H E A V E N L Y | HU

19| Y

"Édeseim!" Rontott be a házba a nagyi, mindenkire ráhozva így az infartkust.

Daniel ijedtében eldobta a villáját, mire a pofija teljesen elvörösödött. Lehajolt érte, de nem mert felnézni. Kuncogva nyomtam egy puszit a fejére és összeborzoltam a haját.

"Szeretlek." Suttogtam a fülébe. Mosolyogva nézett fel rám.

"Én is téged." Az ajkaink találkoztak egy rövid csókra.

Apa már rég kiment a konyhából, River kifutott a szobájából, mindketten köszöntötték őket a folyosón. A kezembe vettem Daniel kezét.
Elősször aggódó fejet vágott, mire nem tudtam nem elnevetni magam.

"Nyugalom. Imádni fognak." Kihúztam őt a folyosóra, ahol nagyi és papus azon civakodtak, hogy ki viszi fel a bőröndöket.

"Gio, engedd már el. Hát nem fogom hagyni, hogy a hölgy vigye fel a bőröndöket."

"Az isten szerelmére, Alessandro. Nem vagyok egy pláza cica, hogy ne bírják el egy bőröndöt. 56 éves vagyok, nem 90. Majd ha rászorulok a segítségedre, szólok."

Papus sóhajtott. "Kit vettem én feleségül?"

"Fogd be. Életed legszebb éveit töltöd velem." Nagyi felemelte a kezét és egyet rásózott papus fejére.

"Ez igaz, szerelmem. Na de most menj már arrébb, mert a fiatalember ott Royal mellett nyomban elájul." Ezt hallatán éreztem, ahogy Daniel mellettem megmerevedik.

Nagyi szemei felcsillantak és izgatottan fordult felénk.

"Hajjaj, észre sem vettem. Lépj csak közelebb, fiam, nem látok én már olyan jól." Nagyi kinyújtotta felé a kezeit. Daniel nem úgy nézett ki, mint aki bármikor megmozdul, ezért a kezemmel kicsit észrevehetetlenül meglöktem, de neki ez elég volt ahhoz, hogy észhez térjen.

"J-Jó napot." Motyogta, majd a kezeit a nagyiéba helyezte.

"Na nézzük." A szemei végig futottak Daniel testén. "Izmos, magas. Sportosnak nézel ki, sportolsz? Kékes-szürkés szemek, eléggé védettek. Hmm, nem úgy nézel ki, mint aki töketlen. Van benned valami tűz? A hajad látom megfésülted és be is lőtted, ez egy jó pont. Mosolyogj." Daniel szegény fel sem fogta, mi folyik, csak elmosolyodott. "Szép mosoly, tiszta fogak." Nagyi a hasára tette a kezét, Daniel mosolya lehervadt, a szemei nagyra nyíltak. "Hmm, kockahas."

"JÓ! Nagyi, elég, oké. Gyere, drágám." Megfogtam Danil kezét és a hátam mögé toltam.

"Oh, édesem! Szia, Royal. Mutasd magad. Megnőttél. Gyönyörű vagy, látom a fogaid még mindig szépek, nagyon jó. Mondd mi van veletek?"

"Nagyi, lassabban. Elősször is, örülnék papus, ha a szemeiddel nem akarnád megölni Daniel-t, szükségünk van még rá. Másodszor, papus, nagyi, ő itt Daniel, a barátom és a dédunokátok apja." A mondandóm végére elvigyorodtam. Jobb most ledobni a bombát, mint később.

A levegő szinte megfagyott. Amíg én és apu vigyorogtunk, Daniel még jobban elfehéredett. Nagyi csak állt és bámult. Papus összefonta a karjait a mellkasa előtt.

"Gyere fiam, beszélgessünk." Papus odasétált Daniel-hez és a vállára tette a kezét.

"Oh bazdmeg." Olvastam le Daniel szájáról, amitől nevetnem kellett.

"Dédunokám lesz?" Kérdezte nagyi.

"Haragszol?" Lehajtottam a fejem, nem tudtam, mit várjak tőle.

"Haragszom e?" Kérdezte, aztán hangosan felnevetett. "Lányom! Egy olasz családban sosem kezdheted elég korán a gyerekgyártást! Ez remek. Dédi leszek!" Kiáltozott, majd elkezdett táncolni. De legfőképp... twerkelni.