H E A V E N L Y | HU

14| W

Daniel előbb érkezett mint Nick. Kinyitottam neki az ajtót és beengedtem. Miután nyomott egy puszit a homlokomra, lepacsizott River-el és köszöntött apunak, leült az asztalhoz, én pedig mellé.
A keze, mint az autóban is, megtalálta a combomat.

"Szóval, Daniel, hogy megy a foci?" Kérdezgette apa.

"Most meglepően jól. Közeleg a nagy meccs is ugye, szóval izgatott vagyok." Mosolyodott el Danil.

"Remek. Minden szurkolunk majd." Mosolygott apa. "Amúgy milyen iskolát végeztél el?"

"Az életem nagy részét a focinak szenteltem, de amúgy kijártam a gimit és el is kezdtem a fősulit, de aztán jött a lehetőség, hogy profi focista legyek és én éltem vele."

Apa meglepett arcal kérdezett vissza. "Milyen fősulit?"

"Orvosit." Pirult el Daniel.

"Orvosit? Tyűha."

"Két évig jártam oda, aztán ugye jött a foci és azt jobban szerettem. Mindig is a foci volt nekem az első, az orvosi csak egy második terv volt." Én is megvoltam lépődve, sőt, a szám is tátva maradt.

"És nem félsz, hogy mi lesz, ha esetleg a foci karriered véget ér?"

"Mindennap elgondolkodom ezen, de már most van elég pénzem a fociból, hogy eltartsam magamat és majd  a családomat is." Pirult el megint.

Daniel nem szeretett beszélni arról, hogy mennyi pénze van, mert úgy érezte, hogy felvág vele és ő nem ilyen ember.

"Le a kalappal előtted." Dicsérte apu.

Éppen ekkor felcsendült a csengő. Izgatottan felpattantam a helyemről, hogy beengedjem Nick-et.

"Nick! Szia, gyere beljebb." Kitártam előtte az ajtót és beinvitáltam. Követett a konyháig, ahol a fényben most elősször vettem észre a fekete monoklit, ami a jobb szemét díszítette.

Mindenki észre vette. Apa fájdalmasa tekintettel nézett rá, Daniel kérdőn felvonta a szemöldökét, hiszen nem tudta mi lett, de ugyan úgy a sajnálat, amit Nick iránt érzett, látszódott. River a korához képest nagyon jól tudta, hogy valami nincs rendben.

"Szia Nick." Integetett neki River. Nick leült apuval szembe és rá mosolygott River-re.

"Szia kis haver. Amúgy igen, sziasztok." Nevetett kínosan. "Köszönöm a lehetőséget, Dante."

Apa csak legyintett egyet a kezével. "Szívesen segítek neked. Royal mondta, hogy elfogadod a munkát, igen?"

"Szívesen dolgoznák neked, igen." Mosolyodott el Nick.

"Remek. Szóval, én foglak betanítani, ez körülbelül olyan 3 hónapig fog tartani, aztán ha úgy érzem igen is megy már a dolog, felveszlek az itteni szalonba. Anyukádat már holnap beíratom elvonóra, de elkéne velem jönnöd a személyes adatok miatt."

"El sem tudod képzelni, mennyire hálás vagyok neked." Egy árva könnycsepp szabadult ki a bal szeméből, amit gyorsan le is törölt.

Úgy tettünk mintha senki se látná, mert nem akartuk, hogy szarul érezze magát és mivel River remek a figyelemelterelésben, ezért anélkül, hogy tudná, bevetette a legjobb fegyverét, saját magát.

"Apa, mikor kapom meg a kiskacsát?"

Apa a homlokára csapott. "Fiam. Miért?"

"Mert olyan cukik és lehetne a kertben mikor felnő."

"És addig hova tesszük?" Vonta fel bal szemöldökét apa.

Felemeltem a mutatóujjamot és felpattantam a székről. Befutottam a fürdőszobámba és óvatosan felemeltem a kis ketrecet. Visszamentem a konyhába, ahol mindenki kíváncsian várta, hogy mit hozok. A kis ketrecet letettem a fal mögé, így nem látják, hogy mi az.

"Nos, River, drága kisöcsim, a szülinapod itt van a sarkon, de ez az ajándék nem igazán várhat addig, szóval úgy döntöttem odaadom most. De előtte még szeretném, hogy tudd, hogy te vagy a legjobb dolog, ami velem történt. Szeretlek és megtenném érted bármit. Megtennék bármit, azért, hogy boldog légy. Tudom, hogy nem igazán tudod, miért nincs itt anyu, de igyekeztem minél jobban elnyomni a hiányát. Majd ha nagyobb leszel, mindent elmondok neked. Remélem boldog vagy itt és hogy nincs hiányod semmiben sem. Előre is boldog születésnapot, életem. Ez nem az egyetlen ajándékod, de biztos, hogy ez az, amelyiknek a legjobban fogsz örülni." Elővettem a kis ketrecet amiben a kiskacsa már kíváncsian várta, hogy ki fog történni.

River felsikított, majd a karjaimba rohant.

"Royal! Köszönöm. Szeretlek." Nyomott egy puszit az arcom mindkét felére, majd óvatosan kivette a kiskacsát a ketrecből. "Annyira cuki." Kuncogott.

"Oh, jézusom." Suttogta apa és a fejét a kezeibe temette.

Mindannyian felnevettünk, majd belevágtunk a vacsorába. River addig letette a kiskacsát a földre, ő pedig a konyha minden szögét felfedezte.

"Tudod már mi lesz a kiskacsa neve?" Kérdezte Daniel River-től.

"Hát, fiú kacsa vagy lány kacsa?" Nézett rám nagy szemekkel.

"Állítólag fiú. Ha nem, akkor az eladó egy csaló."

"Hmm... akkor legyen Dudley!"

"Dudley." Suttogta apa és sóhajtott. "Vett neki egy kibaszott kiskacsát." Sóhajtozott tovább.

A vacsora végül is nagyon jól sikerült. Daniel és Nick összehaverkodtak, ami nagyon meglepett. River és apa elvoltak foglalva Dudley-val, próbáltak megtanítani arra, hogy feküdjön le, ha azt mondják.

Ki a franc tanít ilyet egy kacsának?

Mivel mindenki elvolt foglalva valamivel, ezért én csak ültem és bámultam magam elé.

Aztán a semmiből megszólalt a csengő. Összevontam a szemöldökömet és felálltam.
Az ajtónál senki sem állt. Körbenéztem, de sehol senki. A tekintetem végül megakadt egy borítékon, ami a földön hevert.
Egy fekete boríték volt az, Vittoria De Luca volt ráírva ezüst betűkkel.
A szívverésem felgyorsult, a paranoia pedig ellepett. Kiléptem és felcsuktam a kinti villanyt. A bőröm mostanra már fehér lehet mint a fal, mivel a testem a véremet az izmaimban gyűjtötte össze. A testem merem volt, a figyelmem pedig az egekbe szökött. Minden apró rezzenésre felfigyeltem és kizártam a zajt, ami bentről jött. A borítékot a kezemben szorítottam, amíg a szemem a sötétséget vizslatta.

A jobb oldalamon egy ág reccsenésre figyeltem fel, majd egy alakot láttam. A kezem automatikusan a kis tőrért nyúlt, amit a jobb cipőmben tartok. A maffiától sosincs nyugtod. Sosem tudod, mikor csapnak le rád, ezért apa is azt ajánlotta, mindig legyen nálam egy. Eldobtam a tőrt és másodpercekkel később egy hisszenést hallottam. Az alak ez után elfutott, egyenesen kifelé az erdőből.
A lélegzetem felgyorsult, de mielőtt még bementem volna, hagytam, hogy a hideg levegő lenyugtassa nem csak a lélegzetemet, de a szívverésemet is.

Miután ez megvolt, bementem és ledobtam a fekete borítékot, ami egyenesen apa előtt landolt. Apa megmerevedett.

"Nick, elvinnéd, kérlek, River-t a szobájába és olvasnál neki egy esti mesét?" Nick nem akart beleavatkozni ebbe az egészbe, ezért csak bólintott, megfogta River kezét és eltűntek a konyhából.

___