Hybrid in Love

8. Fejezet - Mi vagyok én?

— Ez nem lehet! Mit tettél velem? — kérdeztem riadtan.
Ahogy elrántom a kezem a bőrréteg lassan visszakúszik rá.
— Szóval, ezért küldtek ide... — sokkolódott le Connor.
— Mi? Te ezt tudtad? Miért lennél itt miattam? — könnybe lábadt a szemem, teljesen kétségbe voltam esve.
— Várj! Hadd magyarázzam me... — elfutottam a szobámig.
A falnak dőltem és összeroskadtam. Nem értettem mi van velem, nem értettem ez hogyan lehetséges. Nem lehetek Android, a vérem vörös, de mégis, a karom műanyagból van. Hasonló gondolatok jártak a fejemben, közben pedig hagytam, hogy a sírás és a pánik teljesen átvegye a testem felett az irányítást.
Connor lépett be a szobámba. Mellém lépett, és szorosan átkarolt. Ellöktem magamtól.
— Kérlek, ne haragudj rám! — a szeme fátyolos volt. — Nem tudtam, hogy ez lesz, nem tudtam, hogy te vagy az! Nem akartam rád csatlakozni.
— Ki vagyok én? — néztem rá értetlenül. — Kérlek ne titkold el előlem, mondj el mindent!
— Te vagy a Hybrid. Ez az jelenti, hogy nem vagy teljesen ember, ugyanis vannak robotikus testrészeid vagy szerveid.
— De hiszen ilyen emberből több van, olvastam róluk. — még mindig nem volt tiszta a kép előttem.
— Igen, de neked valószínűleg nem csak a tested részei vannak robotizálva, hanem az agyad egyes részei is.
— De hát arról tudnék, nem? — akadékoskodtam. — Akkor szuperokos lennék és úgy látnám a világot, mint egy 40 évvel ezelőtti videójátékban. Vagy ez csak a filmekben van így?
— Nem, ez nem ilyen. — mosolyodott el. — Vagyis ilyen, de ahhoz aktiválni kéne az agyad azon részeit, vagyis inkább fel kéne erősíteni a használati előnyeit.
— Ez mit takar?
— Ha megengeded, hogy újra hozzád érjek, akkor meg tudom mondani. — mutatta fel a tenyerét.
Kinyújtottam felé a kezem, ő megfogta. Néztem, ahogy a bőr eltűnik róluk. Connor LED-je sárgán kezdett villogni.
— Az egyik alkarod teljesen ki van cserélve, térded és az alsó ajkad egy-egy pontja, a füleidben minimális elváltozás van, pici hang-processzorok, és a tüdődben van egy rész és a torkodban is. — sorolta. — Az agyadnak két területe van robotizálva. Az önvédelem, azaz a támadási funkciók és az egészséges félelem, a "józan ész", tehát a korlátok megszabásáért felelős agyterület.
— De neked ehhez az egészhez mi közöd van? — egyre inkább kezdtem látni a háttérsztorit.
— Én utánad nyomozok. Az lenne a feladatom, hogy elvigyelek magammal Detroitba, és átadjalak a kapitánynak, aki valószínűleg a CyberLifenak adna tovább téged. — gondolkodott logikusan. — És ha felerősítik az önvédelemért és lecsökkentik az egészsége félelemért felelős területek használatát, akkor, — félbeszakítottam.
— Akkor belőlem egy tökéletes gyilkológépet tudnának csinálni. — értettem meg végre. — De minek kellene ez nekik?
— Ez az, amit én sem tudok. — gondolkozott Connor, a LED-je vörös volt. — De nem hagyom, hogy ezt tegyék veled! — fogta meg az arcomat mindkét kezével.
— Akkor nem adsz fel nekik? — haraptam bele a számba.
— Dehogy adlak! Ilyen meg se forduljon a fejedbe! Soha nem lesz fontosabb nálad egy ügy sem, érted? — húzta végig egyik ujját a számon.
Megtalálta azt a pontot, ami ki volt cserélve, mutatóujjáról eltűnt a bőr, ő pedig elmosolyodott.
— De azt még mindig nem értem, hogy az hogyan lehetséges, hogy én erről nem tudok. — forgattam a fogaskerekeket. — Eddig úgy tudtam, hogy műtétem sem volt soha.
— Voltál valaha betegség miatt több ideig kórházban?
— Nem emlékszem ilyesmire. Vagyis de, egy esetre. Influenzás voltam magasabb, mint 40 fokos lázam volt, a torkom be volt gyulladva. Anyáék nem beszéltek nekem erről soha, de egyszer félálomban hallottam mikor a doktor valamin vitatkozott egy doktornővel, annyit hallottam belőle, hogy „Ez a gyermek, majdnem meghalt, pont most?" — borzongtam bele a gondolatba. — És biztos vagyok benne, hogy nem csak halucináltam. Egyszer, amikor a szüleim veszekedtek, anya elszólta magát: „Ez a gyerek majdnem meghalt, te el tudtad volna azt viselni?" — csengtek fülemben a mondatait. — Lehet akkor történt, ugyanis nagyon sok mindenre nem emlékszem.
— Ez reális lenne. A tüdő és a torok rendben is van. — bólintott rá Connor. — De akkor miért cserélték ki a karod, a füled és a térded.
— Térdproblémáim gyerekkorom óta voltak. — ecseteltem. — Nagyon betegeskedő gyerek voltam, sok antibiotikumot szedettek be velem, és a térdemben az ízületek tönkrementek. Valószínű, hogy azért tették helyre. — vettem egy nagy levegőt és folytattam. — A fülem volt szinte mindig begyulladva és emiatt sokat is károsodott, szerintem ezért van "megszerelve".
De az agyamra még mindig nincs magyarázat.
— Lehet, hogy volt valamilyen veled született betegséged vagy rendellenességed, ami csak ott derült ki és muszály volt segíteni rajtad. — dobta fel a lehetőséget Connor. — De akkor erről a szüleid se tudnak?
— Nem hiszem. — szomorodtam el. — Hogy fogom elmondani nekik?
— Sehogy! — vágta rá Connor. — Nem tudhatnak róla, titokban kell tartani!
Mélyen a szemembe nézett. Ennek a tekintetnek bármit megtettem volna, és akármit elhinnék. Egyre közelebb hajolt hozzám, miközben végig a számat nézte. Már majdnem megcsókolt, amikor valaki rátenyerelt a csengőre. Már el is indult, hogy kinyissa az ajtót, amikor elkaptam a karját.
— Akárki is az, ennyit azért tud várni! — húztam vissza és megcsókoltam.
— Vissza hugi üzemmódba! — szólt rám játékosan.
— Igenis, vettem! — tisztelegtem.
Mindketten elnevettük magunkat. Connor elment, hogy kinyissa az ajtót, én pedig a konyhába indultam. Kiszáradtam a sírásban.
— Szia Connor! — hallottam anyukám hangját. — Kiki?
— A konyhában. — mutatott a helyiség felé Connor.
— Szia Kicsim! — ölelt meg anya. — Minden oké?
— Persze, miért kérdezed? — a hangomon talán kicsit hallható volt a enyhe rémültség.
— Csak úgy általánosságban. — vonta meg a vállát anyukám.
— Persze-persze, minden rendben. — mosolyogtam anyára, majd egy gyors pillantást vetettem a mögötte álló Connorre.
Minden rendben, ma még csak meg akartak erőszakolni és kiderül hogy egy félig ember félig Android izé vagyok, akiből egy tökéletes gyilkost akar csinálni a világ legnagyobb vállalata. — gondoltam magamban. — Minden a legnagyobb, hétköznapi rendben van.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Hát szerintem ez a rész annyira nem lett izgalmas, de ezt döntsétek el ti!
Köszi, ha elolvastad! Legyen szép napod!💖