H E A V E N L Y | HU

7|

Zoe a nap hátralévő részében nem hagyott béken a Daniel-es üggyel és még az is kiderült, hogy a suli insta oldalára is felkerültem.
Ezt az insta oldalt valamelyik diák kezeli és valamilyen oknál fogva, minden apró információ eljut hozzá, ő pedig tesz arról, hogy mindenki mindent megtudjon.

Egy kép volt fent rólam és Daniel-ről, miközben ő megcsókolt. Természetesen mindketten meglettünk jelölve, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, írtam Daniel-nek egy bocsánat kérő üzit.

ro_ballentine
Ne haragudj a kép miatt, valahogy leszedetem 💔

danilwest
Hadd csak ott. Minden srácnak tudnia kell, hogy nincs esélyük nálad 😉

ro_ballentine
Daniel... ne kezd ezt megint 🤣

danilwest
Mit is?🥺

ro_ballentine
Úgy csinálsz mintha a srácok sorban állnának értem.

danilwest
Hányszor közöljem még veled, hogy számomra te vagy a leggyönyörűbb lány a világon? És mindneki, aki nem vak, látja, mennyire tökéletes vagy.

ro_ballentine
Rendben, elég, már így is elpirultam. Menj szépen edzésre és légy az a védő, akit mindig nézek a meccseken 😅

danilwest
Oh hoppá 😏 miket meg nem tudok. Gyakrabban kéne írogatnunk, amikor suliban vagy.

ro_ballentine
Tűnés 🤣

danilwest
Igenis, asszony 🙋🏽‍♂️🤣

"Miért vigyorogsz mint az arpakefe?"

Nem bírtam már tovább, egyszerűen a boldogság amit éreztem, már túl sok volt. "Én annyira boldog vagyok vele, Zoe!" Nevettem fel.

"Igen, látom, undorító."

"Tudooom, de egyszerűen nem tudom mit tegyek. Annyira jó érzés."

"Jó boldognak látni téged, komolyan, de azért a negativitásod is megmaradhatna, mert anélkül nem jók a napjaim." Rám kacsintott, megfordult és elment a következő órájára.

Mosolyogva indultam neki én is, pedig kurvára elegem van ebből az egész napból. Kicsaptam az ajtót, az ajtófélfát még ugyan a helyén hagytam, de a tanár ezt nem igazán értékelte.

"Bele se kezdek, inkább ülj le." Utasított anélkül, hogy rám nézne.

Lehuppantam Nick mellé, aki, mint mindig, aludt.

"Annyit kérnék tőletek, hogy figyeljetek rám egy fél percig. Royal, kérlek keltsd fel a haverodat."

A könyökömmel ismét meglöktem Nick-et, aki felült a székben és már szedte volna a dolgait, amikor is észre vette, hogy mindenki más még mindig itt van. Elkezdtem kuncogni, mire felém fordult. "Ne haragudj, azt mondta keltselek fel, mert valami fontos mondanivalója van."

Nick megdörzsölte a szemeit és a figyelmét a tanárnőnek szentelte, de előtte még motyogott egy apró köszi-t.

Nick alapból fura srác. Mármint nem kinézetileg, mert az hűha, messze van a furától, de úgy személyiségileg. Magas, körülbelül Daniel-el egy magas, talán egy 2-3 centivel alacsonyabb. Izmos testalkata van, barna szemei gyakran unottak, fekete haja pedig mindig minden irányba áll, de neki ez jól áll.
Alapból egy titokzatos ember, nem tudni róla sokat, de állítólag drogozik, azért fáradt mindig és azért szar le mindent. Igazából, nem hinném ezt teljesen el. Nem úgy néz ki mint egy drogos. A bőre hibátlan és a kezein nincsenek szúrásnyomok.

"Szóval, kocák, elég nyugalmatok volt, ezért szeretnék nektek adni egy feladatot. A mellettetek lévő ember lesz a partneretek, szóval szokjatok össze. E feladat lényege az lesz, hogy megismerjétek a mellettetek ülőt. A hónap végén kifogtok állni az osztály elé és elmondjátok mindannyiunknak, hogy mégis mit tudtatok meg a másikról. Csakis az igazságot szeretném hallani." A szavak hallatán Nick mellettem megmerevedett.

A vállára tettem a kezemet. "Jól vagy?"

Barna szemei pánikkal teltek meg. "Nem igazán. Egyes dolog jobb ha eltemetve maradnak."

"Teljesen megértelek. Nekem is vannak titkaim, amiket a sírba tervezek magammal vinni. Mi lenne, ha csak a felszínt vizslatnánk?" Nick elmosolyodott, majd bólintott.

"Nekem megfelel."

A nap hátralévő része hamar eltelt és végre az utolsó óráról is kicsengetett. Zoe-nak dobtam egy sms-t, hogy várjon meg a főbejárat előtt. Sajnos az utolsó órám a suli másik végében volt, ezért futottam, hogy egyikőjüknek se kelljen sokat várnia. Amint kiértem az ajtón, megpillantottam Zoe-t, ahogy a telefonját nyomkodja.

"Ideje menni, tesó." Felkapta a fejét, eltette a telefonját.

"Miért is megyek veletek? Nem szeretnék harmadik kérek lenni."

"Nem is leszel, van egy meglepetésem." Zoe összevonta a szemöldökét, ezért abba az irányba mutattam, ahol Daniel parkolt.

Daniel és Mason, Zoe crush-ja, ott álltak, az autónak támaszkodva, úszva a lányok figyelmében. Ez persze nem zavart, mivel Daniel csakis engem nézett, mintha én lennék az egyetlen lány a földön.

Amint Zoe regisztrálta, hogy Mason ott áll, bepánikolt. "Na nem."

"De igen. Mindig is megakartad ismerni. Most itt a lehetőség."

"Azért akartam megismerni, mert tudtam, hogy több mint valószínű, sose fogok vele találkozni. De persze te most keresztbe basztad a terveimet."

Megfogtam a kezét és elkezdtem az autó felé húzni. "Daniel mesélt rólad Mason-nek, ő pedig saját magától akart megismerni téged. Senki se kérte rá."

Zoe meglepődve fordult felém, keresve bármi jelet, ami elárulna, hogy hazudok e vagy nem. Nem hazudtam. "Ezt nem gondolhatod komolyan."

"De igen. Sosem hazudnák neked." Mosolyogtam rá.

Amikor a fiúkhoz értünk, Zoe nem akarta elengedni a kezemet.

"Szia, édes." Daniel magához húzott és megcsókolt. Kuncogva elhúzódtam tőle, az arcom vörös volt, akár csak egy paradicsom.

"Neked is szia." Mason és Zoe fele fordultam és megnyugodtam, amikor láttam, hogy már nagyban beszélgetnek és nevetgélnek.

Mason-nel már egyszer találkoztam. Daniel áthívta őt és Andrew-t, amikor egyik nap nála voltunk, mert azt akarta, hogy megismerjem a barátait. Örültem, hogy beakar mutatni nekik. Mindketten rettentően kedvesek és rohadtul jó fejek. Rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Az egy jó nap volt...

___