21| U

442 16 0
                                    

Lenéztem a két ülés közötti helyre és a hányinger elkapott. A bácsi, aki a repülőben mögöttünk ült, úgy gondolta, jó ötlet a koszos és büdös patáját felrakni az én ülésemre.

"Hogy a faszom tele." Suttogtam.

Körülöttünk mindenki aludt, hiszen már éjjel volt. És még 6 óra mire leszáll a repülő. Viszont én nem tudtam aludni, hála a papának.

"Mi a baj?" Kérdezte Daniel.

Észre sem vettem, hogy felébredt. Lenéztem a lábra, ami közöttünk volt. Daniel undorodott fejjel nézett vissza fel rám. Hátra fordult és elkezdte löködni a vénembert.

"Legyen szíves, vegye le innen a lábát." A vénember csak ránézett Daniel-re, majd vissza is csukta a szemét, ignorálva a kérését. "Na jólvan, bassza meg, szépen megkértem magát, de úgy látszik ez nem így működik. Nem egyedül van ezen a tetves gépen, szóval respektálja a kérésemet, vagy én sem fogom respektálni azt, hogy maga aludni akar. Nem akarom, hogy a terhes barátnőm egész éjjel a lábát szaglássza. Ne kúrja fel az agyamat még jobban." 

A tata meghökkent, de levette a lábát. Daniel felvonta a szemöldökét, mire a papa előkapott egy nedves törlőkendőt és letörölte a helyet, ahol a patája volt. Aztán elővett egy fertőtlenítőt és azzal is letörölte. Mikor Daniel megvolt elégedve, bólintott és visszafordult.

Az ölébe húzott, a fejemet a vállára hajtottam és mély álomba merültem.

A szám tátva maradt, amikor a szememmel végig futottam a hatalmas házon, ami előttem állt. Több száz ablak, mégsem lehetett belátni egyik sem. A ház szürke volt, körülbelül 7 emeletes. Sokat változott, amióta utoljára láttam és jártam itt.

Felemeltem az öklömet a hatalmas dupla ajtóhoz és kopogtam kettőt. Az ajtó azonnal kitárult, két hatalmas gorilla állt előttem.

Mindkét faszinak kopasz volt a feje, fekete póló és fekete nadrág ölelte hatalmas izmaikat. A szemeim végig futottak rajtunk, aztán lehajtották előttem a fejüket.

"Ms. De Luca, már vártuk magát." Felvontam a szemöldökömet, még sem próbáltam elrejteni a meglepődöttségemet.

"Kérlek, hívjatok Royal-nak. Apát ismeritek, ő pedig itt a barátom, Daniel." A két pasi előttem bólintott és mindkettőjük megrázta apa és Daniel kezét is.

"Sajnáljuk, hogy ilyen körülmények között találkozunk, de örülünk, hogy látunk. Én Beau vagyok, ő pedig a társam Benett. Mi leszünk a fő testőreid, Royal."

"Uhh, oké. Örülök nektek. Tudom, nagy kérés, de egyszer kétszer szeretnék egy mosolyt is látni az arcotokon." Megpaskoltam Beau arcát, majd beléptem mellettük a házba.

"Kuzin. Rég láttalak." Meglepetten fordultam a hang felé.

A konyha ajtajában ott állt, magasabban mint utoljára, logikusan, az unokatestvérem Max. Izmosabb lett és... felnőttesebb.

Max a legidősebb mindannyiunk közül, 22 éves. Igazából, beleillik a maffiába. A haja fekete, a szemei zöldek, akár az erdő. Tetoválások borítják a karjait és a nyakát. Ha az emberek meglássák, többnyire a szar is megáll bennük. Egyszerűen ilyen az aurája.

Ahogy végig néztem rajta, hirtelen a kirakós utolsó darabja a helyére került.

"Miért nézel rám úgy, mint ha a problémáidra én lennék a válasz?"

H E A V E N L Y | HUWhere stories live. Discover now