H E A V E N L Y | HU

13| T

Daniel és én leültünk a kanapéra. A hátamat a mellkasához támasztottam, kiélvezve ezt a pillanatot, mert ennek egy hama vége lehet.

"A nevem 12 éves koromig Vittoria Capri Royal De Luca volt. Minden rendben ment. A családunk boldog volt, anya nem avatott be a maffiába, sőt távol tartott tőle. Aztán 10 éves koromban a kezembe adta az első fegyvert. Apa erről semmit sem tudott és anya tett róla, hogy még véletlenül se kotyogjam ki. 11 éves koromra már tökéletesen lőttem, sose tévesztettem célt. Aztán elkezdett tanítani verekedni. Kickbox, sima box, karate... bármit, amit felsorolsz, én biztos, hogy tudom. Arra ösztönzött, hogy hazudjak, hogy sose mutassak érzelmet és végkép, soha, de soha ne kegyelmezzek. Ha valakinek éppen megkell halnia az én kezeim által, akkor egyszerűen megkell, mert nincs kegyelem. Egy gyilkológépet akart belőlem csinálni.
Apa egyszer besétált, amikor éppen kést dobáltam. Anya úgy tudta, hogy üzleti úton van, de apa előbb hazáért, szerencsémre. Hatalmas veszekedésbe kezdtek, aztán apa kiviharzott az ajtón, félórán belül pedig ellepték a házat a rendőrök. Anya már ekkor terhes volt, River-t pedig a börtönben szülte meg, Olaszországban. Nem harcolt, csak hagyta, hogy elvigyék. Senki mást nem köpött be, maga elvitte a büntetést, egy maffia főnökhez illően. Apa megváltoztatta a nevünket, anya nem is tudja, hogy River-t ennek nevezte el. Sosem látta őt és remélem, hogy ez így is marad. Ami engem illett, nem tudok elbújni örökre, előbb vagy utóbb ez utól fog érni." Daniel teljesen megmerevedett mögöttem. Megértem, hisz ez nem éppen egy boldog mese. Azt is megértem, ha most elküld a francba.

"Öltél már?" Hírtelen kiegyenesedtem és megfordultam, így szemben voltam vele.

"Nehéz múltam van, de azért ilyet ne feltételezz rólam." Kicsit azért fájt, hogy ilyet gondol rólam, de mit is vártam.

"Szóval anyád azt akarja, hogy vedd át tőle a maffiát?" Bólintottam. "Miért?"

"Mert én vagyok a következő a sorban. Ha vele, ne adj isten, valami történik, a maffia nem maradhat vezető nélkül. A maffia a De Luca családé, nem veheti át csak úgy akárki." 

"Mivel te vagy a legöregebb, ezért te jössz." Mondta inkább magának, mint nekem. "És szeretnéd átvenni?"

"Őszintén? Gondolkodtam rajta már egy ideje és volt is olyan ötletem, hogy szétoszlatom, de ez lehetetlen. Néhány tag alakítana saját maffiát és ezt nem engedhetem, mivel utánam jönnének és az életemnek ott hivatalosan is vége."

"Szóval fenn áll az esélye, hogy te leszel a következő maffia vezér."

"Fenn, de nem igazán akarok ebbe az egészbe belekeveredni. Megpróbálok kiutat tálalni."

"Mindenesetre, úgy látszik a szívem választotja egy igazi rossz lány." Félmosolyra húzta az ajkait és közelebb hajolt hozzám.

"Szóval... Nem szeretnél véget vetni annak, ami közöttünk van?"

Daniel még mindig közeledett, egyszer csak a kanapén feküdtem, ő pedig felettem volt. "Mondtam, hogy nem hagylak el, bármi is legyen."

✨

Mivel már nagyon hiányzott a családom, ezért ma már az éjszakát otthon töltöttem.

"Szia apa." Pusziltam meg a homlokát.

"Szia lányom, gyere, ülj le, beszélnünk kell." Összevontam a szemöldökömet, de engedelmeskedtem.

"Baj van?"

"Nem, dehogy." Legyintett a kezével. "Emlékszem, hogy meséltél a nehéz helyzetről, amit Nick él át. Azt is mondtad, hogy imád rajzolni és még jól is megy neki. Szóval mi lenne, ha elvégezne egy tetováló kurzust, én pedig munkát ajánlanák neki az egyik üzletben. Befizetem az anyukáját elvonóra, ő pedig ledolgozza. Persze kap mellé még fizetést, de nem annyit. Aztán ha ledolgozta az árát, felviszem a fizetését. Amíg nálam dolgozik kap egy cégautót és egy lakást, a stúdió hegyett. Mit szólsz?"