H E A V E N L Y | HU

2|H

Másnap, amikor felkeltem, a nap fénye kiégette a retinámat. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem húztam be a függönyt? Félre ne értsetek, imádtam, amikor a nap sugarai simogatták a bőrömet, de a szememre még szükségem van.
Csütörtök van és még mindig túl kell élnem egy egész napot a pokol legmélyebb bugyrában, de legalább ma jön haza River.

Miután megmostam a fogaimat és felvittem a bőrömre egy kis alapozót, befonytam a barna hajamot, ami már a hátsómig ért, két francia fonyásba.

Felvettem egy hosszított derekú fekete szaggatott nadrágot és egy fehér csikós pólót, ami átölelte felsőtestem minden részét. Felkaptam a bőrkabátomat és beleléptem a Nightmare before Christmas Vans cipőmbe, majd felkaptam a telefonomat és a Vans táskámat.

"Helló, drága apukám." Megpusziltam az arcát, miközben ő nyugalomban iszogatta a kávéját.

"Mi a franc ütött beléd, drága lányom?"

"Nem tudom, haver. Így keltem."

Apám felnézett majd így szólt: "Istenem, mi van ezzel a generációval és miért ilyen bipolárisak?"

"Mi van ezzel a generációval? Amikor te voltál 18, lányok úgy nyomtak ki egy dinnyét a vaginájukból, mintha mondjuk egy pattanást nyomtak volna ki." Apa egy percig csendben nézett rám, majd elkezdett nevetni.

"Na ez honnan jött?"

"A kis fekete szívem legmélyéről."

"Oh jézus, inkább menj innen. Nem hogy elkésel."

"Igen, máris megyek, de előtte mondjuk megdobnál 10 dolcsival?"

Megforgatta a szemeit és a sütis dobozra mutatott. "Ott van a sütis doboz alatt."

Kikaptam a 10 dolcsit, megpusziltam az arcát, felkaptam a kocsikulcsokat és húztam a csíkot a garázsba.
A benzin illata megtöltötte az orromat. Annyira imádom. Egész nap tudnák itt ülni és csak ezt fetizni. Na jó, ez kicsit beteges.

Kijártam a garázsból, majd miután becsukódott, elindultam a kifele vezető úton. 10 percbe telik, mire kiérek a taliga útról a főútra, ahol a forgalom már nagyban megy.

Imádok gyorsan menni, persze vigyázok nehogy balesetet okozzak, de a gyorsaság mindig is az egyik gyengeségem volt. Ha jó autóba ültetsz, nincs esély, hogy nem próbálom ki maximum mennyivel is megy a kicsike.

Rettenetes dugó volt, én pedig már untam azt a borzalmat, amit a rádióban játszottak, ezért rákapcsoltam a telefonomat az autóra. A spotify-on bekapcsoltam a MALUMA lejátszási listámat, fel is csendült az Hola señorita.
Miközben lassan haladtam és egy csomó benzint feleslegesen elégettem, énekeltem minden számot, amit a Spotify az utamba dobott.

Kemény 30 perc dugóban állás után, végre megindult a sor és 10 perc alatt be is értem a suliba.
Többnyire ilyenkor már a nagyja parkolóhely elől el van foglalva, de láttam ahogy egy fekete autó tolat ki, pont a bejárat előtt.
Rátoptam a gázra és beparkoltam a helyre, még mielőtt a kosárlabdacsapat kapitánya beállhatna oda.

Igen, én kitúrtam onnan. És igen, én leszarom.

"Csá, tesó." Köszönt Zoe, aki a szekrényem mellett ácsorgott.

"Mizu, tess?"

"Legszívesebben fejest ugranák a tetőről."

"Átérzem. A nap már kora reggel a retinámat égette, árról ne is beszéljek, mennyire fos volt a forgalom."

"Szerencsétlen. Ám, van egy meglepetésem számodra." Zoe A táskájában kutakodott, majd előhúzott két jegyet. Egyiket átnyújtotta nekem. "Boldog korai valentin napot."

"Te marha! Hisz ez az első sorba szól, méghozzá a legjobb szektorba! Egy vagyonba kerülhetett. Had adjam oda az árát."

"Nem. Nem szeretnék erről hallani. Ez egy ajándék, amit elfogadsz és szépen befogod."

"Úgy megölelnélek most, de tudom, hogy neked az egy kínzás lenne. Hogy hálálhatom meg?"

"Egyszerű. Szerezd meg Daniel-t, hogy én megszerezhessem Mason-t. Belénk szeretnek és boldogan élünk, amíg meg nem döglünk." Ő vigyorgott rám, amíg én csak pislogtam. Aztán egyszerre kezdtünk el röhögni.

"Mekkora vicc! Jobb lett tőle a napom, köszi Zoe."

"Ugye? Néha annyira haláli tudok lenni."

"Olyan jól esik röhögni a nyomoromon."

"Hát de nem? Most bőgjek? Nem fogok."

"Isten ments. Azért, jó érzés lenne, ha végre legalább egy valami összejönne az életemben. Persze, nem fog, de attól még jó lenne."

"Sosem tudhatod. Mármint, lehet, hogy a szerencse ránk vigyorog."

"Persze, magaddal próbálod elhitetni vagy velem?"

"Hát, lehet, hogy lesz ilyen lassított pillanat, amikor a tekintetek találkozik és ő beléd szeret, meg minden."

Előkapartam a legműbb mosolyomat. "Több mint 7 ezer ember lesz ott. Pont lefog szarni engem. Akár a homlokomra is ráírhatnám, hogy Daniel, azt is leszarná."

"Ne légy ennyire negatív."

"Bocs. Családi vonás." Elvigyorodtam, majd becsaptam a szekrény ajtómat. Együtt sétáltunk az első órámra, ami éppenséggel kémia. Zoe-nak egy teremmel arrébb volt az órája.

"Ms.Ballentine, maga mindig késik." Mr. Bale, a kémia tanárom, kommentelt.

"Már bocsánat, de technikailag nem késtem, éppen időre érkeztem."

"Jézus isten, ne kezd ezt a szart megint. Csak menj és ülj le." Fogtam magam és odasétáltam a szokásos helyemre, ami Nick mellett volt.

Nick egy nyugodt srác, mindig alszik.

"Na, nagyon nem érdekel mit terveztek ma csinálni. Maradjatok csendben, hogy a saját problémáimat tudjam oldani és nyugalomban tudjam szívni a marihuánás cigimet. Ha bárki be mer köpni, annak vége. Ne szóljatok hozzám az óra végéig." Leült az asztalhoz, majd elővette a laptopját. Meggyújtotta a cigiét, de mindezek előtt még kinyitotta az ablakot.

Jenett, a suli stréberje, feltette a kezét, de még mielőtt megszólalhatott volna, Mr.Bale megelőzte.
"Jenett, nem. El se kezd. Csináld a stréber dolgaidat és maradj csendben."

"De én cs-"

"Azt mondtam, nem."

Csendben letette a kezét, majd az asztalt bámulta.

Szegény lány.

Elővettem egy ceruzát és egy lapot, majd elkezdtem rajzolni az első embert, aki az eszembe jutott.

Az arcával kezdtem. Lerajzoltam az arca formáját, kezdve az erős állkapcsával. Elkezdtem kijelölni, hogy hol lesz a szeme, a szemöldöke, a szája és az orra.
A figyelmemet most a világos zöld, már majdnem szürke szemeire szegeztem. Miután azzal végeztem, az orrával folytattam, aztán az ajkaival. Végül jött a haja, a füle és a többi apróság.
Mikor elégedett voltam a rajzal, aláírtam és eltettem, hogy még véletlenül se gyűrődjön össze.

___