Hybrid in Love

36. Fejezet - Coming out

2041.06.11.

Már bepakoltuk a bőröndöket a busz csomagterébe és kerestük a helyünket a buszon. Négyes fakkok voltak. Az egyikben helyett foglalt a kis triónk és egy a Jessica nevű, vöröses-szőkés hajú, meseszép lány. Elég sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy a szülei még tizenhárom éves korában elváltak és az apukája Detroitban él. Nem mellesleg, jövőre egy egyetemre fogunk járni. Csak ő nem előkészítős, hanem már az első félévét fogja kezdeni, mivel most fejezte be a középsulit. Mintha egy igazi tündér lett volna, vagy egy angyal! Elragadó, lágy hangú, gyönyörű, és még ki tudja meddig sorolhatnám.
Amikor egy pillanatra oldalra tekintettem, mindig Anna ravasz, kacéran csillogó szempárja köszöntött - és az ablakpárkányra támasztott fejű Derek, aki éppen aludt -, amiket próbáltam figyelmen kívül hagyni.
— Annyira jó veled beszélgetni. — mosolygott rám elbűvölően. — Elszaladok a mosdóba és folytatjuk, rendben?
— Feltétlen! — bólintottam kedvesen.
Amint Jessica pár sorral távolabb ért, Anna azonnal megragadta a karom.
— Csak nem tetszik? — villantott rám egy félmosolyt.
— Jessica? — húztam résnyire a szemem.
— Kiki, ezzel semmi baj nincs. — rázta hevesen a fejét Anna. — Mióta az eszemet tudom ismerjük egymást, és úgyis tudod, hogy tudom.
— De ha még így is lenne, honnan jöttél volna rá? — kérdeztem halkan nehogy felkeltsük Dereket.
— Mondjuk abból a táborból Tonyról, akinek "barátilag" tetszett a fiús stílusa. — húzta fel a szemöldökét. — Vagy Petráról, aki miatt mindig a kosárpálya mellé jártunk abba a borzalmas fagyizóba, mert "olyan jól játszott".
— Jó-jó győztél, igazad van! — suttogtam erőteljesen. — És Jessica szinte tényleg tökéletes, de ha még tetszene is, akkor is tudod, hogy...
Abba hagytam a mondatot, aminek egyértelmű, hogy mi lett volna a folytatása: "Tudod, hogy együtt vagyok Connorrel.„ De ezt nyilván nem mondhattam. Még jó, hogy le nem buktattam magunkat. Ezért ha még hazugsággal is, de mentettem a bőrünket, ami után rendesen gyötört is a lelkiismeret-furdalás. Még ekkor bele sem gondoltam, hogy mi lenne, ha ez Connor fülébe jutna.
— Mit tudok? — kérdezett rá a mondat végére.
— Rendben, talán egy picit csípem Jessicát. — ahogy kimondtam ez a mondatot úgy éreztem, mintha megcsaltam volna Connort. — De ő nem úgy tűnik, mint aki ugyanebbe az irányba kacsingat.
— Most komolyan Kiki, láttad a stílusát? — kerekedtek el Anna szemei. — Felhajtott szárú farmer, bő póló, ing, converse cipő, karkötők, gyűrűk, piercingek.
— Hát, talán mégis csak egy irányba kacsingatunk. — gondoltam végig. — De erről senkinek egy szót sem!
— Lakat a számon. — zárta be jelképesen a száját a barátnőm. — Pedig olyan szívesen megnéztem volna a robotzsaru arcát, amikor elmondod neki.
— Na, neki például végképp nem mondunk semmit! — hangsúlyoztam vér komolyan. — Még a végén a szüleim is megtudják.
— Szegényke, amúgy is összetört volna, hiszen beléd van esve. — biggyesztette le a száját Anna. — De megfogadom, hogy senkinek még egy fél mondatot sem ejtek erről a beszélgetésről.

Jessica alig pár perccel később vissza is ült velem szembe és Anna mellé.
— Jessica, eddig el is felejtettem megemlíteni, hogy mennyire tetszik a stílusod. — mondtam kissé elpirulva, és nem azért mert tetszett. Hanem mert szégyelltem, hogy ilyet mondok miközben párkapcsolatban vagyok.
— Oh hát, nagyon köszönöm. — láttam az arcán, hogy vette a lapot.
— Jessica, ha már a stílusnál tartunk, — kezdett bele Anna. — lehet egy intimebb kérdésem?
Tudtam, hogy ezt fogja csinálni. A szám elé tettem a kezem és halkan megköszörültem a torkom jelezve, hogy nem tartom jó ötletnek.
— Persze, nyugodtan. — legyintett a vörös. — Nem vagyok szégyenlős, bármit kérdezhetsz.
— Te esetleg nem vonzódsz a lányokhoz is? — kérdezte félénken Anna.
— Jaj, én azt hittem tudjátok! — csodálkozott el Jess. — Én biszexuális vagyok, és ezt soha nem is szégyelltem. Ugye titeket sem zavar?
— Dehogy is, sőt, — nyeltem egy nagyot. — én is hasonlóan érzek, csak én még inkább megtartom magamnak.
— Ne félj, megőrzöm a titkod! — kacsintott rám. — És ha csak segítség kell, vagy valamin nem tudsz eligazodni, én itt vagyok.
— Köszönöm, szavadon foglak. — mosolyogtam rá őszinte boldogsággal.
Köztes érzelmek között voltam. Mert egyszerre voltam boldog, amiért találkoztam végre valakivel, akivel tudok majd beszélgetni ilyen dolgokról, akár még gátlások nélkül segítséget is kérhetek. Viszont ott volt a másik oldal, ami miatt undorodtam magamtól. Még ha tudtam is, hogy csak hazudok, akkor is úgy éreztem, hogy azzá váltam, amit messze a leginkább elítéltem. Ez pedig a gerinctelen megcsaló. De aztán megnyugtattam magam, hogy ezt nem a kapcsolatom ellen tettem, hanem érte. Hiszen azért hazudok, hogy ne bukhasson felszínre a valóság. De emellett eltökéltem, hogy amint beszélek Connorrel elmondok neki mindent, az elejétől a végéig. Remélem, hogy ismer annyira, és bízik is bennem, hogy tudja, nem tenném ki őt olyan fájdalomnak, ami miatt én is elvesztettem a másokba vetett bizalmamat. Hiszen megegyeztünk, bízunk egymásban és megoldjuk a problémáinkat közösen.

Megérkeztünk a táborhelyre, kipakoltunk a buszból. A házak előtt vártuk, hogy kihirdessék, melyik osztály hányas számú házakat kapja.
— 11.d, figyelem! — tapsolt kettőt az osztályfőnökünk — Tiétek a négy fős házak, azaz az 1., a 3., a 6., a 7., és a 8. faház.
Már mindenki elindult volna valamelyik ház felé amikor még utánunk kiáltott az ofőnk.
— És mivel Jeremy hiányzik, ezért az egyik házban csak hárman lesztek. Oda pedig a 12.c-ból Jessica Clark kerül. — tette hozzá. — Mindenkinek jó szórakozást, pakoljatok ki és ismerkedjetek meg a helyszínnel. 13:00-kor ebédelünk, utána pedig választható programok lesznek.
A szememmel egyből Jessicát kezdtem el keresni - mert örültem volna, hogyha valamelyik plázacica osztálytársam helyett ő lesz a negyedik szobatársunk -, amikor Anna elég erősen oldalba bökött és a fejét balra rántotta. Követtem a jelzéseit és egyből észrevettem Jessicát.
— Jess! — intettem neki. — Nem akarnál a szobatársunk lenni?
— Pont az lett volna a kérdésem, hogy van e még hely a viskótokban. — nevetett. — Hála az égnek, hogy nem az osztályommal kellett maradnom.
— Mi is örülünk, hogy beleegyeztél! — karolta át Derek Anna derekát.
— Gyertek, pakoljunk ki. — indult el Anna célirányosan az utolsó szabad ház felé.
Ez a 6. fakuckó volt, amit el is foglaltunk.
A házikón belül, volt egy zuhanyzó, egy mosdó, két szekrény, két sima ágy egymás mellé tolva, és egy emeletes ágy.
— Szóval, ki hol alszik? — kérdezte Anna.
— Az emeletes ágyon biztos, hogy nem! — vágtuk rá Jessicával.
— Te sem bírod? — csodálkozott el. — Én nagyon tériszonyos vagyok, még ennyit sem bírok ki.
— Én csak simán nem szimpatizálok ezzel a fajta bútorral. — kuncogtam.
— Akkor ti alszotok lent, az egyszemélyeseken. — törődött bele Anna. — Te hol szeretnél, Derek?
— Nekem tökéletesen megfelel alul. — ült le. — Persze csak, ha te nem akarsz.
— Nem, én kiválóan kiélem fent a gyerekkorom hiányos részeit. — nevetett Anna. — Ilyen amikor az embernek nem vettek emeletes ágyat, mert még a rácsos ágykeretből is kiesett.
Ezen mindannyian el mosolyodtunk.

Kipakoltunk a szekrényekbe, amik két részre voltak belülről osztva. Én és Jessica osztozunk az ágyunk mellett lévőn, Anna és Derek pedig az emeletes ágy és a WC ajtó között helyet foglalón.
El is telt az idő, ezért elindultunk a másik épület felé, hogy megebédeljünk.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok! Kinek, hogy indult a suli?📚 Én speciel inspirációt kaptam, hogy újra írjak!☺️
Köszi, ha elolvastad!🌿Legyen szép napod!🌼