagyon érdeklődő. Gondoltam kicsit megmutatom neki, milyen ez valójában.
Viszonoztam Carmen megalázó pillantásait.
Van egy olyan "titkos nyelv", amit szerte a világon minden nő beszél. Ezzel egy pillanat alatt meg tudjuk értetni azt, hogy mi a miénk, és arra milyen szinten tartunk igényt. Így bevetettem ezt a gyakorlatban is.
— Karold át a vállam! — utasítottam Connort.
— Mi? Miért?
— Csak csináld! — akaratos voltam.
Éreztettem a recepciós Androiddal, hogy én állok közelebb a közös célpontunkhoz.
Ahogy nagyon erősen az arcára fókuszáltam besceneltem. Láttam a nevét, hogy mikor lett aktiválva, és hogy mivel foglalkozik. Nem csak őt, bárkit be tudtam szkennelni. Azonban nem csak az alap infókat láttam róla, hanem amit tudni szerettem volna, szinte bármit. Nem tudom, hogyan hoztam elő ezt a funkciókat, de tetszett.
— Az előbb valahogy szkenneltem! — ijedten csatlakoztam Connorre.
— Ügyes vagy! — mosolygott.
— De hogyan csináltam? — hüledeztem még mindig.
— Én aktiváltam még tegnap este. — válaszolta Connor mintha ez teljesen természetes lenne. — De neked kellett használni, gyorsan ment.
— Máskor szólj, ha valamit aktiválsz!
Kettőnk gondolataiból Carmen zökkentett ki minket.
— Menjetek be nyugodtan. — rebegtette szempilláit a félelmetesen tökéletes robot. — Hank nem jött?
— De, nemsoká itt lesz. — bólintott Connor és a kisebb, belépő-kártyával nyíló kapuk felé terelgetett.

Bent egy iroda részleg fogadott minket. Mindenhol asztalok, számítógépek és sürgő-forgó emberek. Az íróasztalok mögött egy magasított, üvegfalú, különálló szoba állt, mint egy külön kis iroda.
— Gyere, ott hátul van az asztalunk, Hankkel. — intett Connor.
Az asztalnál lehuppant a székbe, én ráültem az asztalra.
— Az ott a kapitány irodája. Ott hátul vannak a cellák és a kihalgató termek, arra pedig van egy kávézó sarok. — mutogatott mindenfelé az Android. — Jajj, de udvariatlan vagyok, kérsz egy kávét?
— Igen, jól esne egy. — szerintem koffein-függő lettem. — Jössz velem?
— Persze!
Abban a kis elkülönített légtérben, ahol a kávéfőző volt, tanyázott az egyetlen ott lévő, kör alakú asztalnál egy barna bőrdzsekis úriember, és egy Connorre megtévesztésig hasonlító Android.
— Nézzenek oda! Milyen jó nőt szedett össze a bádog-ikertesód, Nines! — lökte meg az alacsony férfi a mellette álló Androidot.
Nines nem is figyelve rá odalépett Connorhoz és megölelte.
— Rég láttalak, öcsike! — veregette meg Connor hátát Nines.
— Én is örülök neked, csak ne hívj így. — viszonozta a gesztust Connor. — Szevasz Gavin. Remélem örülsz, hogy visszatértem.
Connor odasétált Gavinhez és kézfogásra nyújtotta a kezét. Gavin hezitálás után, de megrázta a kezét.
— A hölgy kicsoda? — tért a lényegre Gavin.
— Kiki Ramson. — nyújtottam a kezem Gavin felé. — Connor húga vagyok.
— Ó Microbi, már azt hittem becsajoztál, de mit is vártam. — kacagott fel ironikusan Gavin. — Szóval szabad?
— Igen, de csak 16 éves. — húzta meg a vállát Connor.
— Ha belemegy már nem büntetnek! — tette fel a kezét Gavin. — Ráadásul, itt én vagyok a törvény.
Rám kacsintott. Egy pillanatra meglepődtem, majd szívem szerint nevettem volna, de teljesen komoly akartam maradni. Olyannak látszani, aki nem is ellenkezik túlságosan, de azért érződik, hogy hiába próbálkoznak. Ezt a csodás társalgást megzavarta a sípoló kávéfőző. Lefőtt a kávém, amit előrrelátó módon Connor elviteles pohárba engedett, szóval csak rápattintottam a tetőt és már indultam is az asztal felé.

Connor a hátam mögött jött, legalább is azt hittem.
— Kiké az az asztal? — böktem a Connor asztala melletti, kaotikusan rendetlen bútorra.
Nem jött válasz. Megfordultam, de nem volt mögöttem senki. Akkor vettem észre, hogy Connor bement a kapitány irodájába Hankkel.
— A miénk. — fogta meg a kezem Nines. — Az előbb nem mutatkoztak be, Nines vagyok. Megcsókolta a kezem. Belepirultam a szituációba, hátrálva felültem Connor asztalára és keresztbe tettem a lábaimat.
— Gavin, nem túl diszkrét, de én sokban különbözöm tőle. — közeledett felém. — De mesélj inkább te magadról.
— Mit szeretnél tudni? — mentem bele gyanútlanul a játékba.
— Mit tanulsz? Van hobbid? És barátod? — mosolygott pimaszul Nines.
Nem riasztott el, fel voltam erre is készülve. Egészen szolid volt ahhoz képest, amit vártam, de tudtam kezelni.
— Színésznek tanulok, de detektív szeretnék lenni, szabadidőmben énekelek és gitáron játszom. — hatásszünetet tartottam. — Nem, nincs barátom.
— Hagyjuk ki a sablon kérdéseket. — támaszkodott meg mellettem az asztalon mindkét kezével. — Baj lenne, ha intimebb vizekre eveznénk?
— Nem tudsz ennyivel megijeszteni. — játszottam tovább a kis játékát.
— Minden rendben? — hallottam Connor aggódó hangját az elmémben.
— Kezelem, nem lesz baj.
Nines közelebb hajolt hozzám, egészen a fülemhez.
— Szűz vagy még? — súgta a fülembe mosolyogva.
A mondatától a lélegzetem is elállt. Köhögtem kettőt kifejezve meglepődöttségem.
— Soha nem is voltam. — húztam el a számat. — Oroszlán vagyok.
— Értem-értem, kicsit erős volt a kérdés. — bólintott Nines. — Volt már barátod?
— Igen, régebben volt. — feleltem szimplán.
— Most miért nincs? — folytatta a játékot.
— Lehetne. — vontam meg a vállam. — Ha találkoznék valakivel.
— Lehetne Android? — fúrta jégkék szemeit az enyéimbe.
— Nem tudom. — színleltem gondolkodást, ezzel megtörve a szemkontaktust. — Nem zavarna.
— Velem együtt lennél? — hajolt egyre közelebb. — Ha úgy adódna.
Sarokba szorított a kérdéssel, ugyanis tudtam, hogy nincs jó válasz. Tudtam, hogyha igent mondok hozzám fog érni, ami pedig nem történhet meg bizonyos okokból ugyebár.
De a nemleges válasz esetén pedig fent áll a megbántódás veszélye. Amit nem szeretnék, mert Nines igazából rendes srác csak nem hozzám való.
— Khhm!
Egy erőteljes zaj mentette meg akkor az életemet éppen, mert már kezdtem elveszteni a kontrolt a beszélgetésünk felett. Nines egyből távolabb hajolt tőlem és még egy lépést is hátrált. A hang irányába fordultam, Connortől származott.
— Megzavartam valamit? — bambult ránk ártatlanul Connor.
— Dehogy, semmit. — Nines hevesen rázta a fejét miközben a tarkóját kaparta. — Csak beszélgettünk a húgoddal.
— Elég közvetlenül. — nézett mélyen Nines szemeibe Connor, amint elsétált előtte.
— Nyugi, tényleg csak dumáltunk! — mentegetőzött a fehér kabátos Android.
— Láttalak már csajozni. — fonta össze maga előtt a karjait Connor. — De Kikit meg ne próbáld befűzni!
— Nem-nem, esküszöm soha nem tenném! — fogadkozott Nines.
Ninesnak hirtelen bevillant valami.
— Megyek megkeresem Gavint. — fordult meg. — Már indulnunk kellene.
— Hova mentek? — kérdezte Connor.
— A külvároshoz. — felelte unottan Nines. — Erős füstöt láttak és hangoskodást hallottak egy régi tárolóépületből. Sziasztok!
— Szia! — feleltük kórusban, én még intettem is neki.
— Mi pedig nemsokára megyünk kihallgatásra. — csillogott izgatottan Connor szeme. — Már csak Hankre várunk.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Picit izgalmasabb és jóval hosszabb, mint az előző fejezet volt.
Köszi, ha elolvastad! Legyen szép napod!😚