Hybrid in Love

22. Fejezet - Toxikus házasság

— Jó napot! — nyitott ajtót egy rövid hajú, fiatal nőcske. — Miben segíthetek?
— Jó napot, Detroiti Rendőrség. — vette elő Connor a jelvényét, majd rám pillantott.
Hirtelen észbe kaptam és én is előkaptam a gyakornoki jelvényem.
— Fáradjanak beljebb. — nyitotta tágasabbra az ajtót a hölgy.
Beléptünk a házba. Egyszerű, vidám lakás. A nappali, az étkező és a konyha egybenyíló. A nő a előbbibe kísért minket, középen kisasztal, két oldalt kanapé. Connor helyet foglalt a jobb oldali kanapén, követtem. Útközben egy szemüveges férfi is csatlakozott hozzánk, ő és a hölgy a szemben lévő kanapén foglaltak helyet.
— Alapos gyanúval, gyermek- és Androidbántalmazás ügyében nyomozunk. — kezdett bele a mondandójába Connor. — Maguk Mr. és Mrs. Clark?
— Igen, mi vagyunk. — felelte a férfi. — Miben segíthetünk?
— Ez a gyermek a maguké? — mutatta a tenyerét Connor, amin Kevin volt látható. — A nyilvántartásban Kevin Clark néven szerepel, az állandó tartózkodási helye pedig itt van.
— Igen ő a mi gyermekünk! — vidult fel az asszony. — Hol találták meg? Ashley is vele volt?
— Asszonyom félek, hogy elhamarkodta a nagy örömködést. — szólaltam meg. — Ashley vallomása és Kevin emlékei alapján, magukat vádolják bántalmazással.
— Ez felháborító! — karolta át a feleségét a pasas. — Mi ilyet nem tennénk!
— Minden esetre felszólítom magukat, hogy jöjjenek be velem az őrsre. — állt fel Connor. — Ha nem működnek együtt kénytelen leszek erőszakot alkalmazni.
— Nem, ez teljesé... — a felesége félbeszakította a férfit.
— David, kérlek! — fogta meg a karját. — Természetesen együttműködünk.
— Kérem kövessenek. — pillantott az ajtó felé Connor.
A partnerem a járőrautó hátulsó ajtaja felé irányította a házaspárt, akik be is szálltak a hátsó ülésre. Connor rácsatlakozott az autó rendszerére és a GPS-en kijelölte az őrs címét helyszínnek.
Elindultunk az úton, lassan kiértünk a lakóparkból és a kis, kertes házakat felváltották a magas, monoton tömbházak.
— Hogy hallgatjuk ki őket? — csatlakoztam rá Connorre.
— Enyém a férfi, nem lesz könnyű, de az ingerültek könnyen elszólják magukat. — húzta félmosolyra a száját. — Tiéd az asszony, igazi anya, de múltkor is ügyes voltál ez sem lesz nehezebb.
— Szerinted mit fognak mondani? — érdeklődtem a megérzéseiről.
— A férj teljesen ideges lesz, tagadni fog. A nyomás miatt könnyen sarokba tudom majd szorítani. — harapott az ajkába Connor. — A nő vallhat a férje ellen is, de akár maga ellen is. Akárhogy is tesz ő nem fog sokáig hallgatni.

Connor leparkolt közvetlenül az őrs előtt, ahonnan egyből a kihallgató szobákba vittük a gyanúsítottakat. Connort Hank és Nathan, engem a Gavin és Nines páros kísért el a kihallgatásra.
Kaptam egy tabletet, hogy a bizonyítékokkal szükség esetén szembesíteni tudjam a gyanúsítottamat.
— Mrs. Clark, figyeljen, maga szereti ezt a gyermeket, nem igaz? — gyakoroltam nyomást rá.
— El sem tudod hinni mennyire. — tegezett le.
— Akkor miért bántotta? — ráztam a fejem. — Miért hagyta, hogy a férje bántsa?
— Féltem, én is féltem! — folytak le arcán a könnyei. — David régen nem volt ilyen erőszakos, ilyen hirtelen. Kevin előtt néha engem is bántott, de csak ritkán ütött meg, inkább szóban.
— Akkor miért maradt mellette? — faggattam.
— Mert szeretem. Túlságosan is, nem bírtam elhagyni! — csuklott el a hangja. — Azt hittem, hogy a gyerek miatt képes lesz megváltozni, de nem tette.
Szóval bántalmazó kapcsolatban élnek, vagy akár toxikus házasságnak is nevezhetjük. Gyakori az ilyesmi, az egyik fél számára teljesen elviselhetetlen a kapcsolat, de a másik annyira magához láncolja, hogy képtelen elengedni.
— Ashleyt mikor kezdte el verni? — tereltem más irányba a beszélgetést.
— Ashleyt Kevin után vásároltuk, hogy ő foglalkozzon a gyerekkel, amíg én és David dolgozunk. — kezdte régebbről a történetet Mrs. Clark. — Egyből megtalálták a közös hangot. Én hiába próbálkoztam, Kevin Ashleyt mindig is jobban szerette.
— Maga nem is próbálta megvédeni Kevint a párjától? — próbáltam előrrébb jutni.
— De, egyszer próbáltam, de David engem is megütött, a szám teljesen felszakadt. — tette két ujját a szája széléhez. — A szívem is szétszakadt, amikor verte azt a szegény gyermeket, de nem mertem közéjük állni.
— Ashleyt miért bántalmazta Mr. Clark? — tapogatóztam.
— Ő minden áron meg akarta védeni Kevint. Sokszor inkább elé állt és tűrte, de nem engedte, hogy Kevint érjék az ütések.— harapott alsó ajkába az asszony. — Titkon mindig is reméltem, hogy egyszer valahogy sikerül elszökniük, ha már nekem nem volt erőm.
— Soha nem állt ki Ashley és Kevin mellett? — értetlenkedtem.
— De, Ashley sebeit mindig leápoltam. Továbbá sokszor inkább elküldtem őket otthonról, amikor éreztem, hogy az uram ingerült. — bólintott keserű mosollyal az ajkán. — Tudom, hogy sokkal többet kellett volna tennem, de képtelen voltam. Tudom, gyenge vagyok és lelketlen.
— Nem, maga nem az, hiszen mindent megpróbált. — vettem fel a szemkontaktust a nővel. — Hogyan szökött meg Ashley Kevinnel?
— Egyik este, a hátsó ajtón próbáltak kiszökni. — pislogta vissza a könnyeit. — Miközben Ashley a kulcsot kereste, levert egy üvegpoharat. Felébredtem rá, lementem a lépcsőn és kinyitottam nekik az ajtót.
— Maga segített megszökni Ashleynek a gyermekkel? — nem hittem a fülemnek.
— Még a hátsó ajtó zárát is tönkretettem, hogy úgy tűnjön, mintha az ajtót kirúgva menekültek volna el. — mosolyának sarkában egy könnycsepp folyt végig. — Ashley hálálkodott és megígérte, hogy David még véletlenül sem fog tudni arról, hogy segítettem nekik.
Végigpörgettem magam előtt Kevin emlékképeit. Mégsem találtam köztük sehol azt, amiről Mrs. Clark beszélt, semmiféle emlék nincs a szökés pillanatáról. Csak az, amikor Ashley elhozza a szobájából Kevint. A következő pedig már az, hogy a koromsötét utcán szaladnak végig.
— De ez nem volt benne Kevin emlékeiben, pedig neki nem volt emlékezetkiesése. — zavarodtam össze. — Hacsak Ashley ki nem törölte a memóriájából ezt a részt, nehogy megtalálja Mr. Clark!
— Ezt már nem tudhatom. — csóválta a fejét Mrs. Clark.
— Akkor erre értette, hogy a férje biztosan nem fog tudni az esetről. — húztam össze a szemem. — Hihetetlen, hogy még az ő állapotában is képes volt erre!
— Ashley nincs jól? — rémült meg az asszony.
— A memóriája teljesen tönkrement, nem emlékszik szinte semmire, csak a bántalmazásokra és Kevinre. — néztem csalódottan a nő szemeibe. — De még időben jó helyre helyezte Kevint. Most egy szerető Android családban van.
Az ablak felé néztem tudván, hogy Nines, aki Kevin új apukája éppen a túloldalon hallgatja a beszélgetést.
— Hál' Istennek! — sóhajtott a hölgy. — Én nem kérem őt vissza. Ha boldog ott, ahol van, én nem akarom onnan elvenni.
— Értem, de ez már nem az én hatásköröm. — álltam fel a székből. — Köszönöm a közreműködését, sokat segített.
— Én köszönöm, hogy végre véget vetnek ennek az egésznek. — nyújtotta a kezét.
Megráztam, majd átsétáltam az üveg másik oldalára.
A fülkében Nines elismerő mosollyal az arcán ült, számított a sikeres végkimenetelre. Örülök, hogy nem kellett csalódnia bennem. Gavin arcán viszont erőteljes meglepődöttséget észleltem. Cseppet sem lepett meg, hogy nem hitt bennem.
— Amikor a bádogdoboz és öcsike azt mondta, hogy zsigerből kihallgatsz bárkit, nem gondoltam volna, hogy igazuk van. — tapsolt meg. — Ha kitanulod a szakmát, lehetnél a partnerem.
— Köszönöm, de azt hiszem már megelőztek. — mosolyogtam kacéran.
— Szóval mégis felszedett a műanyagdarab, hát ezt nem hiszem el! — nevetett szarkasztikusan.
— Az lehetetlen. — állt mellém Nines. — Connor nekem egy Android lányról áradozott, és a programot úgysem tudja áttörni.
— Jaj Kilencke, tudhatnád már, hogy a szerelemben nincs határ. — nézett Gavin kicsinylően az Androidra.
— Abban viszont Gavin mellé kell állnom, hogy jó páros lennétek. — pillantott Gavinre Nines. — De ez ugyebár nem lehetséges.
— Félreértettél mosógép! — rázta erőteljesen a fejét Gavin. — Egy szóval sem mondtam, hogy jók lennének együtt! Csak azt, hogy a tesókád teljesen bele van esve, amit valahol meg is értek.

Megnyugtatott, hogy csak Gavin gyárt elméleteket, még ha most kivételesen igaza is van. Amíg Nines észérveket tud ellene felhozni, addig szerintem nincs miért aggódni. De annál inkább aggaszt, hogy milyen Android lányról beszélt Nines. Talán csak egy alibi volt, de mi van, ha Connor nem is engem szeret. Vagy van neki más is, esetleg megcsal. Elképzelhető, hogy jól éreztem álmomban és valami negatív következik?

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Talán valamivel komolyabb hangvételű lett ez a fejezet, de a témája minden esetre sokszor tabu. Szeretem az ilyen témák határait feszegetni, de ez már feltűnt szerintem.😌
Nektek tetszenek az ilyesfajta fejezetek, vagy hanyagoljam inkább?
Köszi, ha elolvastad! Legyen szép napod!👋