H E A V E N L Y | HU

12|

Reggel előbb keltem mint Daniel, hogy tudjak neki csinálni reggelit, köszönetképpen.
Igazából fogalmam sem volt, hogy mit enne meg, ezért készítettem amerikai palacsintát, amit leöntöttem csokisziruppal, vágtam össze sok friss gyümölcsöt és öntöttem narancslevet, állítólag segít felébredni, hát próba szerencse.

Befutottam a szobába és ráugrottam Daniel alvó formájára. A hátán feküdt, ezért a csípője két oldalára raktam a lábaimat.

"Daniel!" Kiáltottam, de semmi reakció. "Daniiil." Még mindig.

A kezeim lejebb haladtak és elkezdtem csiklandozni az oldalát. "Daniel, bazdmeg! Kelj már fel!" Üvöltöttem fel, ami megtette a hatását.

Hirtelen felült, sikeresen lelökve engem magáról, aminek hála egy bukfenc kíséretében legurultam az agyról. Kiterültem a padlón, miközben próbáltam feldolgozni, hogy mégis mi a franc történt. Daniel ijedt arca nézett le rám az ágyról.

"Jól vagy?" Kinyújtotta felém a kezét és felhúzott a padlóról.

"Uh... próbálom felfogni, hogy ez hogy sikerült. Életemben elősször sikerült egy bukfenc, ráadásul hátrafelé." Daniel felnevetett a meglepett arcomon.

"Ne haragudj, édes. Nem vettem észre, hogy rajtam vagy, annyit nyomsz, mint egy hópehely. Sőt, a takaróm nehezebb."

"Ez nem igaz, Daniel."

"Bazdmeg, dehogynem. Egy kézzel felemellek."

"Jah, persze, persze. Hagyjuk ezt a témát és a kilóimat úgy egészben." Forgattam meg a szemeimet. Gyakran csinálom ezt, mióta Daniel a képben van. "Csináltam reggelit. Siess, mert sokat baszakodtam vele és nem akarom, hogy kihűljön."

Daniel-nek több sem kellett, kipattant az ágyból, útközben majdnem az orrát törte, felkapott a földről és futott a konyhába. Úgy vitt, mintha egy kisbaba lennék.

"Jólvan, felfogtam. Erős vagy, köszönöm, letehetsz."

"Köszönöm a reggelit, édes." Lehajolt és nyomott egy puszit a homlokomra. Elpirultam, mert még mindig nem szoktam meg, hogy valaki ennyi érzelmet mutasson felém.

Nyugalomban reggeliztünk, közben beszélgettünk mindenről, ami az eszünkbe jutott, a holnapi meccset beleértve.

"Nagyon félek. Nem szeretném elbaszni." Motyogta és egy szőlőt pattintott a szájába.

"Te? Félsz?" A szemöldököm az egekbe szökött, kopni-nyelni se tudtam.

"Minden meccsem előtt dolgozik bennem az adrenalin. Stresszelek és alig alszom."

"Nem látszik rajtad." Dőltem hatra a székemben.

"Ott baszna be, ha látszódna. Védő vagyok, nem lehetek nyuszi." Nevetett fel velem együtt.

"Oh hidd el, nem vagy az. Ha veled szembe találnám magam a pályán inkább megfordulnák és rúgnak egy öngólt. És ezt nem azért mondom, mert van közöttünk valami."

"Egyszerűen csak, annyian számítanak rám és amikor átjutnak a kapuhoz és utána olvasom a megannyi kommentet, hogy mit kellett volna máshogy csinálom, kedvem van feladni ezt az egészet." Sóhajtottam és felálltam.

Átsétáltam hozzá és az ölébe ültem. Daniel egyik keze megtalálta a hátsómat, amíg a másik a derekam körül pihent. "Danil. Nem hiába vagy világbajnok. Bármit is leművelsz azon a pályán, én büszke leszek rád. Ne add fel, mert az már az én Danil-om lenne. A vén faszokra pedig ne is figyelj, nem tudják mit beszélnek."

Daniel egy percig csendben maradt. Láttam rajta, hogy valamit előbb vagy utóbb ki fog bökni, csak nem éppen tudja jó ötlet e. "Rólad is kering pár dolog."

Ennek hallatán még a szar is megállt bennem. Kiszálltam az öléből, mintha csak megégetett volna. "Mit hallottál?" Féltem a választól, hiszen könnyen kiderülhet az igazság és akkor ő is menekülni fog, mint ahogy mindenki.

"Ezt-azt." Motyogta és a kezével játszadozott.

"Daniel, ne szarozz. Mondd meg mit hallottál."

"Hát, anyukád állítólag a... hidegen ül, pár sötét dologért, amibe a családodat is belehúzta..." óvatos volt a szavaival, de nem elég óvatos.

Besiettem a szobájába, felkaptam a nadrágomat és a többi cuccomat beledobáltam a táskámba. Észre sem vettem, hogy könnyek áztatják az arcomat, egészen addig, amíg egy le nem csöppent a kezemre.
Amikor megfordultam, Daniel ott állt az ajtóban, karba tett kézzel.

"Szóval igaz." Megráztam a fejemet, mert egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Mit mondhatnék?

Elindultam ki a szobából, de Daniel elállta az utamat. "Royal, egyszerűbb lenne, ha elmondanád, mi folyik itt."

Ismét csak megráztam a fejemet és kifutottam mellette, de persze ő focista és 40 centivel magasabb mint én, ezért nem kellett sokat tennie azért, hogy elkapjon. "Édesem."

Elfordítottam a fejemet, mert nem tudtam a szemébe nézni. "Nézz rám."
Képtelen voltam rá.

Daniel türelme itt értvéget, az államnál fogva fordította a fejemet, így a szemébe néztem. Láthatta, ahogy a könnyek egyre jobban megindulnak.
"Szívem, nem érdekel. Engem nem érdekel, hogy miért van anyukád ott, ha elakarod mondani, mondjad, de nem foglak kényszeríteni. Szeretném tudni, persze, de ha téged ez nyugtalanít, akkor befogom. Én csak veled szeretnék lenni."

Köré dobtam a karjaimat és a fejemet a nyakába temettem, miután felkapott. "Én félek, hogy elhagysz, ha megtudod."

"Dehogy. Dehogy hagylak el. Royal, te nem anyukád vagy. Sosem fogja más befolyásolni azt, amit irántad érzek."
Daniel letett, majd egy picit eltölt magától. Még mindig közel voltam, de pont látta az arcomat. "Biztonságban vagy, édes?"

Sóhajtottam. "Erre a kérdésre senki sem tudja a választ. Most nyugalom van, de a maffia sosem nyugszik." Igen, kimondtam. Úgy is tudom, hogy hallott róla, csak saját maga sem akarta elhinni.

Daniel hirtelen mély levegőt vett.

"Menekülj amíg tudsz." Motyogtam és elléptem tőle.

"Fejezd be. Nem foglak elhagyni."

"Nem akarlak bajba sodorni, eleve nem kellett volna kikezdenem veled." Ráztam a fejem.

"Szóval megbántad?" Hökkent meg.

"Jaj, dehogy. Ez az elmúlt hónap volt életem legszebb hónapja, de nem keverhetlek bajba."

Daniél megforgatta a szemeit. "Tudok magamra vigyázni."

"Felfogtad kiről beszélünk? A maffia már nálad nagyobb embereket is eltett láb alól, úgy, hogy a testüket sosem tálalták meg. Ez nem játék."

"Az sem biztos, hogy eljönnek érted."

"Nem maradhatnak sokáig vezető nélkül. Ha pedig anya idő előtt kikerül a börtönből, ő nem fogja hagyni, hogy ezt ilyen könnyen megússzam."

"De hisz ő az anyád, az isten szerelmére! Már csak nem fog valami olyanba kényszeríteni, amit nem akarsz."

Felnevettem, mintha a világ viccét mondta volna. "Látni, hogy nem ismered."

"Akkor mesélj róla."

"Daniel, ezek olyan dolgok, ami miatt majd talán rám is máshogy tekintesz. Vannak bennem érzések, reflexek, amiket bár tudok leplezni, attól még ott vannak."

Megrázta a fejét és megszorította a kezeimet. "Kérlek."

___

Tetszik egyáltalán a könyv? 😅