H E A V E N L Y | HU

10| O

Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az agyból. Daniel ágya hatalmas, puha és az ágynemű kész mennyország, az, hogy a fejem Daniel mellkasán pihent, és a kezei magához öleltek, pedig már csak bónusz.

"Elfogsz késni a suliból." Motyogta reggeli rekedtes hangján, de attól még ő sem mozdult meg.

"Nem akarok menni." Nyíltam. Reggel nem voltam a legjobb állapotban. Nyűgös voltam és az életkedvem már a pokolban pihent, a lelkemmel együtt.

"Tudom, édes. Örülnék, ha itt maradnál velem, de apukád kinyírna."

"Tudooom."

"Na jólvan kis majom, elég, mert tényleg elkésel." Megpróbálta lecibálni magáról a kezeimet, de úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. "Royal."

"Nem."

"Hát legyen."

Daniel felkapott és bevitt a fürdőszobába. A fogkefémre nyomott egy kevés fogpasztát. "Nyisd ki szád."

Szót fogadtam. Daniel megmosta a fogaimat, ez után odavitt a szekrényéhez, kivett egy fekete-fehér Adidas-os rövidujjút és a radiátorról elvette a fekete nadrágomat.

"Állj meg szépen itt, rendben?" Levette rólam a pólóját, amiben aludtam és rám adta a tisztát. Még a nadrágomat is rám adta. A pólómat elől betűrte a nadrágomba. Kiment a szobából, visszatért a cipőmmel és letérdelt elém.

"Bal lábadat kérem." Beleléptem a cipőbe, bekötötte. "Másik." Elismételtük ugyan ezt.

Felállt és rám mosolygott. "Édes vagy és imádlak, de ebből nem csinálunk rendszert." Nevetett fel velem együtt.

"Na csücsülj le az ágyra." Odasétáltam az ágyhoz és lehuppantam rá. Daniel odajött mögém két hajgumival és egy fésűvel a kezében.
Kifésülté a hajamot, majd középett ketté osztotta és végig befonta a hajamat, így két fonat díszítette a fejemet.

"Te hol a francban tanultál ilyet?" Fordultam felé nagy szemekkel miután befejezte.

"Nagyi tanította még kiskoromban. Azt mondta, ha egyszer lányom lenne, majd jól fog jönni, ha pedig fiam lesz, akkor a feleségem biztos értékelni fogja." Nyomott egy puszit a homlokomra. A kezemnél fogva felhúzott, egyenesen ki a házból, de csak az után, hogy útközben rám adta a kabátomat és a táskámat és telefonomat is felkapta.

"Kedves lehet a nagyid."

"Az volt." Mosolyodott el.

"Oh, baszki. Sajnálom."

"Nem kell. Már megbékéltem a gondolattal, hogy egy hama nem látom, ma már csak mosolyogva emlékezem vissza az együtt töltött percekre." A kezénél fogva visszahúztam magamhoz és megcsókoltam.

"Tökéletes vagy." Válaszul csak megcsókolt.

Beszálltunk az autóba, Daniel keze ismét megtalálta a combomat. Telefonomat rákapcsoltam a rádióra és beindítottam Maluma-tól a Marinero című dalt.

"Már megint Maluma?" Nyögött fel.

"Talán bajod van vele?" A pillantásom elárulta, hogy itt csak egy jó válasz létezik, az pedig a 'Nem dehogy.'

"Isten ments. Jó ez." Mosolyogva bólintottam és énekeltem tovább. "A kiejtésed meglepően jó."

"Neked pedig az akcentusod kurva szexi, mondtam már?"

"Legalább ezerszer."

"Mégis mindig belepirulsz."

"Mert nem vagyok hozzászokva, hogy bókolgatsz."