Hybrid in Love

1. Fejezet - Hétfő reggel

2041. 04. 02.

A mai napom is ugyan úgy indult, mint a többi.
Már sokadszorra csaptam le a zúgó telefonom, amikor is megláttam az időt. 6:45 volt, ami azt jelentette, hogy 15 percem maradt összekapni magam.
Kipattantam az ágyból, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, elpakoltam a kajámat, amikor eszembe jutott, hogy még nem köszöntem el anyukámtól.
Éppen a konyha felé vettem az irányt, amikor is meghallottam, hogy valakivel beszél. Eleget tanultam már tőle és Apától ahhoz, hogy jól le tudjam fülelni. Ki tudtam venni a beszélgetésből, hogy munkaügy, egy Androidról van szó és arról, hogy csak ideiglenesen fog folyni valamilyen folyamat.
Amikor a beszélgetésnek vége lett, bementem a konyhába, hogy diszkréten kikérdezzem anyukámat.
— Szia Anyu! Indulok, nem szeretném, megváratni Annát! — mondtam, elterelés képpen.
— Rendben Kincsem, menj csak. — felelte ki sem zökkenve a teendőiből.
— Egyébként ki volt az az előbb? — próbáltam kiszedni belőle valamit.
— Csak a kapitány, egy hét múlva elhelyeznek nálunk egy Android detektívet, ugyanis erre akad munkája.
— Értem, biztos jó buli lesz! — feleltem izgatottan. — Szia Anyu!
— Szervusz, legyen szép napod!

Már lassan Annáék utcájához értem, távolról láttam, hogy kint várt rám. Gyorsan elindultunk a buszhoz, amin Anna elmesélte a hétvégéjét. Megérkezve a gimihez leszálltunk.
— Na és felétek miújság? — érdeklődött Anna.
— Képzeld, ma reggel Anyu mondta, hogy egy hét múlva érkezik hozzánk egy Android detektív. — meséltem izgatottan Annának.
— Lehet, hogy pont Ő lesz az? — kérdezte ravaszul Anna.
— Az szinte lehetetlen! — jelentettem ki, de azért elgondolkoztam rajta, hogy lehetséges-e...
Kanadában élünk, itt járok gimibe, dráma szakos vagyok, ugyanis színész vagy énekes szeretnék lenni, de nem kizárt a nyomozói pálya sem.
Ez a bizonyos "Ő" egy Androidot takar. 2041-et írunk három éve szabadok az Androidok, én 13 éves voltam a lázadáskor. Emlékszem a TV-ben láttam egy Android tüntetőt - szerintem a lázadás egyik fő kirobbantója lehetett -, utána nagyon sokszor álmodtam vele, még a mai napig is, sokszor nagyon érdekes, de néha eléggé aggasztó álmaim is voltak. Az Android férfi volt, fiatal, magas, sötétbarna hajú és mesés mogyoróbarna szemei voltak. Aránylag helyes és volt benne valami megkapó!

Miközben ezen ábrándoztam, észre sem vettem, hogy elértünk a termünk ajtajáig. 7:32 van, ma nincs sok órám és a délutánt Annával töltjük, nálam.
A teremben levetődtem a helyemre, mellém Anna. Írtam egy SMS-t Anyunak, hogy megérkeztünk.
— Jó reggelt a hölgyeknek, szervusz Királylány! — érkezett meg Jeremy is.
— Jeremy! Kérlek hagyjuk ma egymást kölcsönösen békén, rendben? — kértem fáradtan.
Jeremy az osztály bájgúnárja. Hatalmas az egoja, szemtelen, szívtipró - tudjátok, mint az elcsépelt coming of age filmekben, még úgy is beszél! -, szerintem nem kell részleteznem.
— Tudod Királylány, nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy rád nézzek! — egyre közelebb hajolt hozzám. — Bárcsak minden reggel melletted ébredhetnék.
— Jeremy, fejezd be! Most! — kiáltott rá Anna.
— A szolgálólány csendben van! — vágott vissza Jeremy. — Viszont a Királylány suttoghatna a fülembe dolgokat! — mondta pofátlanul, szinte már felborítva a székemet.
— Hagyd békén! — kiáltott rá Derek.
Derek a legjobb fiú barátom, Anna alakulóban lévő barátja. Mindig ott van, ha szükségem van rá. Pici korunktól ismerjük egymást, a szüleink is barátok, mintha a bátyám lenne.
— Megjött az udvari bolond is! — folytatta Jeremy. — Kopj le, dolgom van Őfelségével!
Ekkor Derek tenyere hatalmasat csattant Jeremy arcán.
— Azt mondtam, hogy hagyd békén! — mondta neki tagoltan.
— Ezt még megbánod! — mondta lángoló arccal, majd elment.
Szorosan átöleltem Dereket.
— Köszönöm! - mondtam hálálkodva.
— Semmiség, kijárt már neki ez a pofon. — felelte Derek.

Majd becsöngettek.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Hogy tetszett az 1. fejezet? Kérlek írjátok meg a véleményeteket, min változtassak, mi jó úgy, ahogy van.
Köszi mindenkinek, aki elolvasta!❤️