Hybrid in Love

18. Fejezet - Régi ismerős

2041.05.07.

Régóta nem keltem már ébresztőre, de ma újra megtörtént, ugyanis folytatjuk a nyomozást az eltűnt gyermek ügyében. Connor megkért, hogy segítsek továbbra is, mert a múltkor is jól ment.

Már fel voltam öltözve és kint ültem a kanapén. Éppen olvastam a telefonomon, amikor Connor félig-meddig éberen, a szemét dörzsölve kisétált a szobából.
— Napsütéses jó reggelt! — pillantottam az irányába. — Miért van az, hogy te elméletileg nem alszol, de mégis minden este úgy tűnik mintha téli álmot aludnál?
— Ilyenkor frissít a rendszerem és töltődik az akumlátorom. — felelte kissé rekedt hangon.
Connor a konyha felé lépdelt fáradtan. A hűtőt kitárva kiáltott oda nekem.
— Kérsz reggelit?
— Köszi, de most nem vagyok éhes. — ráztam a fejem. — Mikor indulunk?
— Ha nem kérsz kávét sem, akkor csak annyi idő amíg felöltözök. — zárta be a szobaajtót.
5 perccel később Connor egyenruhában libbent ki a szobából.
— Mehetünk! — nyúlt a kocsikulcsért Connor.
— Hajad? — futott végig a tekintetem rajta. — Úgy marad, kócosan?
— Hoppá! Köszi, hogy szóltál! — fordult sarkon. — Még két percet kérek.
Pillanatokon belül Connor újra megjelent az ajtóban.
— Mostmár minden szipi-szuper. — simított végig játékosan a haján. — Lehetek a sofőrje, kisasszony?
A kezét felém nyújtotta. Még az autó ajtaját is kinyitotta előttem.
— Mi a mai program? — figyeltem, ahogy Connor beindítja az autót.
— Felkutatni a másik Androidot. — pörgött sárgán a LED-je. — Megtudni minél több információt a gyermekről, ha úgy adódna kihallgatásra behozni az őrsre. Csendesen bólintottam.
— Tudjuk már hova kell mennünk? — néztem a GPS-re, amin nem volt célpont kijelölve.
— Még nem. — koncentrált teljesen az útra.
— Akkor majd én. — érintettek meg a halántékom.
RT600 Android tartózkodási helye:
A szemem előtt Detroit térképén egy kis, pulzáló pont tűnt fel. Az autó GPS-éhez értem.
Adatok transzportálva
— Köszönöm Dewey! — vettem le a kezem a homlokomról.
— Add át neki az én köszönetemet is. — csúsztatta óvatosan egyik kezét a combomra. — Mi leszünk a következő Sherlock és Watson.
— Egész jól hangzik. — fogtam ujjaim közé az állam. — Anderson és Ramson.
— Anderson? Végül is már az is lehetnék. — emelte meg szemöldökeit Connor. — De lehetnénk Mr. és Mrs. Anderson is.
Elgondolkodtam, milyenek is lennénk, mint egy nyomozó páros. Közösen, mindent tudva, mindent együtt csinálva. Bármit meg tudnánk osztani egymással, akár gondolatban. Nagy siker lehetne.
— Te is? — visszhangzott Connor hangja a fejemben.
— Mi én is? — húztam össze a szemöldököm.
— Te is azon gondolkoztál milyen lenne együtt dolgozni? — szinte olvasott a gondolataimban.
— Neked nem nyomozónak kéne lenni. — húztam félmosolyra a szám. — Hanem gondolatolvasónak.

Odaértünk a címhez, amit Dewey kiderített. Egy kicsit lepukkant ház volt, de azért a minimalista életkörülmények megvoltak. Ugyanakkor, ha valaki megkérdezte volna, hogy szerintem él-e itt valaki, kapásból rávágtam volna, hogy nem. Most viszont biztosan tudhattuk, hogy itt van akit keresünk.
Connor az ajtó mellett szorosan megállt, pont nem volt látható, ha valaki kinyitotta az ajtót. Bekopogtam, az ajtó égtelen nyikorgások között kinyílt, mögötte pedig a szőke Android állt és úgy bámult rám, mint aki kísértetet látott.
— Te ki vagy? — maradt tátva a szája. — És miért vagy itt?
— Szia, Kiki vagyok. — nyújtottam udvariasan a kezem, a lány zavartan megfogta. — Ashley mondta, hogy téged keresselek.
— Van ott valaki? — bökött a fejével Connor irányába. — Gyere elő!
Connor lassan kilépett a takarásából.
— Nines? — kúszott meglepett mosoly az Android arcára. — Connor?
— Akkor tényleg te vagy Chloe. — rázta a fejét Connor miközben az ajkaiba harapott. — Bejöhetünk?
Az Android beinvitált minket a lakásba.
— Miért kerestek? — próbálta leplezni rettegését Chloe.
— Csak fel szeretnénk tenni pár kérdést. — mosolyogtam biztatóan.
— Gyertek, üljetek le. — tárta ki a karját Chloe, az asztalra mutatva.
— Ismered őt? — Connor tenyerén Ashley holografikus arca rajzolódott ki. — Ashleynek hívják.
— Igen ismerem, a legjobb barátnőm. — bólintott komolyan Chloe. — Történt valami vele?
— Azon kívül semmi, hogy gyermekrablás és illegális kék vér kereskedelem gyanújával vádat emeltek ellene. — próbálkozott a megfélemlítéssel Connor.
Nem tűnt okos ötletnek. A komor arcú Android lány LED-je vörösbe úszott át. Connor szemébe néztem és megráztam a fejem.
— Figyelj, Chloe! — érintettem meg az asztalon pihenő kezét. — Ashley azt mondta te tudod, hogy mi történt ezzel a kisfiúval.
Connor újra a tenyerét mutatta Chloenak.
— Ashley nem tud visszaemlékezni az eseményekre, megsérült a memóriája. — görbült lefelé a szám. — De te még segíthetsz rajta. Ha tudsz valamit kérlek mondd el, Ashley érdekében!
— Mit szeretnétek tudni? — bambult maga elé mereven Chloe.
— A legfontosabb az lenne, hogy megtudjuk hol van. — eresztettem el egy gyenge mosolyt. — Feltehető, hogy baja esett.
— Nem tudom hol lehet. — rázta túlságosan hevesen a fejét. — Pár napig nálunk volt, de utána Ashley elvitte.
— Nálunk? — kapta fel a fejét Connor. — Ki lakik még itt?
— Én nem, csak, hát — dadogott az Android.
— Chloe!
Egy éles gyermek sikoltás törte meg Chloe mentegetőzését. Connorrel összenéztünk, majd mindketten Chloera, aki akkora már ránézésre nem sok lélekjelenléttel rendelkezett.
Leghamarabb én kaptam észbe és futólépésben a lépcső irányába szaladtam.
— Kérlek ne! — kiáltott utánam könnyek közt Chloe.
Felpattant és utánam rohant.
— Mindent elmondok. — kapta el a karom. — Csak előtte hadd nézzem meg mi történt vele!
Felszaladt a lépcsőn és benyitott jobbra, az első ajtón.
— Mi történt, kicsim? — lépett be a szobába.
— Ott egy pók a falon! — hallatszott a gyermek ijedten remegő hangja.
Visszaültem Connor mellé a kopott faasztalhoz.
— Szerinted fog vallani? — néztem Connorre.
— Eléggé kétségbeesett ahhoz, hogy beszéljen. — vélte Connor. — Az a kérdés, hogy igazat fog-e mondani.

Chloe lassan lépkedett le a lépcsőn.
— Szóval. — pillantott rá Connor, az a tipikusan vallatós tekintet volt fellelhető a szemében, amivel nem szívesen találkoznék szembe. — Várjuk a magyarázatot.
Chloe lehajtott fejjel leült az asztalhoz, velünk szembe. Kifújta a levegőt ezzel is próbálva enyhíteni a stresszt, ami körülvette. Ujjait összekulcsolva az asztal tetején pihentette kezeit. Felpillantott, mind kettőn szemébe nézett, majd belekezdett:
— Szeretnék beismerő vallomást tenni.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Ti mit gondoltok a játékban szereplő Chloeról? Nekem személy szerint, az egyik kedvencem volt.😊
Köszi, ha elolvastad! Legyen szép napod!🌼