H E A V E N L Y | HU

15| I

Egy ideig csend volt a szobában. A feszültséget késsel lehetett volna vágni.

"Életetek végéig megakartalak titeket védeni anyátok karmaitól. Nem akartam, hogy megtaláljon titeket, persze tudtam, hogy nem tudunk elbújni. Azt akartam, hogy még mindig az életedet éljed, mert neked nehezebb volt mint River-nek. Nem akartam teljesen megváltoztatni a nevedet, hiszen ez te vagy, de úgy látszik megkellett volna. Tudom, mit rejt ez a boríték és szerintem te is sejted."

Persze, hogy sejtettem. A fekete nem éppen egy felretéveszthető szín, de nem akartam elfogadni. Persze anya nem a legjobb emberként ismert és igaz utálnom kéne azért, amit várt tőlem, de egy részben viszont megértem. Amíg nem volt rá szükség, addig ő ebbe nem kevert bele és egy csodálatos családom volt. Visszajön a sok emlék, amit kaptam tőle és nem tudom megállítani azt a könnyet, ami lefolyik az arcomon.

"Légyszi nyisd ki helyettem." Suttogtam, de a hangom a végére elcsuklott. Készültem leülni Daniel mellé, de ő inkább az ölébe húzott.

Apa kinyitotta a borítékot és megköszörülte a torkát.

"Sajnálattal közöljük, de Rosalina Allessandra Luciana De Luca, az olasz maffia vezetője, tegnap este lehunyt az olaszországi börtönben, miután az egyik rab leszúrta egy fogkeféből készült tőrrel. A maffia tagjai elvárják, hogy egy De Luca lépjen a helyére. Vittoria Capri Royal De Luca a jogos örököse a maffiának, ezért szeretnénk meghívni a temetésre, ami szerdán lesz, ahogy a családja többi tagját is, és a temetés után egy héttel később egy vacsorára, ahol megismerheti a maffia tagjait és anyja nyomdokaiba léphet."

Danil erősen körém fonta a karjait és a mellkasába húzott.

Nem csak az anyakor vesztettem el, de még a maffiát is a nyakamba varrják.

"Nem megyünk." Jelentette ki apa.

"Apa, nagyon jól tudod, hogy ezt nem tehetjük meg. Tudom, hogy a sok rossz ellenére is szereted anyát és össze vagy törve, bár nem mutatod. Elkell tőle búcsúznunk."

"Nem léphetsz a nyomdokaiba. 18 éves vagy! Nem vezethesz egy maffiát, túl veszélyes és nem lenne normális életed. Ha akkor csak fogtalak volna és elhúztam volna a csíkot, most nem lennénk itt. Az én hibám, hogy meghalt és az én hibám, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk."

"Ezt nagyon gyorsan fejezd be! Nem tehetsz erről. Kifogok ebből mászni, bármi is legyen. Nyugtunk lesz és River nyugalomban fog felnőni." Felálltam, miközben ezt mondtam. Áthajoltam az asztalon és a mondandóm végére már apa arcában voltam.

"Olyan vagy mint ő." Suttogta. "Ugyan olyan jó vezető lennél, mint ő volt." Végre kiengedte a könnyeit, majd gyorsan felállt és kisietett a konyhából. Hallottam az ajtaja csukódását.

"Hogy baszódna meg az élet." Suttogtam.

"Sajnálom, édes, de itt vagyok. Együtt majd valahogy kimászunk ebből." Daniel megpuszilta a homlokomat, de a fájdalmat attól még nem tudja elvenni. Tudom, hogy próbálkozik jobbá tenni ezt az egészet, de nem tud mit csinálni. Ezt magamban kell elintéznem elősször.

"Itt alszol ma?"

Egy apró mosoly mászott az arcára. "Persze. Na gyere, menjünk." Felkapott és besétáltunk a szobámba.

Miután mindketten lezuhanyoztunk, beestem az ágyba, Daniel mellé, kezemet átdobtam a hasán, a labaimat összefontam az övéivel és a fejemet a nyakába temettem. Ő közelebb húzott magához, így már két kézzel ölelt.

"Talán ez nem a legjobb alkalom, de szeretném, ha officiális lenne az, ami közöttünk van."

Felemeltem a fejemet és fele fordultam. Biztos vagyok benne, hogy a tokám is látszódik, de ezt most leszarom.