Hybrid in Love

9. Fejezet - Dewey aktiválva

*Vacsora közben*

— Connor. — szólította meg apa. — Valamikor mész vissza Detroitba?
— Zavarok? — bizonytalanodott el az Android.
— Dehogy is! — rázta hevesen a fejét apukám. — Nagyon örülünk, hogy itt vagy. De gondoltam valamikor biztosan hazalátogatsz.
— Igen fogok menni. — bólintott Connor. — Május 2.-án, az ügy átbeszélésére.
A dátum hallatán felkaptam a fejem.
— Mennyi ideig leszel távol?
— Egy-másfél hétig. — felelte Connor.
Pont beleesik a tavaszi szünetbe. Ami azt jelenti, hogy Connor nélkül kell töltenem a szünetet vagy azt, hogy... Anya rámpillantott én visszanéztem rá azzal tipikus nézéssel, amikor valamit szeretnék.
— Mondd. — kérdezte, de szerintem ő is tudta mit akarok.
— Elmehetek Connorrel? — elővettem legaranyosabb boci szemeimet.
— Kislányom, Connor munkaügyben megy. Tudom, hogy mennyire szerettél volna mindig is ellátogatni Detroitba, de szerintem nem ez a legmegfelelőbb alkalom. — rázta lemondóan a fejét édesanyám.
Összenéztünk az Androiddal, aki elmosolyodott.
— Mellesleg, én is gondoltam arra, hogy az engedélyetekkel elvinném magammal Kikit. — intézte a szavait a szüleimhez.
— De tényleg nem zavarna? — nézett anyukám aggódva ránk.
— Nem. — csóválta fejét az Android. — Ti befogadtatok engem, így legalább én is be tudnám mutatni őt otthon. És ha tényleg ilyen nagy vágya a kishölgynek eljutni Detroitba, akkor ez a legkevesebb. — mosolygott rám.
— Az elkövetkezendő két hét sűrű lesz. — nézett maga elé anya.
— Ez azt jelenti, hogy mehetek? — ragyogott a szemem.
— Ha mind a ketten ennyire szeretnétek, nincs ellene kifogásunk. — nézett apára, aki bíztatóan bólintott.
— Ezaz! — majd felrobbantam az örömtől. — Köszönöm!
— De akkor nagyon össze kell szedned magad!
— figyelmeztetett apukám. — Útlevelet kell csináltatnunk, ruhákkal fel kell készülnünk.
— Mindent meg fogok csinálni! — ígértem meg.
Hihetetlenül örültem. Nem csak azért, mert már gyerekkori álmom, hogy kijussak Detroitba, hanem, mert talán így több mindent megtudhatok a hybridségről. Tudom hogy így nagyobb veszélynek is leszek kitéve, de vállalom, mert hajt a kíváncsiság. És talán még jobban bele tudok kóstolni a nyomozói életbe. Ki tudja? Lehet, hogy elmegyek nyomozónak.
Felpattantam, jó szorosan megöleltem anyát és apát. Aztán Connornek a nyakába borultam.
— Köszönöm! — suttogtam a fülébe.
— Érted bármit! — éreztem a hangján, hogy mosolyog. Visszaültem a helyemre és folytattuk az evést.

Miután megettük a vacsorát, elindultam befelé a szobámba, de hirtelen megtorpantam.
— Majdnem elfelejtettem! — fordultam meg. — Connor, segítesz a háziban?
— Ha szükséges. — nézett rám furán.
Megragadtam a csuklóját és húzni kezdtem a szobám felé. Bezártam az ajtómat és még a kilincset is felhúztam, úgy hátha nehezebb kinyitni. Connort az ágy felé húztam és rálöktem.
— Kezdesz megijeszteni! — váltott vörösre a LED-je. — Valamiért úgy érzem nem a házi feladatodról van szó.
— Jól érzed.
— Mit szeretnél? — nézett rám rémülten.
— Nyugi már! — nevettem. — Biztos lehet nekem abból előnyöm is, hogy hybrid vagyok. Segíts, mi lehet az?
— Hát, talán tudod az épségedet diagnosztizálni, ha mondjuk valamid eltörik vagy hasonló, azt jelzi a rendszer. — a LED-je sárga lett. — Vagy a Bluetooth-os kapcsolat más Androidokkal. De ezeket aktiválni kell.
— Ez a Bluetooth-os kapcsolat izgin hangzik! — mondtam várakozva. — Mesélj még!
— Ennek igazából az a lényege, hogy rá tudsz kapcsolódni Androidokra érintés nélkül és ők is rád. Természetesen, ha ezt jóváhagyod nekik. — vázolta fel. — Ergo így hallhatjákok egymás gondolatait.
— Ezt hogyan lehet aktiválni? — érdeklődtem.
— Ha ideadod a kezed máris megcsinálom. — nyújtotta felém a kezét. — a diagnosztizáló programot is bekapcsoljam?
— Jól jöhet még. — vontam meg a vállam.
Megfogtam Connor kezét. A bőr megint fokozatosan levált a kezemről, lehunyta a szemét, én követtem. Elég furcsa érzés kerített magába, elkezdtem elveszteni az egyensúlyomat, szédültem. Mikor Connor elengedte a kezemet majdnem hátraestem, de ő szerencsére elkapott.
— Minden oké? — féltő szemei rám pillantottak.
— Igen. — bólintottam. — Sikerült?
— Igen, próbáld ki!
— Hogy kell? — néztem rá tudakozva.
— Várj, segítek. — kettőt pislogott. — Látod?

Egy kis holografikus ablak jelent meg előttem:
"Engedélyezed, hogy az RK800 — 313-248-317-51 modell rád csatlakozzon?"
Csupán rágondoltam a válaszra és már el is fogadta.
— Hallasz?
Connor hangja visszhangzott a fejemben.
— Igen, hallak! — feleltem.
"Az RK800 — 313-248-317-51 modell lecsatlakozott rólad."
ugrott fel újra a kis ablak előttem.
— Pislogj kettőt! — utasított Connor.
Megtettem. Megint az ablak jelent meg:
"Melyik modellre szeretne csatlakozni?:
• RK800 — 313-248-317-51 modell"
Megint gondolatra aktiválta.
— Ügyes vagy! — hallottam Connort újra.
— Most kapcsold ki az állandó engedélykérést a részemről és a lecsatlakozási értesítéseket!
— Hogyan? — kérdeztem.
— Csak gondolja rá!
"Csatlakozás állandóan engedélyezve RK800 —313-248-317-51 modellnek, lecsatlakozási értesítések kikapcsolva"
Jelent meg a ablakocska újból.
— Most próbáld ki a diagnosztizálást! — bíztatott Connor. — Érintsd meg a halántékod ott, ahol nekem a LED-em van!
Megérintettem.
"Minden alkatrész és testrész sérületlen, vírus nem található."
A kis ablak volt az, újra.
— Sikerült! — adtam egy pacsit Connornek. — Viszont nevezzük el valahogy a rendszerem, de legalább ezt a kicsi értesítés ablakot.
— Mit szólnál a Deweyhoz? — nézett rám Connor.
— Dewey, ez aranyos! — mosolyodtam el.
"A rendszered neve mostantól: Dewey"
Jelent meg az ablak, vagyis Dewey.
— Úgy látszik neki is bejön az új neve! — kacagtam fel.
— Akkor mostmár tudunk úgy beszélgetni, hogy nem kell kimondanunk? — néztem Connorre kérdőn.
— Pontosan. — bólintott.
— Biztos sok hasznát vesszük majd. — jelentettem ki.

Nagyon szuper eddig ez a hybrid élet.
El sem hiszem! Nem sokára utazok Connorrel Detroitba, tudok telepatikusan beszélni Androidokkal. Szerintem ennél elképzelhetetlenebb események még soha nem történtek velem ilyen rövid időn belül!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Ma egy kicsit leírósabb fejezetet hoztam, remélem tetszik majd. (Talán kicsit unalmas is lett.)
Köszi, ha elolvastad! Legyen szép napod!💜