H E A V E N L Y | HU

8| P

"Mi lenne, ha rendelnénk pizzát?" Kérdeztem az előttem ülő sráctól.

"Benne vagyok."

Nick és én megegyeztünk, hogy ma suli után nálunk elkezdünk dolgozni a közös feladatunkon. Eddig úgy nézett ki, hogy Nick nem igazán akar nekem megnyílni, persze nem hibáztatom, hiszen nem is ismer.

"Milyet kérsz?"

"Uh, milyen van?" Izgatottan lepattant a pultról és másodpercen belül ott termett mellettem. Kezébe vette a menüt és miközben olvasgatta, kiszúrta a nyelvét. Rettentően cuki látvány volt, megkell hogy mondjam. "Te milyet választottal?" Fordult felém összezavarodott fejjel.

"Hawaii."

Nick lecsapta a menüt az asztalra, a jobb kezét a csípőjére tette. "Te most komolyan ananászt tetetsz egy pizzára?!"

"Igen?" A jobb szemöldökömet felvontam.

"Hát ez felháborító! Undorító. Csak belegondolok és rosszul vagyok. Inkább gondolok a gombás-kukoricás mennyországra."

Elkezdtem nevetni, mire ő játszotta a sértődöttet. "Te egy akkora dráma királynő vagy."

Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam a pizzázót. Rendelés közben hallottam, hogy valaki csenget, ezért Nick-et küldtem az ajtóhoz.

"Ki volt az?"

"Az a focista... Őhm, Daniel?"

Összevontam a szemöldökömet. "És nem jött be?"

Nick megvonta a vállait és leült velem szembe. "Azt mondta nem akar zavarni és hogy majd később visszajön. Fura volt."

Legyintettem egyet a kezemmel. "Egye fene." Összekulcsoltam az ujjaimat és letettem az asztalra magam elé. "Szóval, Nick, mi a kedvenc színed?"

"Úgy érzem magam mint egy kihallgatáson, kérlek, ne nézz így rám."

"Voltál már kihallgatáson?"

"Nem?"

"Ez kérdés vagy válasz?"

"Kezdesz megijeszteni. Nem akarsz rendőr lenni? Jól menne." Nevetett fel kínosan.

"Kriminológiát tervezek tanulni." Hátra dőltem a székemben, Nick pedig megnyugodott. Amíg kérdezősködtem, teljesen merev volt. Úgy ült a széken, mintha felnyomtam volna egy seprű nyelét a seggébe.

"Kinek a jó." Suttogta, mintha nem akarná, hogy meghalljam.

"Ezt hogy érted?"

"Mit?"

"Ne csinálj belőlem hülyét."

Nick sóhajtott, a fejét a kezeibe temette. "Neked megadatik a lehetőség arra, hogy tovább tanulj. Nekem nem."

"Miért is nem?"

"Mert nincs elég pénzem. Sose lesz. Egy kibaszott benzinkúton végzem majd, ahol minden alkoholista megakar majd verni és naponta háromszor kirabolnak. A minimálbérnél is kevesebbet fogok kapni és ez nem lesz meglepő. Sose lehet majd saját családom, mert nem lesz miből életet építenem nekik. Sose fogok letenni semmit sem az asztalra és sose leszek boldog. Nem lesznek gyerekeim se feleségem. Az utcán végzem majd, ahol vagy megfagyok vagy leszúrnak."

A szám tátva maradt, a szívem pedig ketté tört. "Miért nem bízol magadban?" Kérdeztem suttogva.

"Mert mást sem csinálok, csak csalódást okozok! Mindenkinek!" Hirtelen felállt és rácsapott az asztalra. Igyekeztem higgadt maradni, de valójában a szívem a torkokban dobogott.

Kint elkezdett hevesen esni.

"Ez nem igaz, Nick."

"Nem ismersz, Royal. Fogalmad sincs mennyire fos az életem. Senki sem tudja min megyek keresztül nap mint nap."

"Hát meséld el."

"Nem tehetem!"

"Miért nem? Nick, bízhatsz bennem. Én segíthetek neked."

"Nem tudsz. Senki sem tud." Felkapta a kabátját és kirohant az ajtón.

Egy percig sem vacilláltam, felkaptam a kabátomat és a telefonomat és futottam utána. Nick egyre csak beljebb rohant, kint egyre csak sötétebb lett, az eső pedig minél jobban zuhogott.

"Nick! Ne csináld ezt, kérlek!" Kiáltottam rá, de őt csak elnyelte a sötétség. A lábaim már rettenetesen fájtak, de nem állhattam meg most. Nem veszíthettem szem elől.

"Nick. Hadd segítsek. Megfogsz fázni ide kint. Gyere vissza velem a melegbe és mindent megbeszélünk."
Mostanra már úgy nézhettem ki mint egy ázott korcs, de ez nem érdekelt. Segíteni akartam Nick-nek.

Nick elkezdett lassítani, egyszer csak megállt. "Had menjek, Royal." A hangja a mondat végen elcsuklott. Ebből ítélve, a sírás és az összeomlás szélén áll.

"Nem. Segíteni fogok neked. Kitudlak húzni bármi szarból. Bízz bennem, Nick."

Nick lassan felém fordult, de még mindig nem nézett rám. "Az anyám drogos. Az apám halott. Minden pénzünket elbassza kokóra és LSD-re. Napi 12 órát dolgozom, hogy legalább ételt tudjak neki adni, de ő csak a pénzt követeli tőlem. Ha nem adok neki, azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát. Nem játszadozhatok az életével, ezért mindennap odaadom neki a felét annak, amit megkeresek, pedig jól tudom, hogy az első uta a díleréhez vezet. Nem veszíthetem el őt is, viszont ez nem mehet így tovább. Azért alszok mindig suliban, mert egy órával suli kezdés előtt végzek a munkahelyemen. Éppen csak beérek. Szétvagyok esve. A villanyunkat már kikapcsolták és következőnek jön a fűtés. Ez még nyáron nem olyan nagy gond, de a tartozást télre sem érkezek kifizetni. Télen pedig nem maradhatunk fűtés nélkül. Hideg vízzel mosakszom mindennap, mert ő elhasználja az összes meleget. Haragudnom kéne rá, de nem tudok. Nincs elég pénzem arra, hogy beadjam elvonóra. Imádok rajzolni, de ezzel mit érek el? Nem tanulhatom ezt, mert megint csak nincs rá pénzem, őt pedig nem hagyhatom el. Néha, amikor hazaérek, csak a semmiből rám támad. Hagyom, hogy verjen, hiszen hogy üthetném meg a saját anyámat? Ebből az ördögi körből nem igazán van menekvés."

Nem is tudtam mit mondjak, csak álltam ott, miközben a könnyeimet elmosta az eső. "Menjünk vissza, jó? Valamit kitalálunk együtt."

Felényújtottam a kezem, ő elfogadta. Kéz a kézben sétáltunk vissza a házunkhoz. Túlságosán is elvoltam veszve a saját gondolataimban, hogy észre vegyem az autót, ami a házunk előtt állt. Behúztam Nick-et a házba.

"Hozok neked egy törölközőt és száraz ruhát, ha gondolod, itt maradhatsz éjszakára."

Levettem a cipőmet és a vizes kabátomat, megfordultam, hogy elinduljak a fürdőszobába, de amikor megláttam, ki áll előttem, a szín elhagyta az arcomat, mert tudtam, hogy ez a szituáció durván félreérthető.

"Daniel."

Persze Daniel nem hagyta, hogy megmagyarázzam es én ezt teljesen megértem. Én sem hagytam volna fordított esetben.
Daniel megrázta a fejét, felkapta a kabátját és kiviharzott az ajtón.

"Daniel várj, kérlek." Nem hallgatott rám. Kinyitotta az autó ajtaját és be is csapta maga után.

Még utoljára rám nézett, majd elhajtott.

___