H E A V E N L Y | HU

20| O

Reggel előbb keltem mint mindenki más. Mármint hallottam, ahogy apa és River beszélgetnek River szobájában, de még egyikük sem jött ki. Daniel még az agyban fetrengett, de engem sajnos a pici felkeltett azzal, hogy úgy döntött felforgatja a gyomromat.

Papus és a nagyi mélyen alszanak, de olyan szintet, hogy bombát robbanthatnál mellettük, akkor is aludnának tovább.

Besétáltam a nappaliba és észre vettem, hogy valami nagyon bűzlik. A szemem még mindig nem szokta meg a reggeli napfényt, ezért megtorpantam a folyosón. A kezemmel zsüdörtem a szememet és lassan kinyitottam. Viszont arra, amit láttam, nem számítottam.

Dudley, River kiskacsája, állt a nappali középén és hápogott rám.

"Apa! Dudley összefosta a nappalit!" Üvöltöttem.

"Hogy mit csinált?!" Kiáltotta vissza apa, majd kirohant a szobából, River-el a nyomában. Megtorpant ő is mellettem, a szája tátva maradt, a kezeit pedig a hajába tette. "A kurva kacsa összefosta a nappalimat!"

Daniel kinyitotta az ajtónkat és lassan mögém sétált. A feje még mindig kómás volt. Mögém állt és körém fonta a karjait.

"Jó reggelt." Motyogta a vállamba. "Mi ez az otromba fos szag?"

Unottan ránéztem, majd egy szarkasztikus mosolyal az arcomon körbe mutattam a jobb kezemmel a nappalin.

"Oh, jézus." Egy undorodott pofit vágott, amitől nevetnem kellett.

"River... Nem csuktad be Dudley-t a ketrecébe?" Apa megcsípte az orrnyergét, majd sóhajtott.

River a háta mögött összefonta a kezeit és elkezdett fütyülni. Úgy tett mintha az ég világon semmi sem történt volna, mire megint elnevettem magam.

"Jaj, River." Nyílt apa. "Te takarítod ezt fel, remélem tudod."

"Rendben." motyogta River. A szívem meghasadt érte és imádom őt, de nincs az az isten, akiért én kacsa szart takarítsak.

"Megkell tanulnod egyes dolgok működését, fiam. Ne haragudj rám, de te nem csuktad be őt." Láttam apán, hogy mennyire nem akarja ezt, de igaza van. River-nek tanulnia kell.

"Tudom, apa. Semmi gond." River elmosolyodott, mintha semmi sem történt volna. Megvonta a vállait és bekocogott a szobájába. Később felöltözve és kesztyűvel a kézen jött vissza. "Gyere, Dudley. Takarítsuk össze a kakidat."

✨

A kezeimet folyamatosan a nadrágomba töröltem, a tenyereimen zöldséget lehetett volna párolni, annyira izzadtak.

"Royal, lenyugodnál?"

"Nem tudok! Izgulok." Motyogtam.

A mellettünk ülő nő felénk fordult. A pocakja már sokkal nagyobb volt, mint az enyém. A partnere mellette ült, viszont kettőjük közül ő nézett ki idegesebbnek. "Ez az első terhességed?" Mosolygott rám.

"Ennyire látszik?" Nevettem el magam.

"Látom az arcodon." Kuncogott. "Malia vagyok." Nyújtotta a kezét. Megráztam. "Ő pedig a férjem, Blake."

"Üdv." Intett egy mosoly kíséretében.

"Royal vagyok, ő pedig a barátom Daniel."

"Én ismerlek! Vagyis nem személyesen, de érted." Blake áthajolt a feleségen, de vigyázott a pocakra. "Focista vagy, igaz?"