H E A V E N L Y | HU

17| T

A meccs első negyedje úgy telt, hogy a másik csapat csak passzolgatta egymásnak a labdát, húzva az időt. Semmi akció.

Aztán szögletet kaptunk.

Andrew beállt a szöglethez, amíg a többiek, Daniel-t beleértve, beálltak az ellenfél kapujához, felkészülve a fejelésre, ha úgy adja isten.
Andrew felemelte a jobb kezét, ezzel jelezve, hogy kész a rúgásra. Andrew nekifutott, majd egy jó centert rúgott. A labda Daniel-t tálalta meg, aki a magasságát kihasználva fejelt és sikeresen eltalálta a kaput.

"Ez az!" Üvöltöttem fel, Zoe-val és az egész arénával együtt. Mindenki megbolondult. A srácok megölelték Daniel-t, aki célba vett és elkezdett felém futni. Átugrotta a műanyag kerítés féleséget, ami a pályát veszi körbe, a security-s már látta, hogy mire készül, ezért felemelte neki a hálót és kinyitotta neki a kis kaput, ami a szurkolókat választja el a pályától. Az emberek megbolondultak, mivel nem tudták miért és kihez jön. Az előttünk lévő lányok reménykedve néztek rá, de kevésbé sem érdekelhetett volna.
Daniel felkocogott a lépcsőken aztán átnyomakodott pár szurkolón, akik gratuláltak neki és a hátat ütögették amolyan csendes 'szép volt'-ot kifejezve így. Zoe gyorsan cserélt velem és mire Daniel ideért, a kezeim már tárva voltak.

"Azt hiszem megvan a baby anyuka." Mondta a kommentátor, mire az egész aréna tapsolni kezdett.

Daniel felkapott és megcsókolt. Mosolyogva csókoltam vissza, a haját összeborzoltam közben.

"Itt a gólod, szívem." Mondta Daniel, mikor elváltunk egymástól. Letett a földre, aztán lehajolt és nyomott egy puszit a hasamra. Az aréna megint csak megbolondult, Zoe mögöttünk ezerrel csinálta a képeket.

"Büszke vagyok rád, Danil." Nyomtam egy puszit a fejére, amíg még le volt hajolva. "Most viszont menj, mindenki rád vár és nyomass még egy gólt." Rácsaptam a seggére, mire meglepődve fordult vissza, de másodperceken belül egy félmosoly került az arcára és rám kacsintott.

A mögöttünk álló pár felé fordultam, a férfi elvörösödött szégyenében és lenézett a földre, a nő, Nina, pedig rám vigyorgott.

"Remek szülők lesztek." Kacsintott rám.

"Igyekezni fogunk." Simítottam a kezemet a hasamra. "Ennek a babának mindene meglesz."

"Abban biztos vagyok. Bocsásd meg a férjem viselkedését. Bal lábbal kelt."

"Mindenkinek megvan a saját véleménye. Aki pedig nem bízik bennünk, az majd gyorsan meggondolja magát. Nem sértett meg. Tisztelem az őszinteségét." A férje felkapta a fejét, a szemeiben csillogott a meglepettség és a tisztelet.

"Nagyon okos lány vagy te." Mosolygott rám az öregebb férfi.

"Igyekszem megérteni, hogy működnek az emberek." Kuncogtam.

Egyszer kétszer valamit szóltunk egymáshoz, de amúgy a meccset figyeltük.

Nagy szemekkel néztem, ahogy ezúttal Mason fut előre a labdával, kikerülve mindenkit, aki éppen az útjában állt. A csapatkapitany ott futott mellette, hátha segítségre lenne szüksége. Mason útját elállták a másik csapat védőjei, de Mason nem hagyta ezt csak úgy. Lepasszolta a labdát Zayn-nek, majd előre futott. Zayn visszapasszolta Mason-nek a labdát, aki a bal lábával kapuralőtt, a kapus nem volt sem elég gyors, sem elég magas és a labda a háló bal sarkában végezte, így megszerezve nekünk a második gólt.

Az aréna felrobbant, mindenki megbolondult.

"AZ ÉN PASIM!" Üvöltötte mellőlem Zoe. Tapsolt, kiabált, fütyült, ugrált. Átment full pomponlányba, én pedig majd meghaltam a röhögéstől.