H E A V E N L Y | HU

5|

Daniel és én háromnegyed 9 körül érkeztünk meg a buliba.
Amint kinyitotta az ajtót, a cigifüst és az alkohol szaga pofon vágott.
A zene olyan hangos volt, hogy beleremegtek a falak, mindenki táncolt és ivott.
Volt aki a kanapén nyomta le mások torkán a nyelvét. Volt aki a falnak beszélt, mert nem vette észre, hogy a srác már rég eltűnt és volt aki depizve ült a sarokban.

"Táncolunk?" Daniel keze a derekam köré fonódott. A szívem a torkokban dobogott.

"Előtte kell egy kis folyékony magabiztosság." Daniel hátra döntötte a fejét, miközben nevetett.

"Akkor irány a konyha." Összekulcsolta az ujjainkat és a konyha felé húzott.

A konyhában volt egy srác, aki az italokat keverte. Volt neki kirakva mindenfelé gyümölcs, de annál több alkohol. "Mit adhatok neked és a barátodnak, gyönyörűség?

"Tudsz csinálni Piña Colada-t?" A srác bólintott, a szemeim felcsillantak. "De dupla annyi rummal." Daniel ismét felnevetett.

"Simán. És neked?" Fordult Daniel felé.

"Legyen ugyan az, de rum nélkül." Összevontam a szemöldökömet és felnéztem rá.

"Rum nélkül? Az olyan mint biciklizni pedál nélkül."

"Valakinek haza is kell juttatnia minket." Mosolyodott el.

"Baszki, bocsi." Csaptam a homlokomra.

"Semmi gond, amúgy sem iszom. Az alkohol és én nem vagyunk jó barátok."

A srác átnyújtotta nekünk az italokat, egyre meg is ittam. Nem éri meg szarakodni vele, nem vagyok puszedli.
Visszaadtam a srácnak az üres poharat, aki meglepődve nézett rám.

"Még egyet?"

"Majd később, haver. Majd később." A srác rám kacsintott, mire Daniel újra a derekam köré fonta a karját.

A srác felemelte a kezeit. "Nyugi, tigris." Nevetett fel.

Daniel odaadta neki a poharát, lehajolt, így a fülembe tudott suttogni.
"Most már táncolunk?"

A rum beütött, megfogtam a kezét és a táncparketre húztam. Éppen egy Señorita remix szólt, aminek a ritmusa túl hívogató volt. A kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
Gyorsan megtaláltuk a közös hangot a testünk pedig egyszerre mozgott. Megfordultam a karjaiban így háttal álltam neki. A zene ritmusára mozgott a testem, az agyam kikapcsolt. Nem gondolkoztam azon, hogy mi lehet ebből, egyszerűen csak hagytam, hogy történjen az, aminek történnie kell.
Daniel ajkai találkoztak a torkommal. Apró csókokat hagyott mindenhol. Hátra döntöttem a fejem, így az a vállán pihen.
Annyira biztonságban éreztem magam mellette.
Daniel megfordított és mielőtt még felfoghatnám, mi is történik, az ajkai találkoztak az enyéimmel.

"Ты о́чень краси́вая." Suttogta a fülembe.

"He?" Húzódtam el, hogy a szemeibe tudjak nézni. Daniel elkezdett kuncogni.

"Annyira gyönyörű vagy."

"Te tudsz oroszul?"

"Mielőtt ide költöztünk, Ukrajnában éltünk. Ott nőttem fel, kiskorom óta oroszul beszélek."

"Nem hallani rajtad." Kuncogtam.

"Igyekszem eltitkolni, de előtted úgy döntöttem, nem lesznek titkaim."

Elpirultam, akár egy paradicsom. A kezeimet a hajába vezettem. Mindíg is rövid haja volt, most viszont egy kicsit megnőtt neki, de még így is rövidke. Neki viszont jól áll. Túl jól.

"Örülök, hogy úgy döntöttél, viszont ne haragudj, de az én titkaim még egy kis ideig maradnak eltemetve." Daniel lehajolt és megint megcsókolt.

Úgy érzem sosem lesz elegem belőle. A kérdés, hogy neki mikor lesz elege belőlem.